Cikk oldal
2009-10-01

Nyárvégi süllők

Az iszaplakók nyomában
Elméletileg vége a nyárnak. Ezt onnét tudom, hogy ma délután fiam pakolni kezdte iskolatáskáját, és hirtelen valami nagy, már régen várt nyugalom szakadt a Balaton-partra. A gyakorlat azonban még nem ezt jelzi: harminc fok napközben, igazi strandidő. A szigeti vénasszonyok érdeklődésemre egyöntetűen leszögezték: ez még nem az ő nyaruk!

Július végi pikkelyes. Augusztusban cserben hagytak....
Július végi pikkelyes. Augusztusban cserben hagytak....

Augusztus finisén mozgolódni kezdett a nagy víz. Elsősorban nem az árvaszúnyog invázió kiteljesedésére gondolok; míg én a rajzó rovarok felé csábult pontyaimat keresgéltem, ismerőseim szép süllőfogásokat produkáltak. Nem tagadom, fogtam ugyan jó néhány aranyhasút, de komolyabb darabot július végétől nem sikerült szákba terelni. A süllőzők mindeközben fogogatni kezdték a megélénkült süllőket, és nem is rosszakat! A legkiemelkedőbb halat Kővágó Feri produkálta: közel hat kilós fogasa méltán vitte a prímet, több három-négy kilós társaságában.
Így aztán augusztus utolsó napján előkerítettem a snecizőt, összefogdostam a csalinak valót, és a pontyoknak „hátat fordítva”, a Fonyódliget előtti vízterületet céloztam meg csónakommal. Akkor hát süllőzzünk!

Holdfény-árnyék (Mike Oldfield után szabadon)
Holdfény-árnyék (Mike Oldfield után szabadon)

Négy méter mélységű, iszapos aljzatú vízen szalad a ladik. Néhol balinok kergetik a kishalakat, és kissé ámulva nézem a közelemben gyertyát ugró ponty hullámgyűrűit. Én meg az akadón várom őt… Hiába, terített asztal van most itt mindenféle uszonyosnak!
Sokan gondolhatnák: nagy dilemma ilyenkor, mégis hol álljon meg a horgász. Mert bizonyára vannak jó helyek, ahol nagyobb az esély süllőre. Így igaz, de a Balaton több ezernyi hektárja meglepően egyforma képet mutat. Mégpedig asztallap simaságú, mély, ezüstös iszappal telített aljzatot, s e sivár világban valóban oázis egy-egy elsüllyedt csónak, stégmaradvány, vagy márgadomb. Süllő természetesen nem csak a ritka akadók környékén van. A Balatonban élő tüskéshátúak ezért elsősorban iszaplakók, és köszönik szépen, jól érzik magukat ebben az emberi szemmel nézve kietlen környezetben. Tehát amikor lehorgonyozza ladikját az átlaghorgász, fogas-fogó sorsa jobbára Fortuna kezében van.

Alkonyatkor
Alkonyatkor

A minden irányból megfelelően látható állófény - a csónak kötelező tartozéka, ...
A minden irányból megfelelően látható állófény - a csónak kötelező tartozéka, ...
... egyébként remek szúnyogcsalogató: Az invázió (Chironomus-Kota)
... egyébként remek szúnyogcsalogató: Az invázió (Chironomus-Kota)

Így vagyok ezzel én is. Találomra macskázok le, körülbelül ezerkétszáz méterre a parttól, szemben a ligeti társasházakkal. Csodálatos időben, gyönyörű vízen! Nem csoda, ha e színes közegben pillanatok alatt vízfenékre süllyed a mindennapok szürkesége, a munka monotonitása, és ha ügyetlen vagyok, még a telefonom is… 

