Cikk oldal
2009-10-22

Mellesben az Öreg-Dunán

Szigetközi halak
Néhány éve egy szép kora őszön történt, és még véletlenül sem olyanon, mint amilyen kellemetlenül zordnak mutatja magát már több, mint egy hete, hogy Császár Istvánnal a Mosonmagyaróvárhoz közel eső Cikolasziget melletti Öreg-Duna ágban eléggé sajátos körülmények között horgásztunk és fotóztunk.

Mellesben az Öreg-Dunán

A dolog furcsasága leginkább abban állt, hogy Csaszi barátom, aki kiváló versenyző - többek között tagja volt annak a „milocsapatnak”, amelyik jó néhány éve, akkor nem kis meglepetést okozva, de teljesen megérdemelten ezüstérmet szerzett a klubcsapatok világbajnokságán - a parttól legalább harminc méterrel bentebb, mellig érő, jó sodrású vízben alakította ki rakósbotos horgászállását. Talán érdemes felidézni, és közbe szúrni, hogy Csaszi akkor, és ott Belgiumban, az egyéni rangsort tekintve is dobogós helyen végzett. Amint talán az sem lehet mellékes, hogy a sokáig legjobb magyar klubcsapat eredménynek számító belgiumi ezüstöt, ha túl nem is szárnyalta azóta egyetlen klubcsapatunk sem, megismételni éppen az idei VB-n, és éppen a Shimano-Dunaferr csapatnak sikerült.

Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán

Mellesben az Öreg-Dunán

De visszatérve az Öreg-Dunához. Magam is neoprén mellcsizmát húztam, és követtem Csaszit a vízbe, vagy néha még bentebb is mentem tőle, és úgy készítettem a felvételeket, néha a felszerelésem épségét is kockáztatva. Nem fogott sok halat, amit bántam is meg nem is, mert mégis jó kis horgászat volt, ráadásul nem kevés izgalommal. Sajnos az izgalmakat nem a nagy és sok hal okozta, hanem sokkal inkább a körülmények, hiszen tényleg nem mindennapos, hogy fotózás közben arra is figyelnem kell, nehogy becsapjon a víz a mellcsizmámba, vagy ami még rosszabb lett volna, föl ne lökjön az áramlás.
Akkor, bármilyen jól is sikerültek a felvételek, nem került lapba az anyag, a képek tehát huzamosabb ideig csak az archívumomat gazdagították. Aztán később, keresgélés és kattintgatás közben előkerültek a fotók, meg persze az emlékek is felidéződtek, és amíg nézegettem a képeket, és kutattam az emlékek között, gyorsan felhívtam Csaszit, hogy éppen itt lenne az ideje megírni. De, tettem hozzá gyorsan, érdekelne, milyen volt az előző ősz, ott voltak-e megint a nagy dévérek.

Mellesben az Öreg-Dunán

Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán

Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán

Akkor örömmel hallottam, hogy a dévérekkel semmi baj, hál istennek talán most sem, az öreg Dunára is gyakran kimegy, mégsem horgászik annyit, mint korábban. Az utóbbinak persze nem örültem, mert sejtettem, hogy nem azért horgászik keveset, mert unja már fogni a szép halakat. Amikor az okokról faggattam, hamar kiderült, hogy jó volt a megérzésem. Nem a horgászat szeretete hagyott alább Csasziban, hanem a horgászatért és a halakért érzett aggodalom lett benne a korábbinál is erősebb, aminek következtében már azokban az időkben is inkább a halőrzésnek és a vizek védelmének szentelte szabadideje legnagyobb részét. Akkor csak keveset mondott a részletekről, de azért határozottan éreztem a hangján a szenvedélyt, meg az aggodalmat. Egyszerűen lehetetlen volt nem észrevenni, mennyire fontos számára, amit a Szigetköz és a mi szerencsénkre, azóta is lelkesen és mindenféle anyagi érdek nélkül csinál. Lévén horgászember, aki imádja a természetes vizek, azon belül is a folyók horgászatát, talán nem csoda, ha alaposan felcsigázta a kíváncsiságomat. Akkor sikerült is meggyőznöm Csaszit, hogy előbb erről a munkájáról beszélgessünk - amelyről persze, ma már pontosan tudom, hogy az ő esetében jóval több, mint egyszerű munka – és az egyik szaklapban meg is jelent a történetről szóló írásom.

Mellesben az Öreg-Dunán

A mellcsizmás horgászatra pedig most, a peca.hu oldalán térünk vissza azzal az újabb ígéretemmel, hogy amint lehet, és remélem, minél hamarabb sort keríthetünk rá, a halőrzésben időközben elért eredményeiről is beszámolunk.
Szóval, a hely ahol annakidején horgásztunk, egy cseppet sem volt átlagos. Már csak azért sem, mert ugyan a kocsinkat a valamikori Duna parton állítottuk le, mégpedig jócskán pirkadat előtt, a vizet csak jókora gyaloglás árán értük el. Bokros, fákkal is benőtt területen verekedtük át magunkat, azzal a furcsa érzéssel, hogy valamikor itt bizony a Duna hömpölygött. Nem jártam ott az eredeti állapotok idején, viszont a Duna egy másik szakasza mellett nőttem föl, és máig ott élek, de azt ettől függetlenül is jól lehetett érzékelnem, hogy ott nem sok maradt a Dunából. És ahogy föntebb már írtam, ebbe az erősen leszűkült mederbe még vagy harminc métert be is gyalogoltunk, és Csaszi onnan horgászott, mégpedig rakóssal. Hogy mi okból? Nos, nem csak arról van szó, hogy nem bírt versenyzői vérével, hanem leginkább az eredményességről szól a dolog. Mert lehetett fogni a partról is, akár feederrel, vagy éppen bolognaival horgászva is, de az a pontos etetés és a még pontosabb horgászat, illetve a lehető legprecízebb csalivezetés, amit csak rakóssal lehet elérni, emezekhez képest hihetetlen fogásokat volt képes produkálni. Márpedig Csaszi ezért járt oda, még akkor is, ha soha egyetlen darab halat sem vitt el onnan.

