Cikk oldal
2015-01-24

Martinnal márnázva

Martin Bowler oldalán várva a kapást

A kemény márnázó bot fehér spicce minden előzetes figyelmeztetés nélkül a sötét vízfelszín felé csapódott, mire én sietve kaptam a nyél után. A korábban elhangzott figyelmeztetés, hogy csak akkor vágjak be, amikor a hal a vízbe csavarja a botot, elsőre kicsit túlzónak tűnt, de most láttam, hogy ennél komolyabban nem is gondolhatta mentorom. A hal megakadt, és rögtön ár ellen indult meg az erős sodrásban, majd két rövid rúgás után egyszerre könnyűvé vált a bot – mégsem volt megfelelő az akadás…


Úgy tűnt, életem első márnájára még várnom kell egy kicsit…

 

Egy rejtett folyó

Visszatekintve, ha azt mondom, életem egyik álma teljesült a közelmúltban tett horgásztúrámmal, akkor csak részben mondok igazat. Ha jobban belegondolok, nem is álmodtam arról, hogy egyszer majd napjaink egyik legismertebb és legelismertebb angol horgásza, Martin Bowler oldalán várhatom a kapást. Ő az a profi horgász, akit a magazin rendszeres olvasói névről is jól ismernek, másoknak itthon a Catching the Impossible sorozat egyedülálló filmkockáiról, illetve a horgászat csodálatos világáról forgatott A fish for all seasons című DVD-jének lélegzetelállító jeleneteiből köszön vissza jellegzetes figurája.

A közös munka során – amikor Martinnal a Finomszerelékes Pecavilág számára hónapról hónapra kiválasztottuk azokat a cikkeit, melyeket később magyarra fordítottam – egy komor, szürke, téli délutánon e-mailen felvetette, látogassam meg nyáron, és horgásszunk együtt. Azonnal elfogadtam a váratlan meghívást. Temérdek kötelezettsége miatt majd 8 hónapra előre egyeztettük az időpontot, és két héttel az indulás előtt Martin előállt a konkrét tervvel: márázni fogunk a Wye folyón. Töredelmesen bevallottam neki, hogy horgászatnak szentelhető szabadidőmet jó ideje a pergetés tölti ki, és életemben nem fogtam még márnát. „Annál jobb – mondta ő –, a legjobb kezekben leszel a legjobb helyen. Megtanulsz márnázni, és annyit fogsz majd, hogy izomlázad lesz a sok fárasztástól.”

Ezek után némi aggodalommal vegyes izgalommal lépdeltem a korábban egy 7,62 kg-os példány kifogásával Nagy-Britannia márnarekordját is tartó Martin Bowler és régi barátja, a pontyos körökben szaktekintély haltenyésztő és tógazda Keith Wesley mögött az ösvényen horgászhelyünk felé. A lezárt sorompót elhagyva egy keskeny csapáson Martin egy régóta nem használt vasúti hídra vezetett minket, ahonnan elénk tárult a híres folyó nem csak horgász-szívet gyönyörködtető látképe. A Wye Wales vadregényes hegyeiben ered, majd számos kisebb patak vizétől felduzzadva A Gyűrűk urát idéző festői mészkő szurdokokon át kanyarog le Anglia és Wales természetes határát képezve egészen a Bristoli-öbölbe a tengerig.

A vadregényes Wales-i táj
A vadregényes Wales-i táj

Valaha tömegével vonultak fel rajta a lazacok ívni, és bár mára az egyedszám erősen lecsökkent, az alsó folyószakasz horgászati jogának változatlanul a walesi herceg, feljebb pedig udvari szállítója, a patinás legyező- és pergető horgászcikkeket gyártó Hardy cég a birtokosa. A mi horgászhelyünk sem volt bárki számára hozzáférhető, hiszen Martin fő szponzora, a Drennan rendelkezik ott a horgászati jog felett, így ezen a hosszú folyószakaszon gyakorlatilag csak az horgászhat, akit az alapító Peter Drennan meghív, vagy – ahogyan esetemben történt – legkedvesebb hivatásos horgászuk, Martin Bowler oda magával visz.

 

Csalogató szerelés

Bemelegítésnek, és hogy átessek a tűzkeresztségen, Martin a lezárt, régi halőrház közelében egy lassabb, egyenes szakaszt megtörő – párszáz éve a lordok és ladyk lazachorgászatának elősegítésére épített – kis kőruganyt jelölt ki számomra horgászhelyül. A rugany elterelte a sodorvonalat, aminek hatására szobányi, határozottan visszaforgó rész alakult ki, ideális pihenő márnának és úton lévő lazacnak egyaránt. A sodrás és a visszaforduló víz határát kellett meghorgásznom.
A mészkőhegyek szűrte folyó vízszintje épp igen alacsony, vize pedig kristálytiszta, átlátszó volt. Polarizált-lencsés szemüveggel könnyen kivehetővé váltak a hosszúkás árnyak, melyek a bedobott pár marék pisztrángpellet bátorító hatására kisvártatva előmerészkedtek a szélben hullámzó hajfürtöket idéző növényzet alól.
A horgászat megkezdése előtt halibutpellet-porból, apró pisztrángpelletből és nagyobb halibutpelletből kevertünk etetőanyagot némi májas ízű folyékony adalékkal. Ebből Martin a rugany végéről 8-9 narancsméretű gombócot finoman a sodrásba ejtett alapozó etetés gyanánt, majd a partot övező bozót mögé parancsolt minket szerelni. Azt mondta, minél tovább hagyjuk zavartalanul „érni” az etetést, annál biztosabb a gyors siker. Így hát számoltuk a perceket, és szereltünk serényen.

