Cikk oldal
2014-12-05

Mély vízbe dobva

Oldjuk meg bolognaival

Horgászbarangolásaim közben sokszor találkozom kedves emberekkel. Néha előfordul, hogy kevésbé kedvesekkel is, de szerencsére többen vannak azok, akikkel lehet egy jóízűt beszélgetni. Ezekből a beszélgetésekből tanul a legtöbbet az ember. Nagyon sok tapasztalatot szűrök le hétköznapi horgászok történeteiből. Sokszor kérdeznek tőlem is, így merült fel a kérdés, miként horgásznék meg egy mélyvizű hajózó csatornát? Mondtam, hogy nálunk, Magyarországon ilyen nem nagyon van. Erre mondta a kolléga úr, hogy márpedig van!

 

Mély, öt méter körüli víz, hal bőven van benne, dévér, karika és mindenféle földi jó, csak nehéz meghorgászni. Kevesen is teszik, és ők is általában csak fenekezve – jó lenne valami finomabb megoldást találni. A rakósbot drága, a csúszóúszózás macera. Erre mondtam, hogy akkor a bolognai! „Jó-jó, de azt hogy kell csinálni?” jött az újabb kérdés, ezért úgy gondoltam, hogy megosztom a saját elképzelésemet, illetve azt, hogy miként oldottam meg egy ilyen, mély vizű horgászatot.

 

Mély vízbe dobva

 

Kezdve a kajával

Két kiló etetőanyagot, 10 kg földet (ami egyébként lehet akár a helyszínen keresett és talált vakondtúrás is) és mindösszesen fél liter pinkit használtam. Elkészítési módja roppant egyszerű: az etetőanyagot jó vizesre elkeverem, hagyom egy picit állni, majd pedig teszek hozzá egy kis vizet. Már-már csirizes állagúra készítem, keverem, és ezt követően teszem hozzá kisebb adagokban a földet. Azért csak aprajával, mert így könnyebb vele dolgozni – általában 2-3 részre szétosztom és akkor könnyű elkeverni.

 

Etetőanyagot, földet külön-külön keverek, később kerül egybe
Etetőanyagot, földet külön-külön keverek, később kerül egybe

 

A pinkit két nappal korábban jól lefojtom nejlonzacskóban, és amikor a kaja kész van, akkor utolsó fázisként keverem hozzá. Gyorsan megnyomom a lapos golyókat, és már repülhetnek is. Így nem rúgja, nem dobja szét a gombócot a pinki, mégis benne van teljes értékűen. Alapozásnak a keverék négyötöde kerül be, de a gombócozási fázist általában csak akkor végzem, amikor már készen vagyok az eresztékek beállításával is.

 

Néhány bolognai botra készített szerelék, ami pillanatok alatt összeköthető a főzsinórral
Néhány bolognai botra készített szerelék, ami pillanatok alatt összeköthető a főzsinórral

 

Áradásérzet – etetővel

Egy 4-5 órás horgászatot alapul véve – hogy költséghatékony legyen – az etetőanyag zömében föld. Hitetlenkedve hallgatták ezt a beszélgető partnereim, pedig így van. Kettő kiló etetőanyaghoz 6-8-10 kiló földet is keverek gyakran, úgy, hogy erősen elvizezem. Ennek 80%-át rögtön kezdéskor bedobom, mert így kopogással a későbbiek folyamán nem nagyon zavarom a halat, ami a nagymennyiségű bekerülő máléra hamar odaáll és turkál benne. A föld-felhő számára az áradást idézi fel, és természetes közeg, amiben szeret kutogatni, keresgélni, és mindig talál néhány szem falatot. Sok etetőanyagot, nagy felületet kell átforgatnia mire talál táplálékot, de pontosan tudja, hogy ott van, hiszen érzi az illatát.

 

A kész etetőanyag kellően nehéz
A kész etetőanyag kellően nehéz
Lapos golyó, pinki tuning
Lapos golyó, pinki tuning

 

Ólomrendszer

Kétféle szereléket használok bolognai botra: az egyik a klasszikus (a már sokak által megénekelt egy főólom, maximum két-három jelzőólom), a másikat Olaszországban láttam egy a mostanihoz hasonló vízen horgászva, amin ragasztott csontival fogták a domolykót.
Kicsit furcsának tűnhet, hogy ilyen sok golyóból álló ólomsort használok, viszont így természetesen hullik be a csali, és nagyon jól vezethető. Ez az ólomfüzér nálam egy 8-as ólommal kezdődik, és minden méretű ólomból 3-4 darabot helyezek föl. Tehát 4 db 8-as, 4 db 7-es, 4 db 6-os, 4 db 5-ös és így tovább. Ennek a fajta láncólmozásnak a lényege, hogy az 1-es méret a legnagyobb, amit felhelyezhetünk a zsinórra. Ha ennél nagyobb sörétet rakunk a szerelékre, akkor az már gubancolódni fog. Viszont ha betartjuk ezt a sorrendet (folyamatosan növeljük a méretet), akkor bár lehet vele gubancot dobni, de akárhogy is kígyózik, kacskaringózik a levegőben, valahogy mégis mindig egyenesen kerül be a vízbe. Dobáskor pont úgy kell kiteríteni, mint a matchbotos cuccot: vízbeérés előtt egy picikét vissza kell fogni a szereléket, ami így szépen kiterül. 4-5 órát elhorgászom vele úgy, hogy egy gubancom sincsen; könnyen megszokható, és roppant érzékeny.