Taposott küszök csalizásra várva
Taposott küszök csalizásra várva

Felcsalizva
Felcsalizva
Az úszós készség
Az úszós készség

Kétféle készséget csalizok „laposra taposott” küsszel. Egyik hagyományos, tirolifás szerelés, magasan elhelyezett horgokkal, míg másik „csúszkás”, a jól ismert gyöngyönfutó. A víz még meleg, 23 fokos, ezért eddigi tapasztalataim alapján élő csalival nem is próbálkozom. A megölt sneciket valójában nem a papucsommal torzítom el: a lapos aljú, tizenöt kilónyi hátsó horgony erre kitűnő eszköz.
Bevallom, számomra kicsit szokatlan a zsinóron fityegő jelzőkarikák látványa. Hosszú lógót adok nekik, a bothegyek egyenesen a kerekedő Holdat célozzák, mely még halványan kíváncsiskodik a déli part felett. Remélem, lesz látnivalója!
No de ilyen hamar? Meglepődöm, amikor az alkonyat kapujában, néhány perccel a bedobás után – pontban fél nyolckor – a csúszkás szerelés jelzője máris sietősen elindul a bot felé. Kapkodva veszem kézbe a botot – csak óvatosan! –, a meglassuló húzás után nyújtom, majd egy kiadósat bevágok.
Első süllőm nem nagy. És peches. A horog épphogy akad, s míg lefotózom a felszínre került halat, nagy esélye van a szabadulásra. De nem él vele, így rövidesen a csónakba, majd bilincsre kerül. Friss „tapsi” a horogra, a szerelés pedig a kapás helyére. Ahol – úgy látszik – nem egyedüliként éldegélt az imént kifogott: perceken belül újabb kapás! Ez is megakad, de ez már valamivel szebb darab. Közelít a másfél kilóhoz.

Kapásidő
Kapásidő

Első süllőm már a felszínen
Első süllőm már a felszínen
Első napi teríték
Első napi teríték

Feri közel hat kilós fogasa
Feri közel hat kilós fogasa

Ritka pillanat: személyemben ezzel egy nagyon elégedett balatoni horgász üldögél a csónakban. Szinte nem is horgásztam, mégis van két süllőm! Nem rossz kezdet, és hogy a befejezés is méltó legyen, még egy kapás jelentkezik a tirolifás szerelésen. Ez is valamivel kiló feletti, a közel két méter magasan elhelyezett felső horogra kap. Mire bilincsre kerül, már besötétedik, és megindul az árvaszúnyogok inváziója. Perceken belül szinte függönyt húznak körém, zsongásuk mind erősebb. Elképesztő tömeg! Állólámpám fénye nyilván csalogatja őket, és mire összepakolok, kezdeti összehangolt repkedésük zavart lesz. Berepülnek szembe-fülbe, levegőt is csak „csukott szájjal” lehet venni. A húszpercnyi hazaút inkább menekülésnek tűnik, mintsem sétahajózásnak.

