Cikk oldal
2010-02-03

Márnák ürügyén

A folyóvízi erőművész
Több oka is van annak, hogy kedvelem a márnát. Az egyik, és talán a legfontosabb, hogy ez a kifejezetten folyóvízi halunk nem csak számos és igen élvezetes módon fogható, de ráadásul olyankor is, amikor szinte kizárólagosságot élvez a békéshal horgászatban.

Itt arra gondolok, hogy amikor késő ősszel, szép lassan a legjobb dunai pályákról is eltűnik a hal, és a dévér meg a karika után már paducot és jászt sem lehet horogra csalni, a márna még mindig kedvet csinálhat egy párórás horgászathoz. És mindehhez még arra sincs feltétlenül szükség, hogy a jól ismert, és többnyire meleg vizes befolyók télen is túlzsúfolt és agyonhorgászott helyeit keressük fel. Szerencsénkre a márna még napjainkban is eléggé elterjedt, még akkor is, ha ismereteim szerint olyan, már-már csodaszámba menő helyek nem könnyen lelhetők, mint amilyen néhány évvel ezelőtt a kisapostagi rakodóként emlegetett volt. Akkor és ott, a helyiek és környékbeliek mellett gyakran tűntek föl jeles versenyhorgászaink szinte az ország minden részéről, és a decemberi valamint januári szűkös lehetőségek közepette, görgetve fogták a halakat, ami kifejezetten élvezetes módja a márnázásnak. A jobb napokon, és a legügyesebbek, akár tucatnyit is zsákmányoltak. Pedig a környéken se híre se hamva szennyvíz vagy meleg víz befolyónak, és mégis. De említhetek egy kicsit föntebb és a túlparton található helyet, ahol ebben a szezonban is átlag fölött fogtak, de csak azok, akik legjobban alkalmazkodtak a hely sajátos, vagy inkább nehezen megoldható adottságaihoz.

Márnák ürügyén

Érdekessége a helynek, hogy alapból is kiváló haltartó tulajdonságok jellemzik, mégis említésre méltó, hogy ősszel, ott talán egyetlen nap sem múlik el úgy, hogy valaki, de inkább valakik, ne horgásznának, és ne etetnének a pályán. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a márnák szinte a végsőkig kitartanak, és november közepén, de még a végén is foghatók rakóssal, a már régen tíz fok alá hűlt vízben. Megemlítem, hogy hasonló helyek, ha nem is minden bokornál, és nem is egyforma halbőséggel, de azért jócskán akadnak a Dunán. Azt viszont be kell kalkulálni, hogy ellentétben azzal az időszakkal, amikor még keszegfélék is szórakoztatták a horgászt, most esetleg meg kell elégedni néhány, vagy csak egy-két kapással. Persze vannak olyan helyek is, amelyeket annyira ritkán látogatnak horgászok, hogy az etetésnek nincs odaszoktató hatása, a márnák mégis ott vannak. Csak hol egy kicsit lentebb, hol meg föntebb, de az is lehet, hogy mindig ugyanott, akár egy pár négyzetméteres területen gyülekezve. Helye, Duna szakasza válogatja.

Márnák ürügyén

Márnák ürügyén
Márnák ürügyén
Márnák ürügyén

Lőrincz Dénest egy olyan helyre kísértem el, ahol a korábbi évek és a mostani szezon tapasztalatai alapján is bizton lehetett arra számítani, hogy megfelelően tartalmas és jól kivitelezett etetéssel néhány márna oda húzható, és akár bolognaival is meg fogható. Mielőtt azonban néhány apró részletét is említeném aktuális horgászatunknak, elmesélem a legextrémebb márnázásom lényegét.

Előre bocsátom, igencsak régen volt, így azután, nem kell csodálkozni, hogy az a hely sem a régi, ahol a dolog történt. Évekig jártunk néhányan, egy a közelben lévő kövezés felső csücskére pontyozni, mégpedig október közepe, második fele tájékán. A dolog lényege az volt, hogy a Duna vize hűljön tíz fok közelébe, és a pesti vízállás legyen két méter alatt. Ekkor ugyanis a dunai nyurga pontyok elég kedvet éreztek már a gyülekezésre, az áramlási viszonyok pedig az alacsony vízállásnak köszönhetően igencsak barátságossá váltak a spicctől a part felé kialakult öbölben. Volt ott egészen lassú áramlás kellő mélységgel, és kialakult egy limányos visszaforgó is. Én sose fogtam akkor két és felesnél nagyobb nyurgát, mégis, micsoda élmény volt, amikor a partfelőli oldalon, de a kőláb tövében megakasztott ponty kiugrott a kövezés külső oldalára, és a rohanó vízzel akár ötven-hatvan méter tizenhatos zsinórt is lekért az orsóról. És hogy tudott fütyülni az zsinór a víz fölött vágtató szélben! Aztán valamiért eltűntek a pontyok, talán azóta sem fogtak ott nyurgát.

