Megszűnnek a kíméleti területek, 2010-től 2009-es Velecei-tavi árak várhatóak az egységes jegyrendszerben, a halőrök folytathatják, nyári telepítések várhatók. Részletek alább.


Pecaponthu: Mennyire vehető most biztosra, hogy 2010. január elsejével a Kft. lesz a halászati, ill. horgászati hasznosító a Tisza-tavon.

Hegedűs Gábor: Ez 100 százalék, azt hiszem, ennél jobban nem tudnám fokozni. Ezt megerősítheti a minisztérium részéről Győrbíró úr, aki a jogi előkészítője volt a dolognak. Szóval egészen biztos, hogy mi fogjuk kezelni jövő évtől a Tisza-tavat, de ezt még nekem is meg kell szokni, hiszen ez egy új helyzet.

Pph: Elég rég óta húzódik ez az ügy, hiszen 2000-ben szűnt meg a halászati törvény szerint a Mohosz halászati joga.

HG: Igen, de mi nem a maradék öt évre, hanem 15 évre kaptuk meg a halászati jogot.


Pph: Ez alatt a hosszú idő alatt gondolom nem mondtak le róla, hiszen akkor most nem tartanánk itt, de azon kívül, hogy jogi lépések történtek, a háttérben készült a kht., ill. később a kft. erre a pillanatra?

HG: Alapvető feladat volt, hogy ezt a társaságot – ami nem csak egy magánszemélyé, hanem önkormányzatoké is – életben tartsuk, és a kötelezettségeinket teljesítsük, például taggyűléseket tartottunk, tehát egy élő társaságról van szó. Azt is meg kell mondanom őszintén, hogy az önkormányzatok kicsit kedveszegettek voltak az utóbbi években, és nem volt olyan az aktivitásuk a taggyűléseken, mint ahogyan ez most újra kezd látszani. A jó gazda gondosságával úgy vezettem ez alatt az idő alatt a társaságot, hogy egyrészt az ügyvédúrnak megfelelő szakmai tanácsot, felvilágosítást tudtunk adni, és ezt akár személyesen akár telefonon is meg lehetett tenni, vagyis nem tartottunk fent autókat, titkárnőket. Ennél kisebb költséggel nem lehetett volna fenntartani a társaságot.
Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a magot elültetik ősszel, és annak is jót tesz, ha áttelel és kicsit megfagy. Mi is most így aktivizálódtunk, munkatársakat veszünk fel, és azokat a régi koncepciókat újrabeszéljük, ami a halőrzéstől kezdve a halgazdálkodás minden részletére kiterjed.
Állítjuk fel az irodánkat: internet, telefon, amire szükségünk van, de például az irodabútorunk használt, mivel nem tudjuk még pontosan milyen bevételekre és kiadásokra számíthatunk majd, mivel az elmúlt években hermetikusan el voltunk zárva mindenféle Mohosz-adattól.


Pph: Hadd kapjam fel a fonalat! Tehát az önkormányzatok kedve lankadt, de ahogy mondta, most mégis újra erőre kapott a lelkesedésük. Mit lehet ebből kihozni, milyen előnyt tudnak kovácsolni?

HG: A lehetőség óriási. Mi nem is egy egyszerű halászati, horgászati, halgazdálkodási tervnek képzeltük ezt el annakidején, mivel egy kicsit vidékfejlesztési oldala is van. Az önkormányzatok akkor azért léptek be ebbe a társaságba, mivel ez egy – hasamra ütök 100 milliós társaság – és vissza-visszapörgeti magába a nyereségeket, de a nagyon jó működése eredményeképpen növekszik a tó halállománya, növekszik a rend, növekszik a kultúra, ennek következtében horgászok érkeznek ide távolabbról is, és a helyi horgászok is elégedettebbek lesznek. Ez a cél. Ennek olyan multiplikátor hatása van, ami felbecsülhetetlen. Ne felejtsük el, Magyarországnak egy elég fejletlen régiójában vagyunk, és ezért itt minden fontos. A hotelturizmus nagyon jó hatással tud lenni az itt élő emberek hétköznapjaira. A zöldséges, a horgászboltos többet ad el, a vendéglőben többen ülnek le.

Pph: Említette, hogy nem csak halászati és horgászati projektként kezelték a pályázatot, ennek tudható be az is, hogy szerepelt a tervekben a kisszerszámos halászat visszaállítása is?

HG: Azt gondolom, hogy a halászatot nem fogjuk visszaállítani. Nagyon komoly ellenérzések gerjedtek a halászat ellen az utóbbi néhány évtizedben, és különösen az utolsó néhány évben is, gondolok itt a törpeharcsa halászatra.
Én nagyon szívesen venném, ha bemutató jelleggel lenne majd egy kisszerszámos halász, de tényleg csak skanzen jelleggel, ám úgy érzem, hogy erről is még korai beszélni. Nem gondolom, hogy szabad volna ilyen dolgokkal borzolni az idegeket. Először bele kell lépnünk ebbe a jogba, jól kell gyakorolni, és aztán következhetnek a finomítások, de előbb el kell nyerni a horgászok bizalmát. Ha ez megvan, akkor lehet gondolni ilyesmikre. Ezzel együtt megmondom őszintén, nem hiszem, hogy bárkinek a fogását befolyásolja, ha 1000 egységnyi halból egy egységet valamilyen más módon fognánk ki.
Már csak azért is hiteles lehet, amit mondok, mert annak idején egyértelműen személyemhez köthető a poroszlói HTsz (később MgTsz) Tisza-tavas halászatának szigorítása. Akkoriban nem volt elfogadható és elfogadtatható a horgászközvéleménnyel, hogy a horgászfogások csökkentek és kb. ugyanannyi hal került ki a tározóból halász vonalon, mint horgász vonalon. Ez nem azt jelentette, hogy ha megszüntetjük a halászatot, akkor duplán fog fogni a horgász, de ilyen körülmények között nem volt fenntartható a halászat.


