Cikk oldal
2008-12-08

Őszi bojlis horgászatok 3
.

Az elherdált öreg tó csodálatos halai


Mivel már vastagon benne jártunk a novemberben lassan elérkezett az az idő, amikor természetes és mesterséges állóvizeink nagy részén a ponty táplálkozása és fogásának esélye minimálisra csökken. Érezvén ennek közeledtét törtem a fejem, hova lenne még érdemes kiülni ebben a horgászfanatizmust is próbára tévő időben. Eszembe jutott Béla barátom, aki minden év ezen időszakában vendégül szokott látni bennünket egy kis csukázásra, egy hosszú hétvégén.

Kaptam is a telefont, hívtam barátomat s megkérdeztem tőle, mi lenne ha ezen a hétvégén én nem a csukákat hanem a pontyokat próbálnám minél nagyobb számban horogvégre keríteni. Mondta, hogy nagyon jókor hívtam még, mert valószínűleg az új tulajdonos megszünteti a horgásztatást a tavon és ez lesz az utolsó év, amikor ezen a gyönyörű vízen horgászhatunk, s hozzátette, menjek csak nyugodtan Ő a napijegyeket intézi, nekem csak a horgászatra kell összpontosítanom. Nagyon örültem, hogy kipróbálhatom magam ezen a tavon, mert megmondom őszintén régóta foglalkoztatott a pontyhorgászat gondolata ezen a vízterületen.



A horgászhelyem
A horgászhelyem

A tó

Zala megyében található közel a szlovén határhoz. Nagyságát illetően nem kicsi 28 ha. Származása, eredete: víztározó, ami egy gyönyörű erdőkkel, legelőkkel határolt völgyben fekszik. A vízben rengeteg az akadó, a bokor, bedőlt fák, tavirózsa telepek. Sok a horgászok által a hosszú évek alatt felépített horgászstég is. A tavat az öreg vízterületek közé sorolnám, mert minimum 40 éves a helyi horgászok elmondása szerint és az általam gyűjtött információk is ezt támasztották alá. Halfaunája is igen gazdag, megtalálható benne aranykárász, compó, csuka, süllő, harcsa, amur, sügér, rengeteg fehérhal, és ami engem a legjobban foglalkoztatott a kapitális pontyok. Ami még nagyon széppé teszi az egészet, hogy a vízterület törpeharcsamentes.



A túra
A horgászatot 3 éjszakásra terveztem, csütörtöktől vasárnapig. A hely közelsége miatt két nap hétfőn és szerda este, sötétedés előtt ki tudtam ugrani a tóra és tudtam etetni a meghorgászandó vízterületre. Mivel a tavon tilos bármilyen csónak és etetőhajó használata ezért dobócsővel etettem a régi patakmeder két partjára. Itt a vízmélysége 3-4 m közötti. Ezt a mélységet megfelelőnek találtam ahhoz, hogy itt ezen a késő őszi horgászaton megtaláljam kedvenc halaimat, a nagypontyokat. 



Csütörtökön délután 2 óra magasságában érkeztem, nem is tétlenkedtem sokat, nekiláttam a kipakolásnak. A táborépítéssel most nem kellett bajlódnom, mert barátom biztosította számomra a kényelmet a stég mögött található kis fa kunyhójában.

Alkalmi szállásom
Alkalmi szállásom


A csalik

Amint végeztem a nem kevés felszerelés összeállításával, nekiláttam az etetőanyagok és csalik előkészítésének. A túra hirtelensége miatt nem készítettem saját bojlit, hanem a nem túl hideg őszre gondolván két eddig már sokszor bevált. fűszeres íz mellett döntöttem mind csalizás mind az etetés terén, de azért csalizni még vittem magammal halibut pelletet, mert ősszel a lehűlt vízben nagyon jól szokott működni. Mindhárom termék a Dynamite Baits cég produktumja, név szerint: Squid & Octopus, The Source, Marine Halibut pellet.



A használt ízek
A használt ízek
Etetésre készen
Etetésre készen




Előkészítésük végeztével felcsaliztam végszerelékeim. Két bot végszereléke kapott egy-egy szemet a The Source-ból, egy a Tintahal és Polip összeállításból, az utolsóra pedig halibut pelletet csaliztam. Stratégiám az volt, hogy nagy területen szórtam szét etetésenként kb. 1 kg bojlit, hogy a halaknak keresgélniük keljen, hogy jól lakhassanak, A koncentrált etetés a nagy távolságra történő dobások miatt lehetetlen volt. Úgy próbáltam azért koncentrálni etetéseim, hogy bedobás után a dobócsövet és az etetőanyagot készenlétben tartva minden egyes botot megetettem még legalább 20-30 szem bojlival.