 

A szerelék lelke a láncólmozás
A szerelék lelke a láncólmozás

 

Etetés és irányok

Miután gyorsan összeállítottam a szerelékemet, megmértem a vizet, ami valóban öt méter körüli volt: úgy nézett ki, hogy a lábam előtt lement két méterre, majd erről öt méterig a további három méterben. Innentől kezdve minimálissá vált a lejtés, akár azt is mondhatnánk, hogy egyenletes lett a pálya, így én úgy döntöttem, hogy az alsó törés alját horgászom meg, ami mellett valószínűleg közlekednek a halak. (Később, amikor egy kicsit megemeltem a botomat, akkor erre az alsó rézsűre felrakta a csalimat a szerelék, és onnan szinte azonnal értékelték a halak az igyekezetemet.)
Nem maradt más hátra, mint az etetés.  Az elkészített lapos golyóimat szép egymásutánban dobáltam be, a törés aljára. Az etetés technikája nem bonyolult, bár sokak számára érdekes, hiszen bolognai botnál mindig folyásiránynak lefelé, az elképzelt középvonaltól legalább 1, de inkább 2 méterre kell dobni a gombócokat. Furcsán hangzik ez, hiszen folyóvízen mindig fölfelé szoktunk dobni, hogy magunk előtt álljon meg a gombóc. Igen ám, de ennek a hosszú szereléknek kell idő, hogy be tudjon állni. Tehát hiába dobom el folyásiránynak fölfelé, mire a horog pozícionál, már a képzeletbeli középvonalnál, azaz a magammal szemben lévő helytől lejjebb csorog. Ezért van az, hogy folyásiránynak lefelé, a botspicctől 1-1,5 méterre dobtam a gombócaimat. Így megvan a lehetősége annak, hogy a már beállt szereléket szépen rávezessem az etetésre.

 

A képzeletbeli vonaltól lefelé etetek
A képzeletbeli vonaltól lefelé etetek
Fő a pontosság
Fő a pontosság

 

Akciós trükkök

Az etetést követően már csak a halfogás, azaz a horgászat volt hátra. Ha egy kicsit is megfigyeljük a bolognai botos horgászatot, egyáltalán nem bonyolult, csak ügyelni kell a technikájára. Ha sikerül elérnünk, hogy a csalink a folyó folyásának megfelelő ütemben csorog, akkor biztosra vehetjük a kapást.
Az úszó antennájának állásából tudjuk például, hogy hogyan halad a csalink: Ha a víz jobbról balra folyik – mint most az én esetemben is –, akkor balra dőlő antennánál a csalink, illetőleg az ólmozásunk az úszó mögött van. Amennyiben függőleges az antenna, akkor együtt halad az ólmozás az úszóval, ha kicsikét megtartjuk az úszót, akkor pedig kiemelkedik némileg a test, vagyis az ólmozás megelőzi az úszót, a csali fellibben. Ekkor visszaengedjük az úszót a botspicc víz felé való ejtésével, és máris élesíteni kell a reflexeinket, hiszen szinte biztos a kapás.

 

Az úszó antennájának dőlésszöge sok mindent elárulhat a figyelmes szemlélőnek
Az úszó antennájának dőlésszöge sok mindent elárulhat a figyelmes szemlélőnek

A visszatartás ne tartson túlságosan sokáig, hiszen akkor a csalink eltáncol az etetés sávjából
A visszatartás ne tartson túlságosan sokáig, hiszen akkor a csalink eltáncol az etetés sávjából

Ha néha-néha uszadékot vagy kagylót fogunk...
Ha néha-néha uszadékot vagy kagylót fogunk...
...az pozitív megerősítés, hogy jó helyen sodródik horgunk
...az pozitív megerősítés, hogy jó helyen sodródik horgunk

 

Segítő szél

Ennél a technikánál a legideálisabb szél a folyásiránynak szemben fújó. Ha felső szél van, az megnehezíti, az alsó szél ellenben nagyon sokat segít a halfogásban. Ugyanis nincs más dolgunk a visszatartás elvégzéséhez, mint kicsit megemelni a botot, belekap és tartja a zsinórt a szél, ezáltal megemeli picikét az úszót, ami megáll, és hagyja, hogy a sodrás vigye a csalit, abban az ütemben, ahogy a folyó folyik.

 

A megakasztott halat oldalirányba húzzuk, és csak amikor már olyan hosszú a zsinórunk, mint a bot, akkor emeljük a felső vízrétegbe a halat, így már könnyen megmeríthetjük, és nem csobogja le magát a zsákmány.

