Cikk oldal
2014-11-24

Ponty(ker)eső

Barangolások két bottal

Annak ellenére, hogy nyár volt, az időjárás inkább az őszre emlékeztetett szinte a teljes évszakon át, így azokon a napokon is, amelyekre ezek a pontykeresések estek.

A munka mellett mostanság kicsit több időm jutott a horgászatra. Reménykedtem benne, hogy egész hónap a pontyozásról szól majd. Végül is arról is szólt… azonban inkább a keresésükről és nem a fogásukról. No meg az esőről, hiszen az égi áldás minden alkalommal megtalált, egyfolytában eláztam.

Ponty(ker)eső

Kedvenc feltolós, csöves feederes

Minimális felszerelés, maximális hatékonyság – na ez jól hangzott, de nem mindig sikerült megvalósítani, mármint a fogásokat illetően.
A lakóhelyemhez közeli tavakat látogattam nagy elszántsággal, két kedvenc mindenes botommal és némi szemes anyaggal felfegyverkezve.
Az egyiket feltolós úszósra szereltem egy négygrammos pedzővel, melynek multicolor antennája jól látszik minden fényviszony között. Az úszó fölé gumiütköző került eresztéknek. Két bő lyukú gömbólommal súlyoztam ki, egy három és egy kétgrammossal, mégpedig úgy, hogy a nagyobbikat tettem közelebb a horoghoz. Ezeket egy-egy keményebb gumiütközővel rögzítettem, és a tízes horgot direktben kötöttem fel a főzsinórra. Gyakorlatilag így a szereléken csak a horogkötés csomója van, ezzel nem gyengítem a szereléket, aminek a nehéz terepeken, a nádszélen, az akadók között igen jó hasznát vettem. A két ólmot ennek köszönhetően állítani lehet: a horogtól 5-8 centire szoktam az elsőt, míg a másodikat pedig az úszónál hosszabb távolságra szoktam húzni.

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

Két mindenes

Van két háromhatvanas „allround” botom, ezek a mindenesek. Nagyon szeretem őket. A csónakos mártogatástól, a nádszéli úszózáson át a fenekezésig szinte minden feladatra alkalmasak – két elsőfékes megbízható peremfutó orsóval, fém dobjaikon 22-es monofillal (szoktam vékony fonottal is használni, de csak ritkán).
Janó barátom gumibotnak hívja ezeket, mert amolyan „c” akciósan, a nyéltag után angolosan szinte parabolaformát vesznek fel. Bírják a terhelést, kb. 75 gramm a dobósúlyuk – fogtak már akadó előtt 8-as pontyot is, gond nélkül kijött.

Ponty(ker)eső

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

A másik botot egy 20 cm-es gubancgátló csövön csúszó 20 g-os feederkosárral szereltem fel. Erre a szerelékre előke is került, hagyományos füllel kötve, melynek tövénél két darab gumiütköző akadályozta meg a cső rácsúszását a horogra. A feederkosár súlya a közeli távolságokra bőven elegendő, de egy mozdulattal (egy kapocs segítségével) könnyen cserélhető nagyobbra is.
Az előke hossza 18 cm, így nem tud feltekeredni semmilyen körülmények között a kosárra, még a lebegtetett csalik esetében sem, pedig ezek szitálnak dobásnál a legjobban.
Azt terveztem, hogy ezt a szereléket mindenképpen szilikonelőkén felkínált csalival fogom használni.

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

Csalijaim

A tavunkról több nagyobb amur fogásáról szóló híreket hallottam még az elmúlt hónapban. Ezeket szinte kizárólag büdös kukoricával fogták, így ezen felbuzdulva nekiláttam én is előállítani. A nagypapa csűrjében találtam jó kétkilónyi öreg csövest. Lemorzsoltam, átöblítettem vízzel, majd egy doboz kefir és bő kétliternyi vízzel együtt egy jól zárható edénybe félretettem az udvar sarkába. Pár napig a napon hagytam, majd amikor beindult, hűvösre húztam át; ott állt vagy egy hónapot. A végeredmény penetráns szagot sugárzott magából, de a halak valamiért vonzódnak hozzá a tavon, különösen az amurok. Megfogni kézzel nem érdemes, mert olyan mint régen a Krasznaja Moszkva parfüm volt. Kis túlzással, de egy életen át érezni lehet az „illatát”, semmi nem mossa le. Én gumikesztyűs kézzel bánok vele, ha hozzá kell nyúlni.
A másik csalim a kiflibojli volt, édes epres és mézes illatban, amit szinte minden hal szeret. A piros ill. sárga csali ropogós, kemény anyagú, mint a kenyér héja, de a vízben felpuhul, kissé megdagad. Át van fúrva és egy szál cérna van belefűzve, rácsomózva, ami megkönnyíti a csalizást, hiszen csak fel kell akasztani ennél fogva a horogra, amin sokáig tart, hívogató illatot árasztva magából.
Tehát fel voltam készülve kellemes és kevésbé kellemes aromájú csemegékkel és bizakodóan néztem a horgászatok elé a két bevetésre váró pálcámmal együtt.

