Európa egyik leghíresebb műlegyes pályája a lengyelországi San folyó. A tőlünk mintegy 300 kilométerre található, jobbára műlegyező horgászvíz kivételes pénzes pér állományáról híresült el, de a tudatos halgazdálkodásnak köszönhetően mára gyönyörű pisztrángállománnyal is rendelkezik. A folyóban e két fő halfaj mellett – a telepítésnek köszönhetően – fellelhető még a dunai galóca, bár ebből viszonylag kevés van.

A San a szigetnél

Ide nem árt a terepjáró

Hazánkhoz képest a tilalmi idők teljesen más ütemezésben vannak, de az egész horgászrenddel tisztába kell kerülnünk, mielőtt errefelé vesszük az irányt. Ez egyébként nagyon igaz minden külföldi horgásztúrára, hiszen ilyenkor már nemcsak saját magunk, de a magyar horgászok megítéléséért is felelősek vagyunk.
A San folyón egész évben lehet horgászni, igaz, a tározó alatti szakaszon kizárólag műléggyel. A folyó a krosnói szövetség kezelésében van, és hogy mennyire alkalmas legyes horgászatra, arra ékes bizonyíték a pár éve, ezen a szakaszon megrendezésre került, műlegyező Európa-bajnokság.
A folyó halállományának érdekében kizárólag szakáll nélküli vagy lenyomott szakállú horgot lehet használni, amit szigorúan ellenőriznek is. A tilalmi idők alatt az adott halfajra tilos a célzott horgászat, és helyet kell változtatni akkor is, ha rendre a védelem alatt álló faj egyedei kerülnének horogra.

A csapat

A négy muskéta

A szabályok hosszú évek óta jól működnek, és ez köszönhető a több, főállású halőr munkájának, és a horgászokban hosszú évek alatt kialakult szemléletnek is. A folyó másik varázsa, hogy a tározó alatti, tizenhat kilométeres szakasz kizárólag Catch and Release (Fogd meg és engedd vissza!) horgászatra ad lehetőséget. Szerencsére, itt senkinek nem jut eszébe halat elvinni, de nem is érdemes, hiszen Lengyelországban a horgászati vétség nem szabálysértési, hanem büntetőjogi kategória. Véleményem szerint ez nagyon helyesen van így, valószínűleg hazánkban is ez lehetne az első lépés a halorzás visszaszorítására. De úgy látszik, nálunk ez is másként és lassabban megy…

Árral szemben

Nagy pisztrángok rejteke

Szezonkezdő horgásztúránk egyben az év első műlegyes horgászata is volt. Profi barátom ötlete alapján – hacsak egy napra is – megszavaztuk a lengyel túrát. Noha költségkímélő szempontból nem a legjobb döntés csak egy napra leutazni ekkora távolságra, az útiköltség négyfelé osztva már nem volt olyan nagy érvágás. Bár a szállások rendkívül olcsók a nyújtott színvonalhoz mérten, most ezzel sem kellett számolnunk. Így csupán a 70 zlotyis (kb. 5000 Ft) napijegy jött még plusz költségként. Elemózsiát is vittünk magunkkal, de ez csak az időtakarékosság miatt volt, hiszen az árak hasonlóak, néhány élelmiszer esetén pedig szemtelenül alatta vannak a magyar változatnak.

Muszáj volt viszonylag korán indulnunk (én fél háromkor ébredtem), mert Leszek úrral, a halőrrel, reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót a Hotel Gawra előtt, ami egyébiránt a kedvenc szálláshelyünk. A napijegyek átvétele után most sem mulasztottuk el megnézni Leszek úr „mobil fly-shop”-ját, és természetesen, vásároltunk is a legyeiből. El kell mondjam, az általa javasolt műlegyekben számos túránk alatt egyszer sem kellett csalódnunk; Mr. Leszek kitűnő legyes versenyhorgász, és egy igazi guide (horgászvezető) szemléletével bír. Arról nem is beszélve, hogy munkája kapcsán naprakész információkkal tud szolgálni a vízről.