Nyárvégi süllőportré
Nyárvégi süllőportré
Vékonyan akadva
Vékonyan akadva

Otthon eredményemet látva kellőképpen felcsigázódik fiam is. Megígérem neki, ha első nap nem hoz rossz jegyet az iskolából, eljöhet velem süllőzni. Erre kinevet:
– Jaj, apa, első nap még nem felelünk!
– Neeem? Hát miféle iskolába jársz?
Szilárd részvétele a másnapi süllőzésben tehát részemről kipipálva, ámbár Margónak erről más a véleménye.
– Későn értek be, mi lesz a reggeli felkeléssel? Eddig jutott volna eszetekbe az esti horgászat! Szó sem lehet róla!
Néhány percnyi győzködés kell csak, és a tervezett közös horgászatunk elől elgördül a gondoskodó-féltő anyai akadály. Szilárd ígéri, mire hazaérek, ő már megfogja a csalinak valót.
Így is van. Másnap délután csak pakolni kell, a kishalak kellő számban sorakoznak a kannában. Van köztük már elpusztult, de sebaj, hiszen horgony kerül a még élő többség fejére is…
Szilárd gondosan készül, látom, izgalommal kellően vegyítve. Nyilván azt gondolja, hogy most horogra akad az első komolyabb süllője. Kisebbeket fogott már, de olyan igazi, másfeles forma fogast még nem. Bízom a szerencsékben, ám a tegnap már a múlté, ma pedig ki tudja, milyen kedvükben lesznek a fogasok. És milyen szerencsével állunk le…
Két fenekező készségem mellé egy úszóst hozok a gyereknek. Közben persze eltervezem, hogy ő majd beül a fenekezők mögé, én pedig elszórakozok az úszóssal. Mégiscsak nagyobb esélye lesz így! Tervemet megosztom vele. Látom, micsoda öröm és reménykedés bujkál a szemeiben.
Az idő ma is csodálatos. Enyhe délnyugati szél fújdogál, már sokan kint vannak, mire leállunk. A parti irányzékok alapján nagyjából ott vagyunk, ahol tegnap szerencsém volt. A Hold még kerekebb, még halványabb tegnapi önmagánál. Kicsit korábban érkezünk, és ha fél nyolckor jön az első kapás, bő negyed óránk van az akcióig.
Fiam tőle szokatlan szorgalommal lesi a karikákat. A szükséges okítást megadom, mi a teendő kapás esetén.
– Fontos: ne rántsd fel a bot hegyét, amikor kézbe veszed. Kicsit utána nyújtasz, aztán ha koppan a karika, jöhet a bevágás. Csak jó erősen…
Mint utólag kiderült, éppen fél nyolckor szólt rám izgatott hangon, miközben az úszós pecával babráltam:
– Apa, húzza…
Húzta bizony, a csúszkást. Menetrend szerint! A botfelvétel természetesen megfelelt egy fél bevágásnak (elakadt a nyél hátulja), fel is szisszentem, hogy otthagyja a hal. De ez egy jóindulatú, igazán kedves hal volt. Kicsit megakadt ugyan a folyamatos húzás, és csak aprókat rántva, rövid szünetekkel húzódott felfelé a karika. Majd elérte a botot…
A gyerek bevágott, és a pálca formásan begörbült. Kapkodtam is a fényképező után. Mire előkerítettem, már a csónak közelébe került a hal.
– Emeld csak!
De a bot szépen hajlik, a hal pedig tartja magát a mélyben. Nocsak, nem is lesz ez rossz süllő! Fél perc múlva már sejtettem: fogassal van dolgunk!
Aztán megmutatja magát. Valahol írtam már arról a szívdobbanásról, amit ilyenkor érez a magamfajta horgász: a talpamat bizsergeti, a csónak lábdeszkáján keresztül. Sőt, szinte érzem, ahogy a Tó magához szorít bennünket. De nagy szíved van, Fiatalasszony!
Szilárd izgatottan kéri segítségemet a merítésre (a felvétel persze a kapkodás miatt nem sikerül), amit gyorsan el is végzek. Együtt emeljük be csónakunkba a formás süllőt.

Kis horgász, nagy reményekkel
Kis horgász, nagy reményekkel
Valóra vált, köszönjük, Balaton!
Valóra vált, köszönjük, Balaton!