Korai meglepetések

Még sötétedés előtt a végszerelékeim a helyükön - a patakmeder két oldalán - várták a halak jelentkezését. A stégről kisétálva Kami barátom hívott telefonon, s kérdezte merre járok. A nagypontyokat kergetem - feleltem -, ha nincs más dolgod, gyere és tedd ezt te is. Barátom nem sokat tétlenkedett telefonbeszélgetésünk után már két órával a parton volt igaz nem pontyozni kívánt, Ő inkább majd másnaptól a ragadozókat vette üldözőbe. Megérkezését követően egy helyi horgász látogatott meg bennünket és kérdezte mire horgászunk. Nagy pontyot szeretnénk fogni válaszoltam. Nagyon szépek vannak bent felelte és azt is kiderítettem tőle, hogy az elmúlt héten egy helyi horgász fogott egy 18 kg-os tőpontyot. Ezen fogás csigázott fel csak igazán meg, amikor megkérdeztem, Ő mire horgászik azt felelte hát mire, pontyra. Etetéseim során csak ragadozóhalra horgászókkal találkoztam és a régebben tett látogatásaim során sem láttam pontyozókat, ezért álltam értetlenül a válasszal szemben, de legbelül azért örültem, mert ha többen pontyoznak biztos van is mire. Szeme sarkában észrevette milyen bojlival horgászunk és rögtön meg is említette, ide kicsi lesz ám a 20 mm-es bojli a nagy pontyokhoz és a Source-t is felejtsük el, mert Ő öt éve tudta használni, de azóta rá se néznek a halak és ezután sarkon fordult elköszönt, majd elment. Meglepődtem a horgász szavain, de bíztam a csalikban és nem változtattam rajtuk. Épp a stégre tartottunk, hogy leellenőrizzük a botokat mikor bal oldali botom alatt felsírt a jelző. Roppant erőteljes kihúzós kapás volt, mire a bothoz értem legalább 20 méter zsinórt elvitt a hal. Kontaktusfelvétel után azonnal éreztem akadóba futott ellenfelem. Tartottam egy ideig próbáltam kiszabadítani, de mire kijött végszerelékem az akadóból a halat is sajnos elveszítettem. Kitekerve látom, hogy bizony ezen bot horga alatt a Source bojli lógott. Hát azért csak nem olyan rossz ez - gondoltam magamban - majd újra csaliztam és visszadobtam a szereléket a helyére. 

Nem sokkal később Béla barátom is megérkezett, bementünk a házba egy kis eszmecserére és egy kis helyi bor elfogyasztása céljából. Alig értünk be amikor jobb oldali botom horgát ejtegette valami. Kontaktusfelvétel után éreztem ez nem ponty lesz. Stéghez húzva láttam, hogy a pelletet egy jó 80 dekás dévérkeszeg kívánta meg. Megszabadítottam a horogtól, majd útjára engedtem és visszadobtam a botot. Alig értem be a házhoz, amikor igen nagy cseppekben kezdett el szakadni az eső. Folytattuk a beszélgetést, majd annyira belefeledkeztünk, hogy elfelejtettem felvenni az esőruhám. Mikor eszembe jutott, már késő volt, mert akkor már kapásom volt ismét a bal szélső boton. Gondolkozás nélkül futottam a szakadó esőben a bothoz, majd kezdtem meg a fárasztást. Bevágás után éreztem ellenfelem nincs akadóban s szépen küzd a horgon. A fárasztás nem tartott sokáig, de vége annál sokkal izgalmasabb volt, mert a parton elég közel vannak egymáshoz a stégek és a horgon küzdő pontyok azok közé próbálnak bemenekülni végső kirohanásaiknál. Sikeres szákolást követően megbecsültük a ponty súlyát, amit 5 kg-osnak néztük, majd lefertőtlenítettem s útjára engedtem a vendégem. Közben természetesen mind a négyen bőrig áztunk, azért négyen mert természetesen Gibert erre a horgászatra is elkísért. Irány a ház jól befűtöttünk, ruhát cseréltünk már vízhatlanra és várakoztunk tovább. Vendéglátónk lassan elbúcsúzott tőlünk és visszatért a szomszédos községbe családjához lepihenni. Kami is gyorsan álomra hajtotta fejét, de én még legalább az éjfélt meg szerettem volna várni, hátha lesz még érdeklődő. A pontyok nem jelentkeztek így hát én is lassan behúzódtam a házba és lepihentem. 