Márnák ürügyén
Márnák ürügyén

Márnák ürügyén

Viszont Tonka Misi barátomat nem hagyta nyugodni a dolog, és elég gyakran vissza-visszajárt, sokszor süllőzés ürügyén, de néha ránézett a pontyos helyre is. Így aztán ő fedezte föl, hogy ahol korábban nyurgapontyokat, ott évek múlva márnákat lehetett fogni, sokszor az első jelentősebb télvégi áradásig, ha éppen nem fagyott be az öböl. Egy ilyen évben volt szerencsém éppen csak néhány nappal előbb ott járni, mint ahogy ez a jéggel borított állapot bekövetkezett, és egy nem túl meggyőződéses próbálkozástól még az sem tántorított el, hogy zajlott a Duna, és a jégtáblák körbe-körbejártak az ominózus öblöcskében is. Papírgyári gilisztával csalizott horgomat és úszómat vezetgetve leginkább arra kellett koncentrálnom, hogy a jégtáblák ne akadályozzanak, sokszor pedig perceket is kellett várni, hogy bedobhassak, mégsem kerülte el a figyelmemet, amikor kapásra utalóan rezdült és tűnt el az úszóm antennája. Szinte hihetetlen, de az éppen csak egy-két fokos vízben, fejük fölött jégtáblákkal, amelyek néha még pengőhangtól kísérve össze is ütköztek, evett a márna. Akasztottam talán hét vagy nyolc darabot, és volt közöttük kettesnél nagyobb is, miközben kettő, ha elment. Nem kizárt, hogy ezek testben akadtak, de amelyeket megszákoltam, azoknak rendre szájban akadt a horog.

Márnák ürügyén
Márnák ürügyén

Márnák ürügyén

Ahogy a minap a Lágymányosi-hídról láttam: az egyik fele éppenséggel adott az ismétléshez, ám a márnák egyértelműen hiányoznak, mert új helyet azóta sem tudok, az meg réges-rég megváltozott. Pedig tapasztalva az elvonási tüneteimet, most, így február legelején, még néhány fok mínuszt is bevállalnék, akár két másfeles márnáért is. És ha már álmodozok, legyen teljes, hiszen egészen biztosan tudom, hogy meg is füstölném őket.

Márnák ürügyén
Márnák ürügyén
Márnák ürügyén

Márnák ürügyén

Mert egy másik ok, amiért kedvelem a márnát, hogy nem akármilyen kulináris élvezet, amikor frissen füstölt, még gőzölgő, rózsaszín márna húst csipeget az ember, némi majonézes tormával és ropogós kenyérrel. Ha van rá igény, előbb-utóbb, de legkésőbb a következő szezonra megírom a füstölés trükkjeit, és persze közre is adom.
Most azonban, még mielőtt végérvényesen elkalandoznék, térjünk vissza, ha csak nagyon röviden is, a Katalin napon, tehát november legvégén esett horgászatunkhoz. Amint a képeken is nyomon követhető, bolognaival horgásztunk. Ami viszont nem látszik, legfeljebb sejthető, hogy igen hosszúval, mégpedig hol egy nyolcassal, hol egy kilencméteressel. Az etetést a kilences spiccével elérhető távolságra koncentráltuk, és ezzel a bottal néha úgy horgászott Dínó, mintha rakós lenne a kezében.

Márnák ürügyén
Márnák ürügyén

Márnák ürügyén

Márnák ürügyén
Márnák ürügyén

Ezen a horgászaton nem dőlt el, hogy a klasszikus bolognais csali-vezetés, vagy a rakózást imitáló teljesen megállított csalival történő horgászat az eredményesebb e, de ennek megállapítása nem is lehetett célunk, hiszen ezt sok körülmény befolyásolja. Nekünk végül is mindkét módszerrel két-két márna akadt a csontival csalizott horgunkra. Nem nehéz tehát kitalálni, hogy összesen négy márnát fogtunk, a bónusz pedig egy mindössze tenyeres, de annál szebben csillogó leánykoncér volt, amiről meg az egyik kép árulkodik. Néhány, akár hasznosnak is tűnő apróság persze a további képeken is felfedezhető, de nem hiszem, hogy ezek taglalásának, éppen most, amikor szinte minden vizünket egybefüggő jég borítja, sok értelme lenne. Ám ha sikerült, akár csak egy kicsit is könnyebbé tenni, hogy átvészeljük a jégvesztéig hátra lévő időt, már megérte bemutatni őket.