Az új fejlesztésű márnás bot
Az új fejlesztésű márnás bot

Egy pillantás<br>Martin táskájába
Egy pillantás
Martin táskájába
Stopper a főzsinóron a növények távol tartására
Stopper a főzsinóron a növények távol tartására

Így kerül a paszta a pelletre
Így kerül a paszta a pelletre
Íme a kész márnázó szerelék
Íme a kész márnázó szerelék

A Drennan kétrészes, 2 lb+ tesztgörbéjű Power Barbel márkanevű márnázó botját szánta nekem Martin a kirándulásra. Jóllehet ezt a botot elsősorban áradó vízen, illetve erős sodrásban, nehéz ólommal vagy feeder-kosárral márnázó technikához alakították ki, szerinte itt a Wye-on, ahol naivak és vadak a márnák – mert kevesen és nagyon ritkán horgásznak rájuk –, szükség lehet a 360-as bot jelentős erőtartalékaira. A sok hordalékot hozó, áradó vízen komoly segítséget jelentenek a nagyméretű gyűrűk; a mi esetünkben a hétvégente a Wye folyót ellepő kenus kirándulók jóvoltából elszabadult temérdek úszónövényzettel kellett megküzdeni.

Spéci horgász pillanatragasztó a pellet rögzítéséhez
Spéci horgász pillanatragasztó a pellet rögzítéséhez

A szerelék – ahogy azt Martintól már megszokhattuk – egyszerű volt, sallangmentes és célratörő: 15 librás szakítószilárdságú, áttetsző bevonatú fonott előkén 8-as méretű super specialist márnázó horog csomómentes kötéssel, hajszálelőkén egy 12 mm-es halibutpellet, egy csepp pillanatragasztóval a stopperrel összehúzva. Erre a pelletre került még Martin spéci márnás pasztájából – receptje persze titkos –, ami a fejlesztés befejeztével rövidesen felkerül majd a Richworth termékpalettájára.
Forgókapocs, stopper, kapcson egy ólmozott, 50 grammos, természetközeli színű, áttetsző műanyag feeder kosár, mindez már a 12 lbs double strength főzsinóron. Minden aprócikk és a zsinór is a Drennan terméke.

Működés közben a márnázó szerelékem
Működés közben a márnázó szerelékem

Az erős zsinórt a várhatóan vehemens halak mellett a meder alját borító kövek indokolták, Martin szinte minden hal után ellenőriztette velem a főzsinór állapotát az utolsó méteren, és bizony ha nem volt makulátlan, vágtam és újra szereltem a szereléket. Így mindössze egyetlen halat veszítettem zsinórszakadás miatt, de ez is több volt a kelleténél, és azt jelentette, nem voltam tökéletes tanítvány.

 

Horgászatba merülve

Az első, leakadt hal után kisvártatva jelentkezett az újabb pellet-rajongó és erőteljes kirohanásaival az orsó keményre húzott fékjét is ciripelésre bírta. Pár perc elteltével szákba került a belépő márnám, majd gyors fotózás után újra a vízbe. A jelentős vidrapopuláció miatt Martin kifejezetten ügyelt arra, hogy elegendő időt szánjunk halaink visszaengedésére, és meggyőződjünk arról, kellően jó állapotban úsznak el. A márnák mindent beleadtak a küzdelembe, és ennek következtében hosszú percekig tartott, míg újra felélénkültek és lendületesen a sötét mélység felé vették az irányt.

A ráhangolódás után jött a komoly bevetés, egy speciális hely.„A kő”, amit sóvárogva néztem pár héttel azelőtt az A fish for all seasons című filmben. Ezen a szakaszon a folyó egy komolyabb jobbkanyart vesz, előtte azonban egy rugany keresztezi útját, aminek csúcsáról a túlparti sekély rész, a növényzet között húzódó kavicságyak és a kanyar külső ívén a sodrás vájta hat méter mély gödör is meghorgászható. Martin engem ültetett a rugany csúcsára, Keith a közepén kapott helyet, egy-egy bottal vártuk a márnákat, Martin csak irányított, tanított minket:
Hogyan lendítsek a dobáskor, hogyan fékezzem ujjammal a zsinórt, hogyan kísérjem a bottal a dobást, hogyan csobbanjon a kosár a vízbe, hogyan engedjem laza zsinóron a kívánt helyre a szereléket, hogyan lavírozzak a spiccel, hogy ne zavarjanak az úszó növények… Jöttek a határozott instrukciók szép sorjában, a kapások és a fárasztások során is. Rengeteget tanultam, próbáltam magamba szívni annyi tudást és ismeretet, amennyit csak lehetett. Eközben persze Martin nem hagyta ki, hogy egyre-másra froclizza Keith barátját, mert az kevesebb halat fogott, mint én. Ennek persze jobbára az én előnyösebb pozícióm, és a Martin-féle paszta volt az oka. A recept részleteit nem árulta el, de egyértelmű volt, hogy a paszta igen sós, és a márnák ezt nagyra értékelték.

