Cikk oldal
2014-10-14

Őszelő

Állva, folyva

Aki jól ismer, tudja, hogy a Duna szerelmese vagyok. Igazán az kapcsol ki, amikor a nagy folyam közepén állok, és egy szál matchbottal fogom a szebbnél szebb halakat. A nyugalom, ami ilyenkor körülvesz, az nekem a Kánaán.

Kedvenc módszeremhez nem kell nagy cuccolás, semmi extra flanc, egész egyszerűen csak annyi pakk van nálunk, amit kényelmesen ketten be tudunk vinni, akár néhány kilométernyi gyaloglással is. Szakáll barátom most is szívesen csatlakozott hozzám, számára külön öröm ez a minimálproject.
Kicsit macera, hogy ő éjszakai bagoly, soha nem fekszik le hajnali 1-nél korábban, így időnként megviseli a 4 órai kelés, de azt mondja, hogy minden nyűgét feledteti vele az élmény.
Korán, még pirkadat előtt kell megérkezni a helyszínre, hiszen pontosan tudom, hogy az első hajó elhaladtával vége van ennek a csodának, aminek részesei vagyunk.

 

Minimál csomag

Etetőanyagunk: 5 doboz kukorica, 2 liter csontkukac. Így semmi plusz cipelnivaló nincs nálunk.

Őszelő
Őszelő

 

Csipegetős etetés

Kezdésnek beszórok kézzel két doboz kukoricát a matchbot spiccének távolságában. Majd ezt követően folyamatosan dobom (amilyen távolra csak tudom) a három újam közé csippentett csontikat a folyásiránynak fölfelé.

Az etetés egyszerűen kézzel történik, botspicc távolságba dobom a csontit és a kukoricát, folyásiránynak felfelé
Az etetés egyszerűen kézzel történik, botspicc távolságba dobom a csontit és a kukoricát, folyásiránynak felfelé

 

Egyszerű csoda

Mint már oly sokszor, most is az etetést követő első 10 percben már kapást eredményezett a csalogatásunk.
A felszerelés rendkívül egyszerű, egy 3,90-es matchbot, egy viszonylag könnyű orsó, 1-2 grammos stick úszó, láncólmozás. A technika lényege, hogy gyakorlatilag görgetek, addig húzom az úszót, ameddig már nem akad el, és a fenéken vonszolt négy szem csontkukac a halak veszte. Természetesen itt is vannak trükkök – például amikor kicsit beletartok, kicsit meglibbentem a csalit –, de az esetek nagy többségében semmit nem kell csinálni: csupán elengedem, majd határozottan bevágok az úszó minden rezdülésére.
A halak itt nem kényeskednek, nem válogatnak. Pontosan tudják, hogy ami táplálék elhalad, azt meg kell enni, mert jön a tél, és addigra olyan kondícióba kell kerülniük, hogy a hosszú koplalás idejét túléljék. Így aztán nem teketóriáznak: ha jön a kaja – legyen az horgon lévő vagy bármiféle gyanús táplálék –, azt gyorsan megeszik. Amint az úszó eltűnik, egyből reagálni kell!

A szerelék egyszerű – ha ügyesen vezetjük, gubancolódás-mentes
A szerelék egyszerű – ha ügyesen vezetjük, gubancolódás-mentes

Néha trükközök: megtartom az úszót, hogy a csali fellebbenjen
Néha trükközök: megtartom az úszót, hogy a csali fellebbenjen

 

Vendégek, látogatók tisztelete

Az első halat Szakáll barátom fogta. Szép kis kölyökmárna volt, bár a tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy majd szilvaorrú vagy paduc köszön be először, de nem, máris márna ütötte el az úszót. (Szeptember elején viszonylag ritka, hogy már összeálljon bandába a márna. Lehet, hogy csak nekünk volt szerencsénk, hogy rájuk találtunk?)

Társam fogta az elsőt
Társam fogta az elsőt
Ami meglepő módon márna volt
Ami meglepő módon márna volt

 

Persze, az én első halam géb volt, nem is értem, hogy vette föl a 10-es horgot, de egyértelműen a szájába akadt. A sors küldte őt nekem…

A bőségszaruból nekem csak
A bőségszaruból nekem csak
Ez a géb jutott kezdésnek
Ez a géb jutott kezdésnek


Az etetés megkezdése után úgy 20 perccel vált folyamatossá a halfogás. Hol barátom, hol én, hol mindketten egyszerre fárasztottunk. Parádés peca volt.