– Ez nagy… Nagyon nagy… – csuklik el fiam hangja, és keze-lába remeg. Sirályt lehetne vele fogatni, ám velem akár sasmadarat! Nem véletlenül: a fogas 2,8 kg-os, nyúlánk, igazi balatoni tüskéshátú. Micsoda kezdet!
És a folytatás sem rosszabb. A következő kapást is a csúszkás adja, de a hal – pedig nem lehetett rossz – félúton elveszik. Leakad. Sebaj – vigasztalom a gyereket –, majd a következő! Ám ezután az én perceim következnek. Alig vetem be a fenekezőt, bukdácsolni kezd az úszó, majd elgyalogol a víz alá. Hetvendekás süllő tette magáévá a taposott snecit, ám a horoggal szegény nem számolt…
Az alkony rövid, és ilyenkor gyorsan peregnek a süllős események. Az a néhány perc, ami a kapások között tétlenül telik, szinte semmiség; az események látszólag egybefolynak. Alig van idő másra figyelni. Pedig néhány árvaszúnyog már szárnyait szárogatja a horgonykötélen, néhány még a víz tetején korcsolyázik, de rövidesen sok-sok társukkal együtt felkapják apró hegedűiket, és a lebilincselő balatoni alkonyt esti koncertteremmé varázsolják.
A következő süllő ismét az úszós szerelésre jelentkezik be. Ezt sem hibázom el. Hamarosan kiló körüli formájával a csónak mellett csapkod.
– Majd én merítem! – serénykedik fiam, és megszákolja. Figyelmünk a halon, holott a tirolifás készség „tapsiját” mindeközben újabb vendég támadja le. A koppanó karikára leszünk figyelmesek. Nincs mese, itt már csak bevágni lehet!
Szilárd akaszt, meg is van a hal, de ez is elveszik a csónak előtt. Sajnálom nagyon, ám a gyerek nem elégedetlen.
– Nem baj, apa, úgyis kisebb volt, mint az első… De nézd csak meg, rajta van-e még a bilincsen??! (Hol lenne?)

Másnapi halainkkal
Másnapi halainkkal

Ezzel besötétedik, és ismételten megsűrűsödik körülöttünk a lég. Szedjük a sátorfánkat – vissza sem dobunk –, majd elindulunk a part felé.
A hazaúton testőrként kísérnek bennünk az árvaszúnyogok. Odafönn már kikerekedve mosolyog a Hold, mintha tudná, micsoda nagy dolgok történnek a lábai előtt. Igen. Nagy dolgok! Süllőket fogtunk fiammal a Balatonon, szép, ezüstös testű halakat, melyeknek lámpafényben fürdő pikkelyei, mint sokkarátos gyémántok, csillognak most a mi lábaink előtt.
     
Kép és szöveg: Szári Zsolt
Szólj hozzá:
mohab#1 2009. 12. 25., 16:10Campeca hígra sikeredett agymenéséhez csak annyit: "Kritizálni minden idióta tud, a baj az, hogy meg is teszi!" (George Tabori)
multicarp#2 2009. 10. 06., 09:34Sziasztok!