A festői szépségű Wye-völgy
A festői szépségű Wye-völgy

Este, reggel

Lassan beesteledett, fáradtan tértünk vissza a halőrházhoz a magunkkal hozott hozzávalókból kemping-gázégőn, serpenyőben elkészített paellát vacsorázni, és almabort kortyolgatva hallgatni a sötét erdő rejtélyes hangjait.
Másnap reggel a kenusok még az igazak álmát aludták, amikor a hűvös levegő magához próbálta ragadni a folyó lassan hömpölygő langyosabb vizét és éteri pára lengte be a felszínt. A ruganyon ültünk újra, hátunk mögött zölden sötétlett az erdő, a felhők közül alacsonyan előbukkanó napot a folyó felett vitorlázó ölyvek rikoltásai köszöntötték. Aztán egyszer csak egy hatalmas ezüst torpedó törte át a víztükröt és hatalmas csobbanással visszahullva – beterítve engem és a rugany csúcsát – repesztett tovább rendületlenül az ár ellen.

A lazacok ugrásának látványa leírhatatlanul különös érzéssel töltött el, nem lehetett megunni. Azon sem csodálkoztam volna ebben a különleges légkörben, ha maga Gollam lép ki szemben az erdőből a fák közül – nyomában Zsákos Frodóval – a vadvirágoktól nehéz illatú rétre, amikor elkalandozó ábrándozásomból felriasztott egy faragatlan, szinte durva ütés, botom a vízfelszín felé csapódva vágódott a kövön pihenő lábszáramra.

Kettős akció közben a spiccen
Kettős akció közben a spiccen

A két hal együtt a merítőben
A két hal együtt a merítőben

Ezúttal –immár sokadszor – biztosan akadt a márna, felismertem a túlvégen küzdő, szinte fékezhetetlenül az ár ellen törő ellenfelet. Jó ideig nem tudtam felszínre hozni, az erős felszerelés dacára sem. Mikor a sokadik kitörés után végre megláttuk, Martin a túra addigi legnagyobbjának tippelte. A szákolás után lemértük személyes márnarekordomat, 8 fontot és 1 unciát, azaz 3,64 kg-ot mutatott a mérleg.
– Ez jó márnának számít Magyarországon? – kérdezte Martin.
– Ez jókora márna akárhol – válaszoltam mosolyogva.

Az első márnám
Az első márnám

Erről az egyetlen kőről két félnapos horgászat alatt fejenként több mint egy tucat márnát fogtunk 1,5 és 4 kilós súly között. Ezek – Martin elmondása szerint – angol szemmel átlagosnak mondhatók, bár ilyen mennyiségű erős és vad hallal a sokak által horgászott vizek nem büszkélkedhetnek; ott a szereléket is jóval finomabbra kell venni. A gyakran kifogott halak rendkívül óvatosak, ezt később én is megtapasztaltam a Bristol Avonon.

Találkozunk legközelebb...
Találkozunk legközelebb...

Martinnal márnázva
Martinnal márnázva

A Wye folyóhalállománya Angliában is különleges, de mivel Nagy Britanniában szinte kivétel nélkül visszaengedik az édesvízből kifogott halakat – a horgászatot kizárólag sportnak, rekreációnak, nem pedig élelemszerzésnek tekintik –, ennek köszönhetően a vizek halállománya a mieinkhez képest elképesztően gazdag. Persze nem mindenütt könnyű nagy halat fogni, és ők is küzdenek a kormoránok és vidrák túlszaporodásával, na meg a kelet-európai bevándorlók némelyikének eltérő horgászkultúrája és tudatlansága okozta problémákkal. De ez egy másik történet. A Wye márnáinak ellenállása okozta izomláz még nem múlt el a karomban, amikor a következő hajnalon egy újabb kihívás felé vettük az irányt.

 

Írta: Hernyák Aurél

Szólj hozzá:
korumsanyi#1 2015. 01. 27., 13:44Mesébe illő környezet és gyönyörű halak! Szuper cikk!
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő (Sander lucioperca) világrekordját Friedrich Kraus tartja 1990-ben fogott 116 cm hosszú, 18,70 kilogrammos zsákmányával. A fogás a Duna ausztriai szakaszán történt.