Mikor beindult a verkli, volt hogy egyszerre fárasztottunk
Mikor beindult a verkli, volt hogy egyszerre fárasztottunk


Amint a nap felkelt egyre színesebbé váltak a fények, egyre több kapás érkezett, csiviteltek a madarak, álmodni sem lehet szebbet. Jöttek egymás után a vendégek, nagy többségében márna, de azért jelen volt közben a küsz, ami szinte állandó látogató, jó néhány kisbalin, paduc, sőt mi több, tenyeres karikakeszeg is tiszteletét tette.

Őszelő
Őszelő

 

Az etetést fárasztás közben sem hagyom abba
Az etetést fárasztás közben sem hagyom abba

 

Őszelő
Őszelő
Őszelő

Őszelő
Őszelő

 

Holnapra is (itt) marad…

Az aprónépet azonnal visszaengedem (és természetesen a méreten aluli halakat is), viszont a nagyobb testű halakat általában haltartóba helyezem a horgászat végéig, mert az a tapasztalat, hogy a másfél méteres vízben menekülő jószág, szinte minden esetben viszi magával a társait, akik nem értik, hogy miért kell menekülni, csak azt tudják, hogy menekülni kell.

Egy balinkölyök
Egy balinkölyök
Ő is megy vissza
Ő is megy vissza

 

Egy tenyérnyi karikakeszeg
Egy tenyérnyi karikakeszeg
Egy vésett szájú paduc
Egy vésett szájú paduc

 

A halaknak sosem esik bántódása, hiszen ez a gumírozott haltartó nem dörzsöli le a védőrétegként rajtuk levő nyálkát. Így visszaengedést követően boldogan élnek tovább. Ezt onnan is tudom, hogy rendszeresen ugyanazokra a halakra horgászom: nem egy, nem két alkalommal fordult már elő, hogy felismertem a halat, amit már egyszer megfogtam a helyemen. Ha nem engedtem volna vissza, nem lett volna lehetőségem többször is megfogni. Olyan is megesett már, hogy olyan halat fogtam, ami előző alkalommal megtréfált, és elvitte a horgomat (melyet könnyen azonosíthattam, hiszen ilyen típusokat nem nagyon használ más a Dunán).

Szakáll barátom méretének megfelelő ellenfelet talált
Szakáll barátom méretének megfelelő ellenfelet talált

 

Nagy ember nagy hal, kis ember kis hal
Nagy ember nagy hal, kis ember kis hal

 

A márna mindig az utolsó pillanatokig küzd
A márna mindig az utolsó pillanatokig küzd

 

Két szebbecske márna a hazaút előtt
Két szebbecske márna a hazaút előtt

 

Befőzte magát

Utolsó halként egy kölyök márna érkezett. Szegénykém igen nehéz életet élt a saját maga által választott börtönben, mivel még egészen kis korában belebújt egy befőzési gumigyűrűbe, amiből már nem tudott szabadulni, így gyakorlatilag körülnőtte azt. Nem volt egyszerű levenni róla, de most már gumibörtön nélkül éli életét. A sebet lefújtam, hogy ne fertőződjön el, remélem nem lesz már semmi problémája az életben, és megnő valami kapitális méretre. Majd akkor újra találkozunk!

Őszelő
Őszelő

 

Mindenki menjen haza, hogy legközelebb is találkozhassunk
Mindenki menjen haza, hogy legközelebb is találkozhassunk

 

Természetesen minden jónak egyszer vége szakad. Megjelent az első tolóhajó, és többet már kapást sem tudtunk kicsikarni. Így az utolsónak fogott gumibéklyós márnácskát nagyobb testvérei is követték perceken belül a szabadságba, és az egész família boldogan éli életét az öreg Dunában.

A hajóforgalom megindultakor vége van a csodának
A hajóforgalom megindultakor vége van a csodának

 

Írta: Gyulai Ferenc

Szólj hozzá:
twinpower#1 2014. 10. 20., 10:37Szuper írás. Sajnos ilyet ritkán olvasni. Édesapád újság cikkei jutnak róla eszembe... :-(
salabakter#2 2014. 10. 16., 19:03Jó írás, sallangoktól, reklámoktól, hencegéstől mentes. Ez érték számomra ebben az elállatiosodd világban!
Gratula!
Tetszetősek a képek is...
!
korumsanyi#3 2014. 10. 14., 13:41Óriási peca lehet ez a vízben állós úsztatás! A cikk hatására megint elgondolkodtam, hogy veszek egy melles csizmát és kipróbálom!! :)
schmidtbence92#4 2014. 10. 14., 11:38Csodálatos cikk! Annyiszor kipróbáltam már volna, de ilyenkor (is) elszomorodom, hogy felénk délen egyáltalán nincs sóderos pálya...
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A halak nem csak a kopoltyúkon keresztül beáramló vízből jutnak oxigénhez. A testüket fedő bőrön keresztül is jelentős mennyiségű oxigént választanak ki a vízből.