Olvasom a hozzászólásokat és közben fogadkozok, hogy nem szólok hozzá.
De sajna nem tudom megállni. Ismerem Zsoltot (nagyon finom halászlevet tud főzni) Ha másért nem hát ezért még ellátogatnék Bugaszegre. Az írásai jók, igényesek.
Egy apa ennél jobb módszert nem is választhatna gyereke horgászat iránti elkötelezésére mint egy nagy hal megfoogatása. Campeca. Neked vagy nincs gyeked akit vihetnél magaddal és ezért szarakodsz itt, vagy van és vele is így bánsz ezért rühelli a horgászatot.(amit megértenék) Szánalmas vagy! Olyna ember/embereket kritizálsz akik nem szolgálnak rá. Gyere le hozzám Madocsára és segíts elkapni a valliannyal,leshálóval halászó rabsicokat! Ne így téb a szádat! Nem egy ilyen horgászat teszi tönker vizeinket. Te úgy ahogy vagy seggfej vagy. Ülsz a számítógéped előtt. Vizet lehet csak pohárban látsz. Halat meg a Tesco hűtőpulton. Tenni akarsz a vizekért? Menny ki terepre és ott tépd a szádat! Ott sorold a jogszabályokat. Hülyegyerek! Valószínűleg megúsztatnak, de meg is érdemelnéd. Így könnyű! Egyedül vagy az érveiddel! Vedd már észre magadat! A többi regisztráld nevedel vitatkozol te skizo k@csög.
Azt pedig már végképp nem értem mi a fa**nak foglalkozun a beteg agyad szüleményeivel? csak felhúzzuk magunkat, teljesen értelmetlenül.
Zsolt! Te meg ne foglalkozz ezzel az inkubátor szökevénnyel. Fikáz mindent és mindenkit. Aki igazán ismer, tudja, hogy rendes ember vagy, aki pedig "csak" cikkeidet olvassa, látja hogy igényes jó írásokat publikálsz.
Részemről ennyi!
(mindenkitől elnézést(mivel csak campecának szól) kérek kicsit nyers megfogalmazásomért,de ami szívemen az a számon,főleg ha felhúznak)
Üdv Tóth Gábor
jeszy#3 2009. 10. 05., 21:46Sziasztok!
Vajon Matula bácsi adott a fiúknak napijegyet a természetvédelmi területen való pecára? Jó lenne tudni, Tutajosnak volt-e fegyverviselési és főleg vadászati engedélye? Kíváncsi lettem volna, hogy Fekete Istvánt - ha élne - mennyire cincálnák szét némelyek? És végül, hogy sok korombeli és/vagy idősebb illetve fiatalabb olvasni szerető - ne adjisten, pecás - milyen emlékeket és élményeket szerzett abból a regényből? Több kérdés, amire válaszolni is (szinte) felesleges! Ismerem Szári Zsoltot, horgásztam vele, ismerem Szári Szilárdot, láttam ahogy horgászik, szerintem a jó úton haladnak, becsületesen élnek, rendkívül szeretni tudó és szeretetteljes emberek. Olvastam Zsolt könyvét, amit a mai horgász szakirodalom etalonjának tartok, olvasni szerető horgásznak nem hiányozhat(na) a könyvespolcáról! Ezt a cikket is elolvastam és semmi olyat nem találtam benne, ami ne lenne vállalható később sem! Gratulálok Willy, csak így tovább a "FeketeIstváni" úton!
Ne foglalkozz semmivel, egyél kolbászt kiflivel!
Üdv:
Jeszy
zsolt11111#4 2009. 10. 05., 20:13Campeca, levésted egyszer, figyeltünk! Majd még kardoskodtál is, akkor is figyeltünk!
De most már elég kell, hogy legyen!

„Veszélyes ember hírében állsz, ezért óvatosan fogalmazok. Üzenem Campecának, hogy menjen a picsába!”
(A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső)

Üdv,
zulu:-)

campeca#5 2009. 10. 05., 16:02Szári Zsolt írja:
… „a "szakíró" (egyébként nem vagyok szakíró, csak egyszerű, az alábbiakban néhányotok által bizonyíthatóan "megbotlott" író) ”

A peca.hu impreszuma az alábbiakat tartalmazza:
„Szári Zsolt
szakíró - pontyhorgászat, Balaton specialista”

Valamint a cikkednél – ami szerintem rendkívül gyenge, giccsparádé, koronája a taposott hal tapsi-nak való becézése – szintén úgy jelenik meg, hogy szakírónk.

A lényeg továbbra is az, hogy egy szakíró, halaszati üzemmérnök, gyermekét szabálytalanul két horgászkészséggel horgásztatta, majd a gyermek horgász a kifogható mennyiséget követően továbbra is méretkorlátozással védett halra horgászik, mely ismételten egy szabályszegés.

Az adatokat Szari Zsolt szakíró, halaszati üzemmérnök írása és fényképfelvétele alapján állítom.



Insulator!

Azt kérdezted, hogy mi a horgászati jog? Nem tudom, én csak a halászati jogot ismerem, amely tartalmazza a horgászatot!

Azt kérdezted:
„Mi van akkor, ha én egy vízterületen engedély nélkül egy olyan wobblerrel dobálok amin nincs horog ????
Kimerítem az engedély nélküli horgászat vétségét????”

Különös hobbid van, én támogatom bárcsak mindenki így dobálna biztos több halat fognék. Azonban ez nem horgászat, de ha károsítod ezzel az élővilágot - olyan a wobblered amely alkalmas arra, hogy azzal a halat kifogd, de az nem horoggal szerelt – állatkínzásért, lopásért felelőségre vonhatnak.