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

A nádszélen

A versenyek mellett már alig vágytam egy kis „konyhai” pecára, ami nem a percekről, grammokról, kilókról szól majd, hanem a kikapcsolódásról, csendről, vízparti bambulásról és – reméltem azért – szép halakról is.
Gyuri barátommal egyik délután a tó hátsó felén próbálkoztunk csónakból. Valamiért ezen a részen tartózkodtak szívesebben az évnek ezen szakában a halak. Nem túl mély volt a víz, olyan méteres, méterhúszas. A sűrű nádas között kisebb-nagyobb csapások, tisztások hívogatóan néztek felénk. Az egyik nádtorzsán teknősbéka napoztatta páncélját, mellette lila virágú futónövény pompázott körülölelve-összefonódva a nádszálakkal. Az idilli környezetben jól érezték magukat a bajszos sárgahasúak is, mert egyikük-másikuk hangos loccsanással mutatta meg magát.
Csendben lekaróztunk, miközben örömmel tapasztaltuk a vízregeneráció hatását: érezhetően sokkal kisebb lett a lágy iszapréteg. Kényelmes székeinket elhelyeztük merőlegesen a csónakra, majd szinte elterültünk bennük. Húztam egy szemre pontos eresztéket. Gyuri „teljes vegyvédelmi szerelésben” felcsalizott rá két büdös kukoricát, az egyik cucc ezzel beélesítve, s már repült is a torzsa mellé. Dobtunk pár szemet az úszó köré is. A feedert a nyílt víz felé dobtam el, hogy jól lássam; tőlem balra, de azért ne legyen útban sem. Barátom is bemotyózott.
Elcsendesültünk, kikerekedett a világ. Ez hiányzott, erre vártam. A csendet csak egy-egy rövid sztorival törtük meg. Aztán pillanatok alatt felpörögtek az események. A feltolós lassan megremegett, kissé alámerült, majd szép lassan kiemelkedett a vízből. Ez a pillanat az, amiért imádom ezt a módszert. Liftezik felfelé az antenna, ahogy az alsó ólom jelzi, amint a fenékről táplálkozó hal felszippantja a csalit. Megtetszett valaminek ez a csak a halaknak hívogató illatú dupla kukorica. A bevágással kivártam egy kicsit, majd erőteljes mozdulattal ráemeltem a botra. A koma azonnal elindult, húzásából tudtam, nem a horogkiegyenesítő nádi rémmel van dolgom. Néhány forduló után az erős felszerelés felőrölte erejét, a szákban tért magához a kettes körüli pikkelyes.

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

Ezeknek a nádi helyeknek az a sajátossága, hogy egy példány kifogása után általában arrébb kell állni, mert megriad a többi, és csak később merészkednek vissza újra. Mi is odébbálltunk. Még két placcot horgásztunk meg, de maszatolásokon kívül nem jutott más. Ugráltak a halak, de nem ettek. A váltakozó időjárási frontok miatt kényesebbek lettek.

 

Pontyeső

Egy másik peca alkalmával Cilához társultam be. Korábban érkezett a tóra, így már a hetedik halánál járt, mire én a vízpartra értem jó ötszáz méter cipekedés után. Bele is izzadtam rendesen, de az időben is volt valami. Reggel még hosszú nadrágot és inget kellett venni, most meg elég lett volna egy fürdőgatya is. Mire kipakoltam, két újabb kapása volt. No, ennek fele sem tréfa, gyerünk dobjuk be a pecákat – siettettem magam –, úgy látszik kapókedvüknél vannak a halak!

Ponty(ker)eső
Ponty(ker)eső

Cila javaslatára a feederre pellet kerül, míg az úszóson maradtam a szagos kukoricánál. A parttól 10-12 méterre torzsás a pálya, ennek szélére dobtam a feltolósat, míg a feeder jó harmincra repült, arrafelé voltak barátom kapásai. Nem is váratott sokat magára az első halam, a dobás után fél perccel megpöccent a botspicc, majd erőteljes húzásba ment át. Úgy látszik ezek esznek, mint a sáska.
Fárasztás közben több halat is megriasztott a horog végén lévő jószág, amit szódás pörsenések jeleztek. Itt több a hal, mint a víz! Gyors egymásutánban még három bajszos követte az elsőt, mind a feederre. Laci sem tétlenkedett, hal halat követett, habár több kapást nem tudott megfogni, mert nem akadtak meg.
Közben fél szemmel a felhőket kémleltem, valami változott az időjárásban. Mondtam is horgász cimborámnak, hogy riaszt a beépített előrejelzőm. Éreztem, ebből eső lesz. A kapások szinte egy pillanat alatt megszűntek, a légnyomás változására a halak elemelkedtek a fenékről és láthatóan a felszín közelében kezdtek el forgolódni.

Ponty(ker)eső

Derült égből lassan szemerkélni kezdett az eső, majd erős szél kíséretében jöttek a fekete felhők is. Néhány perc alatt beszürkült minden, majd szakadni kezdett, mintha dézsából öntötték volna. Kényesebb cuccainkat összekapkodva beguggoltunk a szerencsére magammal hozott ernyő alá, amit majdnem a földig eresztettünk, mert úgy zuhogott. Jó félórát tartott az égi áldás.
A halak sem ettek tovább, ezért rövid időn belül összepakoltunk.

Ponty(ker)eső

Hazaérve kiterítve szárítgattam cuccaimat, miközben kellemes élményekkel gazdagabban gondoltam vissza a pontyos esős pontykereső napokra.

 

Írta: Horváth Gy. Gábor

Szólj hozzá:
Szakírónk
A süllő háromnyaras korában éri el a kifogható méretet, mely 30 cm.