Mellesben az Öreg-Dunán

Ahhoz persze, hogy valaki ilyen módon horgásszon és horgászhasson, nem elég elhivatottnak lenni, kellenek a víz megfelelő adottságai is. A sok halon kívül például az, hogy a hosszan lankás, alig mélyülő rész után essen annyit a meder, hogy a halak számára egyébként is vonzó legyen a vízmélység, meg a mederalakulatok. Aztán ha ehhez még hozzá jön a már említett pontos és tartalmas, élő csalival is bőven feljavított etetés, akkor majdnem minden adott a kiemelkedő fogáshoz.

Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán

Mellesben az Öreg-Dunán

De nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Szigetközben, és az Öreg-Dunán voltunk, és horgásztunk. Ott, ahol a korábbi halbőségnek csak nyomai vannak, ám a vizet most is jól ismerők olvassák ezeket a nyomokat, és rájuk találnak, és fognak is annyit, hogy már-már mesébe illő. Azonban a víz rapszodikus, és a lenti Duna szakasz egészén is jól érzékelhető vízszintingadozások itt sokkal durvábban jelentkeznek, bár nyilván lentebb sem örül neki senki. Nem véletlen, hogy az emelkedésre Csaszi is a löttyenés szót használja, mert olyan hirtelen tud jelentősen is nőni a szint. Nos, mi ennek éppen a fordítottjába szaladtunk bele, amikor is a hirtelen apadás miatt a halak szinte teljesen eltűntek az ágból. Szerencsénkre azért annyi maradt, hogy Csaszi kitartásának és ügyességének köszönhetően meg tudjuk mutatni, milyenek is ők, még ha terítékfotó nem is készülhetett.

Mellesben az Öreg-Dunán

Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán

Mellesben az Öreg-Dunán

Persze mesélhetnék még, legfőképpen a horgászat technikai részleteiről, de úgy gondolom, a képek elég beszédesek. Ha meg valakinek kétsége támadna az egyik szép hallal kapcsolatban, és talán irigykedik is kicsit, bizony minden oka meg van rá. És ez még akkor is így van, ha nem bodorkát lát a képen, hanem egy szép leánykoncért. Mi akkor csak egyet fogtunk, de jobb vízállásoknál az sem volt ritka, hogy Csaszi tucatnyinál is többet horogra csalt belőlük, köztük nem egy ettől is jóval nagyobb példányt. Van a képek között egy másik, amelyikhez ugyancsak tartozik némi magyarázat. Csaszi ugyanis, a csalóka látszat ellenére, nem fohászkodik éppen, mondjuk a több, vagy szebb halért, hanem utána kap egy a kezéből kiugró szép dévérnek, amiről ilyen szerencsés módon, de mégis csak lekéstem.

Mellesben az Öreg-Dunán
Mellesben az Öreg-Dunán

Amúgy meg az sem lenne csoda, ha fohászkodna, mert volna miért. A Dunáért, a Szigetközért, a halakért. Bár ahogy említettem már, ő azért ennél többet tesz mindháromért.     

Írta és fényképezte: Szarka László
Szólj hozzá:
mesjoz#1 2009. 10. 24., 20:23na igen manapság csak fohászkodni lehet ahogy a kolléga csinálja az utolsó képen mert ez a nem normális halászat ami itt folyik a szigetközben sajnos tönkreteszi ezeket a jó pecákat
Varga#2 2009. 10. 23., 17:20Hat igen, egy ideje mar nem jarnak itt hajok. Edesapam még latott rajta szarnyashajot is :)
Jo latni az ellenorurat peca kozben, es hogy van meg hal a Szigetkozben :=)
erasko#3 2009. 10. 23., 09:31Helló!
Nekem is hasonló trepnim, van. az lenne a kérdésem,hogy erre TE már egy nagyobb ,hosszabb lábat tettél? mert nekem kisebb van benne! köszönöm a választ!
Nagyon tetszik az írás és az elhívatottságod!
Erasko
kotya#4 2009. 10. 22., 18:18Itt az elterelés óta nem járnak hajók!
squid#5 2009. 10. 22., 17:11hello Mester!

egy hajó elvonulása esetán a horgász kimenekül, vagy elázik? a felszereléseket nem viszi el a viíz?

sq
Pecajani#6 2009. 10. 22., 12:17Gratulálok a tecnikailag bravúros horgászathoz.
Viszont ha ezt egy átlagember meglátja?
Én biztosan nevetség tárgya lennék, még a pecások között is. nemhogy a munkahelyemen.
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A pikkelyek alatt található halbőr két rétegből áll. Az egyik a hámréteg, mely tartalmazza azokat az apró nyálkasejteket, melyek a halnyálkát termelik és a bőr felszínére juttatják (ez a nyálka egyrészt védi a halat a kórokozóktól, másrészt sikamlóssá teszi a testét). A másik az irharéteg, mely vérerekkel, színsejtekkel és idegsejtekkel teli kötőszöveti rostokból áll.