Gyermekhorgász esetén kérdéses, hogy a kettő vagy több hármas horoggal szerelt műcsalik - jellemzően wobblerek - szabályosak-e mert a jogszabály szerint:

„(3) A gyermek horgászjegy birtokában egy darab, egy horoggal szerelt horgászkészség használható.”

emcse#6 2009. 10. 05., 15:44Zulu!
Értelek, értettem a korábbi hozzászólásod lényegét is, sőt ezzel egyet is értek. A nick neves játéknál valóban kifelejtettem azt az eshetőséget hogy valaki nem tudott a máshol használt nickkel regisztrálni, ezt megértem és el is fogadom, de nem is ezekről az emberekről beszéltünk, mert ők vállalják a személyazonosságukat. A szakírók valóban nagy keresztet vettek a nyakukba, mert a közszereplők valóban céltáblái is egyben bizonyos embreknek, ezt nekik kell megtanulni kezelni, de ezzel szerintem ők is tisztában vannak. A lényeg csak az hogy akárki akármilyen nick alatt ír, előbb-utóbb kiderül kit rejt az álnév. Az tévhit hogy az interneten következmények nélkül lehet anyázni.
zsolt11111#7 2009. 10. 05., 15:16Emcse!
Vagy! Nem tudott ugyanazzal a nickel regisztrálni, mint pl. én.
zulu=zsolt1111=Kürti Zsolt
Egyébként én is nagy horgászközszeplő „fikázó” hírében állok.. És sajnos tudom, hogy gyakran ujjam jár előbb, mint az elvárt, mindenki számára elfogadható „bizonyosság” körüljárása, és utána történő „fikázás”…
Azt mondjuk, nem tudom, hogy más, miért kritizál- fikáz!
De azt megpróbálhatom levésni, hogy én miért;

…. Nagyon naiv pecás mókus vagyok.
Aki számára a természetet szerető, - agyisten, pecázni is tudó író- szakíró, betűk halmazán keresztül képes varázsolni bármit is abból az élményből, amit átélt horgászatai alatt, számomra máris egy Ikon!
-és itt jön a képbe a magam építette, saját csapdám = Író, szakíró köré épített szentély.
Nem tudom szó nélkül eltűrni, ha valaki (legyen az maga „szentkép”) belerondít az épített templomomba!
Nem tudom, hogy érted-É a kusza soraimat?)))
Tudom, hogy nem a „szakíró” akar „szentképemmé” válni, pipa! (csak szeret Írni, pecázni)
Viszont ha már Ír, és ezt közzé is teszi, … máris megérkeztünk felelősségéhez,- akár akarta, akár nem..
- figyelünk rá, utánozzuk, felnézünk rá stb.… példaképpé válik!

Campeca!
Nem!

Üdv,
Zsolt




morgohal#8 2009. 10. 05., 14:50Az én végszavam: Szári Zsolt, egy szimpatikus ember, jók az írásai, viszont a portálon van regisztrálva pár kötekedő bárgyú barom, aki több néven is fut és ezeken a neveken keresztül különböző hozzászólásokkal, hazugságokkal bizonygatja saját igazát!
molamobil#9 2009. 10. 05., 14:36nagy3 te nagyobb barom vagy, mint ahogy azt morgohal írta!
A regisztrációd dátuma elárúlja, hogy ezen az oldalon több néven futsz!
Részemről a dolog lezárva, azt írsz a kamu álneveid alatt amit akarsz, én már azt sem hiszem el neked amit kérdezel!
campeca#10 2009. 10. 05., 11:37Hozzá szólhatok?
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A süllő (Sander lucioperca) világrekordját Friedrich Kraus tartja 1990-ben fogott 116 cm hosszú, 18,70 kilogrammos zsákmányával. A fogás a Duna ausztriai szakaszán történt.