 

Mély vízbe dobva

Mély vízbe dobva

Mély vízbe dobva
Mély vízbe dobva

Mély vízbe dobva

 

Amennyiben nem következett be a várva várt csoda, akkor ezt a műveletet egy méterrel arrébb újra elvégezzük.
Az a tapasztalatom, hogy az etetés alatt 5-6 méterrel már nem nagyon kell keresni a zsákmányt; sokszor van ugyan, hogy ott fogja meg a nagyobb testű hal, ám mégis, a legtöbbet az etetés gócpontjától néhány méterre fogom.
Akkor van jól hangolva a szerelék, ha a horog sodródik a talajon. Tehát ha néha-néha fogunk egy-egy uszadék darabot, törmeléket, netán kagylót, akkor jó helyen megy a horgunk. Ez mintegy kontrollja az ereszték beállításának. Ahogy az öregek mondták, ahol az akadó, ott a hal. Természetesen a karikakeszeget a fenéktől fentebb fogjuk fogni egy kicsivel, a talaj közelében pedig a dévért, pontyot, kárászt.
Bármelyik is kerüljön horgunkra, egyiket sem szeretnénk elveszíteni, ezért a megakasztott halat oldalirányba húzzuk, leengedett botspiccel, már-már a víz színével együtt. Így nem fog fölszaladni a víz tetejére, nem csobog, és nem veri le magát. Ha oldalirányba elhúzzuk a botot, és csak a bot hosszúra visszatekert zsinórt vesszük alapul, akkor az oldalirányú mozgásból majdnem velünk párhuzamos magasságban lévő bottartásnál, egész egyszerűen felfordítjuk a fejünk felé a pálcát, és már tolhatjuk is a hal alá a merítőt.

 

Klasszikus bolognai botos úszóforma
Klasszikus bolognai botos úszóforma
Szépen akadt a dévér
Szépen akadt a dévér

Mindig friss csali legyen a horgon<br>így biztosított az újabb kapás
Mindig friss csali legyen a horgon
így biztosított az újabb kapás
A zsinórra felköpött pinkit is<br>le kell tépni
A zsinórra felköpött pinkit is
le kell tépni

 

De milyen merítőt? Ez sem mindegy. Abban az esetben, ha a 4 métert meghaladja a horgászbotunk hossza, mindenképpen 4 méter körüli kiemelő a javallott. Hiszen ha a hosszú bottal a hátunk mögé kell húzni a spiccet, a hal előttünk – saját súlyától, illetve erejétől fogva – harcol, és a rövid merítőnyéllel nem érjük el. Vagy hogyha mégis, akkor ahhoz már annyira vissza kellett feszítenünk a botot, hogy annak vége nagyon-nagyon meghajlik, ami töréshez vezethet. Ezért javaslom azt, hogy négyméteresnél hosszabb botnál legalább 3,5 méteres merítőt használjanak.

 

Láthatóan nem zavarta a táplálkozásban a föld
Láthatóan nem zavarta a táplálkozásban a föld

 

Amennyiben paptetűt fogunk, eljött a ráetetés ideje
Amennyiben paptetűt fogunk, eljött a ráetetés ideje


Láncólmozást alkalmazva, mindig fokozottan ügyelek arra, hogy a zsinór feszes maradjon. Tehát amikor a merítőbe kerül a hal, akkor is folyamatosan feszesnek kell lennie a damilnak, egészen odáig, míg a halat meg nem fogom. Ha így teszek, soha nem gubancolódik a merítőbe se az ólom, se a horog. (Ez egyébként nem láncólmos horgászatnál is jó tanács.)

 

A halvisszaengedés rituáléja már-már természetes
A halvisszaengedés rituáléja már-már természetes

 

Nekem ezúttal sem gubancolódott, pedig sokszor kellett a szákfejből kivennem halat. Ezzel elárultam azt is, hogy a horgászatom borzasztó sikeres volt, élményben és eredményben is gazdag. Remélem, hogy tudtam segíteni ennek kapcsán azoknak, akik hasonlóan mély és folyó vízen szeretnének úszós finomszerelékkel horgászni – például egy bolognai bottal…

 

 

Írta: ifj. Gyulai Ferenc

Szólj hozzá:
troby#1 2014. 12. 14., 21:49Jo iras,csak annyit hozza,hogy az elorekotott szerelek fozsinorra rogzitese, nem a legjobb otlet. tobb a hatranya mint az elonye. Kar ezzel gyengiteni egy finomszereleket.
salabakter#2 2014. 12. 06., 09:01Szép beszámoló, egyetértek az előttem szólóval, reklám és öntömjénezéstől mentes! A keszeghorgászat az utóbbi időben háttérbe szorult, kivéve persze a versenyhorgászatot.
Gratulálok a cikkhez!
twinpower#3 2014. 12. 06., 07:58Szuper írás! Direkt 3-szor is elolvastam, mert nem akartam elhinni, hogy találok még a mai világban olyan cikket, ami reklámmentes. Ha valaki tudni akarja például milyen etetőanyagot használt a szerző, a képet kinagyítva megtekintheti. Nem minden második sorba leírva, szinte beleverve az emberbe, hogy mit használjon...
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A harcsázáshoz otthon tartott piócákat amennyiben rendszeresen csirkemáj darabokkal etetjük rövid időn belül jelentős testtömeg növekedést érhetünk el.