Írta és fényképezte: Szarka László
Szólj hozzá:
carp11#1 2010. 02. 06., 01:39Nem a kék oldalra gondoltam,:-) , nekem az már túl gej:-)) A zöldre:-))Természetes, hogy kevesebb a bolós horgász, mert ezt a módszert más (néphorgászok által kedveltebb) módszerrel a legtöbb helyen át lehet hidalni, csak elég nagy gyakorlat szükséges hozzá:-) Ettől függetlenül én is szeretem, de ha éget a napsugár inkább térdig gázolok a Sajóba, vagy a Dunába és match bottal úsztatok paducra vag márnára... Azt az érzést....:-)
pecas70#2 2010. 02. 05., 07:57Essen szó a végtermékről az az a füstölt márnáról is.

Tavaly ősszel kaptam a Dunáról egy párat én is. Kifejezetten a füstölés miatt kértem. A legnagyobb két kilós volt. Elkészítettem a saját füstőlőben.Nagyon finom lett.

Tényleg csak ajánlani tudom indenkinek, aki enni is szereti a halat.
SzKrisztian#3 2010. 02. 04., 17:46Szia!

Tudom, hogy van egy-két, ezt a módszert bemutató írás is. Gondolom a kék oldalra gondoltál, de ha azon az oldalon belül is összehasonlítod a különböző finomszerelékes módszereket bemutató írások mennyiségét, akkor láthatod, hogy azokon belül a bolognai botos módszert bemutató írások száma jóval kevesebb a többihez képest. Szerintem, összességében a médiában ennek a módszernek szentelnek a legkevesebb figyelmet, mind az újságokban, mind az interneten. Nézd meg, hogy mennyi feeder botos, vagy rakós botos írás van. Egyébként nekem teljesen mindegy, részemről csak egy megjegyzés volt. :) De látom, nem csak én vagyok ezen a véleményen, hanem GBela is.

Üdv.:
Krisztián
carp11#4 2010. 02. 04., 17:07Tisztelt Krisztián!

Nem akarok más oldalakat reklámozni pont itt, de van olyan horgászportál, ahol már ízekre lett szedve ez a módszer, úgyhogy ha egy kicsit jobban tájékozódnál találhatnál néhány szuper tesztet ezekrő a botokró és a módszerről egyaránt.
GBela#5 2010. 02. 03., 17:53Végre nem vagyok egyedül a véleményemmel. Szerintem is méltatlanul keveset foglalkozik a sajtó ezzel a témával. A "jósága" többet érdemelne. Tulajdonképp zömében Szarka László cikkeit olvastam eddig.
A témán kívül Szarka László stílusát is nagyon szeretem mivel a horgászsajtóban szerintem messze a legjobb. Az első mondatokból fel lehet ismerni írásait.
Több cikket :)) Laci !

Üdv Béla
SzKrisztian#6 2010. 02. 03., 14:44Tisztelt Szarka László!

Köszönöm szépen ezt az írást! Vártam már a bolognai botos módszert bemutató írásokat, élménybeszámolókat, mert az idei évtől én is komolyabban szeretném űzni ezt a nagyszerű módszert. Nemrég vettem is egy bolognai botot, várom már, hogy megdolgoztathassam valamelyik Körösön. Sajnos, a médiában kevés ezzel a módszerrel kapcsolatos írás jelenik meg (szerintem méltatlanul), de most megjelent a Peca.hu-n, ráadásul egymás után kettő is. :D

Üdvözlettel:
Szabó Krisztián
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
Halak esetében alapvetően kétféle pikkelyt különböztetünk meg. Az egyik a reszelős felületű fésűs (ctenoid) pikkely, mely a hazai halfauna tekintetében többek között a sügérnél tapasztalható. Míg a másik, a kerekded geometriájú, sima felületű úgynevezett kerek (cycloid) pikkely, mely például a pontyra jellemző.