Álmomat két kapás zavarta meg az egyik fél háromkor a másik pedig hajnal ötkor. Mindkét hal Squid & Octopusra éhezett meg és súlyukat az esti vendéghez hasonlóan 5 kg-ra becsültem. 7 óra felé ébredtünk, majd nekiláttam egy kis etetésnek és a botok frissítésének. Etetésnek most is 1 kg bojlit használtam vegyesen, csalizni pedig ugyanúgy az esti csali variációkat választottam.



Az első nagyobb hal

Reggel azon tűnődtem, remélem nem csak ez az 5 kg-os egyen ponty található a tóban, hanem tartogat még számomra meglepetést a víz. Reggelit készítettem épp a parton, ami ebben az esetben egy gazdag tojásrántotta volt, amikor egy nagy pontyra utaló ugrást láttam az etetéseim felett. Ez biztos nem 5 kg-os volt, remélem egyik társa, rátalál a horgom alatt rejlő finomságra. 



Készül a rántotta



Készül a rántotta




Reggeli nagyon jól sikerült, Kami is újult erővel vehette üldözőbe a ragadozó halakat. Elővette pergető felszerelését és kimentünk a stégre a botokhoz. Barátom pergetett én pedig vártam a kapást és Giberttel játszottam. Valami vicces dolog történt, mert nagyon nevettünk mind a ketten mikor bal oldali botomon erőteljes kapást észleltem. Bevágás után azonnal éreztem végre komolyabb hal küzd a horgon. Többször zsinórt húzott a dobról még 80 m távolságról is. Barátom is letette pergető botját és figyelte a fárasztást, Ő is tudta ez nem kis ponty lesz. 15 perces fárasztás végén gyönyörű tőpontyot szákoltunk, majd fektettük matracra. Csodaszép hal volt ez is és az eddig fogott halak is mind pikkelyesek voltak s hibátlanok, mint ez a példány. Barátom elfutott a mérlegért én addig megszabadítottam a horogtól és elláttam a sebét. Mérlegelésnél a mutató 9,20 kg-ot mutatott legnagyobb meglepetésünkre, mert én a halat 8 kg körülire saccoltam. A fényképeket elkészítettük, majd útjára engedtük a túra első komolyabb halát.




Gyönyörű halak élnek a tóban




Gyönyörű halak élnek a tóban




A felszerelés és a módszer

A botot újradobtam, majd kimentünk Giberttel és vártuk a további kapásokat. Napközben sajnos a további kapások elkerültek bennünket, így délután az esti újra csalizásra készülvén előkéket készítettem!
A túrán, mivel dobálnom kellett a következő képen szereltem fel botjaimat. 1 m-es ólombetétes zsinórra 92 g-os belső zsinórvezetésű (Inline) ólmot szereltem, majd egy egyszerű forgót hurkoltam a végére s belehúztam azt az ólomba. A forgóra felakasztottam egy előkekapcsot (Kwiklink), majd erre akasztottam fel az előkémet. Az előkémet flurocarbon zsinórból kötöttem, mivel merev tulajdonsága miatt nagy erejű dobásoknál sem tekeredik fel az ólombetétes zsinórra.



Felszerelés:
Botok: Century Armalite 3 lbs 12”

Orsók: Shimano Aero Technium XT 10000

Zsinór: RTM Cameleon 0,35
Ólombetétes zsinór: 45 lbs
Ólom: 92 g (belső zsinórvezetésű)