San-feeling

Ébredező természet

Egyébként indulás előtt érdemes tájékozódnunk a körülményekről, ami egyfelől a vízállás-viszonyokat jelenti (Lesko-nál 163 az ideális gázlóviszony, de 200-ig horgászható a folyó), másfelől pedig az időjárás-előrejelzést. Itt érhet minket a következő nagy meglepetés, mivel az előrejelzés legtöbbször pontos. A térség egy hegygerinccel túl, északi irányban fekszik tőlünk, így rendszerint hidegebb-hűvösebb körülményekkel kell számolnunk.

Most sem volt ez másképp; az itthon már napsütéssel párosult, tavaszi szélből ott csak a széllel találkoztunk. Bár a hágóra felérve még szélcsend, a túloldalon már hóvihartól havas hegyoldal, majd lent, a San völgyében eső és szél fogadott. Mindez 4 °C…

Két héttel lemaradt természet

Hideg eső fogadott

A gázlóruhákba öltözés így meglehetősen gyorsan ment, de lengyel horgásztársainkat így sem tudtuk megelőzni. Reggel előttünk váltottak napijegyet, aztán furcsa módon elvétették a mellékutat, és még így is látványosan sokáig kellett bíbelődniük a felszereléssel, hogy előre engedhessenek minket a helyválasztásban. De még ez a gálánsan kapott előny sem volt elég a „helyi rutinnal” szemben. Ez utóbbi pedig nem volt más, mint a rendkívül eredményes, de legkevésbé szép műlegyes módszer, a dupla legyes, cseh-nimfás technika.

Hód rágta fatörzs

Tavasz a sziget közepén

Miután Michelin-babának beöltöztünk (és még így is fáztunk), elkészítettük az össznépi fotót. A túrára most a megszokottól ugyan eltérő, de számomra kedves társaság jött össze: Profi és öccse, Zoli, majd Rolcsi, a fővadász és jómagam alkottuk a quartettet. Mielőtt még a vízbe gázoltunk volna, egy terepjáró állt meg mellettünk. Üdvözöltek, majd rápillantottak a felkötött legyekre, és udvarias angollal megkérdezték, hogy a napijegyet Robert vagy Leszek úrnál vettük-e. Mondtuk, hogy az utóbbi, és kérdeztük, hogy megmutassuk-e az engedélyeket.
– Nem szükséges, tudjuk, kik Önök, jó horgászatot! – köszöntek el végül. Egymásra néztünk és megállapítottuk, hogy itt ez is másképp van, mint otthon. Az ellenőrök udvariasak, de percre kész infókkal rendelkeznek a horgászokról…

Szákban az első

Ez már eggyel jobb

Ez után már kezdődhetett az örömpeca. „Csak” az eső, a szél és az erős sodrás tett minket próbára. Polár kesztyűben kezdtem meg a dobálást, egy 9 láb hosszú (2,7 méteres), 5-6-os erősségű bottal. Ezzel viszonylag kicsi hal-legyeket dobáltam, jobbára a Leszektől kapott olívzöld, arany gyöngyfejes Woolly Buggert és hazai balin sztrímert. Ez utóbbinak három fő alkotóeleme van: artic fox, vagyis sarki róka szőr a fehéres hashoz, olívzöld marabutoll-szegmens a háthoz és fekete fémszem. Mindez 8-as horgon. A többiek is hasonló legyekkel kezdtek, mivel a pért a tilalmi idő miatt szelektálni akartuk.
A botok erősségének tekintetében más-más elképzelés volt. Zoli nyolcassal dobált, Profi hetest választott, míg Rolcsi és én a nimfázásra alkalmasabb 5-6-os mellett döntöttünk. Leadernek 1X-3X körül választottunk, ehhez 0,18-0,22-es tippeten csatlakoztattuk a legyet.

A sziget melletti részen álltunk meg. A jobb ágon Rolcsi indult el, a bal oldalon én, a Prókay-fivérek a felső, feszített vízben maradtak, a ráfolyást és a mély vizet meghorgászni.
Nem egészen száz méter átfésülése után találtam egy bedőlt fa mögötti csendes részt, ebből hat sebes pisztráng és három leakadás lett a jutalmam. Csak szakaszos bevontatással tudtam kapást elérni, volt, hogy csak második-harmadik ráfordulásra fogtam meg a kis pettyeseket.