Forgó: Korda 8-as

Előkekapocs: Korda Kwik Link

Előke: Korda IQ 25 lbs

Horog: Maruto 8355BD 4-es méret



Az elôkém hozzávalói
Az elôkém hozzávalói
Bevetésre várnak
Bevetésre várnak


Még én kötöztem, Gibert pihent


Még én kötöztem, Gibert pihent



Egy jó éjszaka

Sötétedés előtt ismét etettem, majd újradobtam botjaim. Este 8 óráig nem volt semmi jelentős 2 db keszeget fogtam ismét a pellettel, ezért ezen a boton is kicseréltem a csalit egy szem bojlira. Valamivel 8 óra után elemi erejű kapás-bevágás után éreztem, ez is a délelőttihez hasonló hal lesz, úgyhogy nagyon lelkesen kezdtem meg a fárasztást. Halam nagy erővel tört a szomszéd stég felé ezért erőltettem, lesz ami lesz alapon hátha meg tudom állítani. Sajnos hiába a sötétben nem láttam rendesen, ezért elérte a szomszéd stég lábait és betekerte magát. Lekapcsoltam a fejlámpámat, majd kicsaptam az orsómon a kart, hátha a rémült hal ellenállást nem érezvén kiszabadítja magát, majd a nyílt víz felé veszi az irányt. Várakozásom nem volt hiábavaló, mert úgy fél perc elteltével fogyni kezdett az orsómról a zsinór. Fejlámpát felkapcsolva látom a nyílt vízre tart ezért gyorsan kontroláltam a dolgot és még 5 perc küzdelem végén megszákoltam a ránézésre 10 kg körüli tövest. Matracra tettem ekkor jöttek társaim is megcsodálni a halat. Gratuláltak gyorsan és lemértük a pontyot, minek eredménye 10,20 kg lett. Pontyzsákba raktam, majd újradobtam a szereléket, persze előtte az előkét kicseréltem és a főzsinórból is lehúztam jó pár métert a stég alatt szerzett sérülések kivédése céljából.



Szerencsém volt, kijött a stég alól



Szerencsém volt, kijött a stég alól




Ezután beindultak a kisebb pontyok ismét, de őrült tempóban, éjfélig fogtam 5 db tőpontyot a legnagyobb 5 kg míg a legkisebb 2 kg-os volt. Őket lefertőtlenítettem és engedtem is tovább, hogy minél kevesebb stressz érje őket. Fél egykor a Squid & Octopussal csalizott egyik botomon kapás jelentkezett, felemelése után valami szokatlannal találtam szembe magam. Bevágáskor nem tört ki ellenfelem, de nem is tudtam mozdítani. Tíz másodperc helyben állás után elindult felém a hal, hol ő húzott vissza pár métert hol én nyertem vissza orsómra ennyi zsinórt. Még ébren lévő társaim is kiértek a stégre és kérdezték, mit érzek. Szerintem nagyobb hal lesz feleltem, mert se a fejét nem rázza se nem vált idegesen kis ívben irányt. Lassan 15 perc elteltével kezdett kiérni a parthoz és én a stégek lábai miatt idegeskedhettem megint. Próbáltam ráemelni ellenfelemre, hogy legalább lássam mit is fárasztok már jó pár perce. Egy erősebb emelés után megpillantottuk a szép nyurgát, ami abban a pillanatban legalább 20 m zsinórt vitt magával a nyílt víz felé. Megjött az ereje néztünk egymásra Kamival, aki már a szákkal a kezében várta, hogy cselekedhessen. Nem is kellett sokáig várnia, mert még 5 perc fárasztás után, szákba húztam a nyurgát. Matracra téve láttuk csak igazán, hogy milyen szép, igazi sodrófatestű nyurgapontyot sikerült fognom. Lemértük gyorsan a súlyát, majd a hosszát is, az eredmény pedig: 13 kg és 107 cm gyönyörű hal, igazi őserő! Ennek a fogásnak aztán igazán örültem, mert megmondom őszintén átfutott az agyamon mikor a túráról gondolkoztam, hogy fogok egy-két szép pontyot 10 kg-ig, de nem gondoltam volna, hogy felette is sikerül és ezzel már a második halat fogtam 10 kg felett és emellett még sok kisebb is jött.



Gyönyörű hal, igazi őserő

Gyönyörű hal, igazi őserő



Az etetés


Mivel nem lehetett behordani és etetőhajót használni, dobócsővel etettem
Mivel nem lehetett behordani és etetőhajót használni, dobócsővel etettem
 
Az est további része csendesen telt a halak hagytak nyugodtan aludni. Reggel mikor felébredtem a szokásos procedúra következett etetés és csali frissítés.
Végeztével elfogyasztottam társaim által készített reggelit, majd vártam a további kapásokat. Délutánra a kezdeti rossz idő ellenére gyönyörű napsütés lett, szinte egy pólóban lehetett ülni a stégen. Épp a botjaim mögött ücsörögtem, mikor gyenge maszatolós kapásra lettem figyelmes, majd kontroláltam azt. Rövid nem túl erős fárasztás következett melynek eredménye legnagyobb meglepetésemre egy pocakos tükörponty lett, aminek súlya 10 kg volt kereken.

Az egyetlen tükrös

Az egyetlen tükrös



Fényképek elkészítése után újradobtam a botot, majd várakoztam tovább. Estig semmi érdemleges nem történt. Megejtettem az etetést, majd egy kis vacsora elfogyasztása után hamar le is pihentünk, mert a mögöttünk álló napok kicsit megviseltek bennünket. Valamivel éjfél után volt egy elemi erejű kapásom, de mire a bothoz értem a hal akadót talált magának és tovább állt. Nem örültem a dolognak, de egy ilyen akadókkal tarkított víztározón ez benne van a pakliban. Még egy kapásom volt az éjjel, hajnal öt órakor és a botokhoz érve már sokkal kedvezőbb feltételek mellett kezdhettem meg a fárasztást. A hal nem volt akadóban és igen vehemens kirohanásokkal próbált horgomtól megszabadulni. Jó húsz percet is fáraszthattam a pikkelyest, míg végül megadta magát és matracra tudtam fektetni. Gyönyörű hal volt és súlyát 10 kg felé saccoltam, lemértem a tövest, amelynek súlya 11,20 kg lett. Zsákba raktam, újradobtam és mentem vissza aludni a nem túl meleg hajnalból.


A búcsú

Egy kis pihenés után gyorsan reggel lett, felébredvén láttam, miért volt olyan hideg az éjszaka, gyönyörűen sütött a nap feledtetvén velem, hogy már novembert írunk. Kis ébredezés után megkértem Kamit készítsük el a fotókat a hajnalban fogott halról és engedjük el ôket.

A búcsú hal

A búcsú hal



A képek elkészítése után nekiláttam a pakolásnak és a rendrakásnak. Dél felé végeztem az egésszel, majd kimentem a horgászstégre, hogy búcsút vegyek ettől a nem mindennapi tótól, amin sajnos lehet, hogy utoljára horgásztam. Ugyanis ezt a gyönyörű környezetben és magyar földön fekvő tavat néhány honfitársunk nem kellő odafigyeléssel, vagy lehet, hogy más okokból, sajnos olyan tulajdonos (nem magyar) kezébe juttatta, aki meg szeretné szüntetni a tavon a horgásztatást,mert állattartást és hasonló tevékenységeket folytatna rajta. Kiűzné az eddig ott horgászó és abba halat telepítő helyi egyesületet és annak tagjait. A tó már most teljes terjedelmében körbe van kerítve és az ott horgászó horgászbarátaink horgászatra szánt napjai meg vannak számlálva. Elszomorított ez a látvány és helyzet, mert ismét nekünk, honi horgászoknak a lehetőségeit csökkentettük hazai földön ezzel a hatalmas hibával.


A tulajdonos elképzelése, megvalósítva:
Mi nem tudtuk volna megcsinálni? Dehogynem!
A tulajdonos elképzelése, megvalósítva:
Mi nem tudtuk volna megcsinálni? Dehogynem!



Mindent összegezve azért egy nagyon jó kis horgásztúrát zártam a tavon. A megfogott halak mérete és szépsége is tükrözi, hogy a tóban még rejlenek igazán szép halak és lehetőségek. Ôszintén remélem, hogy a tulajdonos és a tavon működő horgászegyesület megtalálja a közös hangot és még sokáig lehetősége nyílik más horgászoknak is, hasonló sikereket elérnie vagy még szebbeket mint nekem.


Írta és fényképezte: Szili Gábor 


Szólj hozzá:
Jpecas#1 2010. 01. 23., 17:20Peca.hu - A vízálló horgászportál
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A csuka szinte egész évben táplálkozik, kivétel ez alól az ívás illetve a fogváltás időszaka, mely a nyári hónapokban esedékes. Ez a fiziológiai folyamat egy hónapig tart és teljes böjtre kényszeríti ezt az egyébként falánk ragadozót. Ennek ellenére a csuka hazánk egyik leggyorsabban fejlődő hala, ideális esetben akár 200 nap alatt is elérheti a 45-50 cm-es hosszt.