Az egyetlen pér

A legkisebb pisztráng

Délre a hideg víz és az erős sodrás rendesen kivette az erőt mindannyiunkból. Örömmel ültünk le a vízpartra telepített fa asztalkához. Mondhatom, régen esett ilyen jól a paprikás abált szalonna és a füstölt sonka, friss retekkel, hagymával, paradicsommal. Jóízű falatozásunknak csak az eső vetett kissé korai véget, de legalább volt valaki, aki vigyázott a „vonalainkra”. A zuhogó, órákig tartó esőben a terepjárónknál beszélgettünk, csalogattuk a Napot, de az valahogy mégsem akart előbújni a rétegfelhők mögül.
Kiderült, hogy Rolcsi a jobb ágban húsz darab körül fogott 20-25 centi közötti pisztrángot goldhead nimfával, és még több kapása volt. Igazi halbányára talált, de a halak étvágya ott sem volt túlságosan nagy. A mély vízben nem jött semmi, de a ráfolyás Zolinak (aki először járt a Sanon) adott három szép, 45-50 centis pisztrángot, szintén sztrímerrel. Én összesen tizenöt darabot egerésztem ki a bal ágon, de szinte végig túl gyors vizem volt.

Zoli egyik legnagyobb pisztrángja

Visszaengedni jó (és kötelező!)

Lengyel szomszédaink az esőben is töretlenül eresztgették cseh nimfás készségüket, de bármennyire is volt eredményes a módszerük, nem kaptunk kedvet hozzá. Valamennyien „lelketlennek” tartjuk ezt a legyezési formát, és ha csak egy mód van rá, (noha fogóssága vitathatatlan) nem is alkalmazzuk. A nap utolsó órájára csendesedett az eső, így újra vízbe merészkedtünk. Először a ráfolyást kezdtem horgászni, és két szép halat akasztottam is, de nagyon finoman fogták meg a legyet, így mindkettő lefordult.

Fővadász szieszta

Zoli loop-ja

Rolcsival újra a lefelé vettük az irányt, a szigeten átvágva. Közben nem győztük csodálni azt a rengeteg vadnyomot, amit a szarvasok és vaddisznók hagytak maguk után. Itt-ott már nyíltak a tavaszi erdei virágok, noha még a hóvirág is felhőkben borította a hegyoldalt. Még így, borús időben is gyönyörű volt az érintetlen, ébredező természet látványa.

Ez a pillanat megéri

Végre napsütésben!

S hogy az időjárás viccesen ránk kacsintson, az utolsó fél órácskában kibújt a felhők alól a Nap, aranysárgára színezve a völgyet. Ez már nagyon jól esett, mivel teljesen át voltunk fagyva a délutáni esőtől. Hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a mély rész felé, de mivel az odaúton teljesen megszáradt a ruhám, és a parti dobást is szerettem volna gyakorolni a közelgő EB miatt, nem gázoltam a vízbe. Így a halak óvatosabbak maradtak, és némi dobásbeli szerencsétlenkedés plusz fűharc után két szép, harminc fölötti pisztránggal zártam a napot.

Szépségdíjas pettyes

A legnagyobb halam

Hazafelé jól jött a fűtés az autóban, a termót „csak” 26 fokig tekertük, és így is Kassánál kezdett kiolvadni a társaság. A horgászat summázásakor kiderült, hogy négyen legalább 60 pisztrángot fogtunk; Rolcsi a legtöbbet, 25 körül, és Zoli a legnagyobbakat, a délelőtti halaival. A folyó még így, magas vízzel is csodálatos volt, a halai szépek, egészségesek.
– És micsoda pecák lesznek még itt, ha rajzik a kérész, és jöhetnek a szárazlegyek! – ezzel a gondolattal és a visszatérés ígéretével búcsúztunk a lengyel víztől.

Szólj hozzá:

Mehet