Pph: A horgászok bizalmát el kell nyerni, és erre tényleg nem alkalmas a halászat visszaállítása, azonban alkalmas lehet a telepítés, aminek kapcsán a Mohoszt – okkal, vagy ok nélkül – elég sok kritika érte. E téren mi a távlati terv? Milyen telepítéspolitikát folytatnának ezen a hatalmas vízen?

HG: Megragadnám itt a lehetőséget, hogy elmondjam: hátrafelé nem akarok tekinteni, nem engedem meg a saját társaságomnak sem, azt, hogy visszanézzen, és bármilyen rosszat mondjon a Mohoszról, még ha oka lenne, akkor sem. Ez egy lezárult fejezet, nekünk előre kell nézni. Pont.
A telepítés egy kötelező gyakorlat, de kicsi jelentősége a természetes szaporulathoz képest, nem hiszem, hogy meghatározná a Tiszat-tó halállományát, de ha ez ilyen kevés, akkor még jobban oda kell rá figyelni, még nagyobb precizitással kell végezni. Meg kell nézni, hogy mit, milyen minőségben, és a nyilvánosság teljes bevonásával. Nem csak a beengedéskor, hanem a felpakolásnál is ott kell, hogy legyen mindenki.
Csakis őshonos halak telepítését tudjuk felvállalni, a ponty vonatkozásában is. Másrészt tekintettel a szűkös halellátottságra, a nyári, fogható méretű halak telepítésére is szükség lesz.


Pph: Megtalálták már a beszállítót?

HG: Előnyben kell részesítenünk a helyi termelőket, és ha ők nem tudnak elegendő mennyiséget termelni, akkor mehetünk távolabbra is. Én úgy gondolom, hogy a halat 2010-ben ugyanúgy lehet már szállítani, mint ahogy a leveleket szállítják. A távolság, párszáz kilométer nem lehet kérdés, nagyobb kérdés a minőség, és az ár. Én személy szerint szeretném az aranykárászt és a compót futtatni, a víz jellegéhez is jobban passzol.

Pph: A kérdés kicsit profán, de a legtöbb horgászt érdekelheti:  terveznek többet telepíteni, mint a Mohosz?

HG: Mi azt tervezzük, hogy több hal legyen, és ehhez több úton kell végigmenni. Ebből csak egy a telepítés. De pl. probléma a kormorán. Ha a kormoránok számát tudjuk csökkenteni, az is elősegítheti a halpopuláció növekedését. Másik dolog a természetes szaporulat elősegítése. Nagyon fontos, hogy úgy látom, hogy mi új lapot tudunk nyitni a vízüggyel; szakmai alapon tudunk jó párbeszédet folytatni, és ezek haszna nagyságrenddel nagyobb, mint egy telepítés. De a kérdésre visszatérve: ugyanannyit, mint a Mohosz mi is bele fogunk tenni, még nagyobb körültekintéssel, hogy a kihelyezett halak a megfelelő víztestekbe kerüljenek.


Pph: Imént kitért rá, hogyan lehet több hal egy adott területen. Nem csak telepítéssel, és természetes szaporulattal, hanem a halőrzéssel is. A Mohosz az utóbbi években elég masszív halőrzést tudott kialakítani: nyolc, nyelveket beszélő halőr is dolgozik a területen. Kicsit már zavarja is a horgászokat, hogy őket ennyire ellenőrzik, miközben mások a tilosban járnak. A kht. milyen halőrzést szervez? Hiszen, ha januártól az Önök felelőssége lesz a Tisza-tó horgászatának a felügyelete, akkor a hal őrzését is nyilván Önöknek kell majd megoldani.

HG: Magyarország vezető szaktekintélyei szerint a Tisza-tó halgazdálkodásának az első három lépése a következő: első a halőrzés, második a jó halőrzés, harmadik a még jobb halőrzés, aztán jöhet a többi dolog is, de mindenekelőtt ez az első három a fontos.
Megfelelő személyi és technikai állomány nekünk is rendelkezésre fog állni. Professzionális vezetése lesz a halőrzésnek, és sokkal, de sokkal jobban társadalmasítva lesz, mint volt. Ezt nem kritikaként mondom, hanem hasonlításképpen. A halőröknek határozott fellépést kell tanúsítani a szabálytalanság esetén, de ha nincs szabálytalanság, akkor viszont segítőkészek legyenek és udvariasak. Állítsa maga mellé az összes horgászt valamennyi halőr, és örüljön az összes horgász, ha megjelent a környéken egy halőr; nem fogja agyonellenőrizni a horgászokat, hanem ránéz, és köszönés után továbbmegy, mert tudja, hogy itt és itt jól mennek a dolgok.


Pph: Ez most is megvan szerintem. Tudják a jelenleg i helyzetet fokozni?

HG: Ez azért is lesz könnyű, mert nagyon nagy ostobaság lenne, ha a jelenleg is dolgozó halőröknek egy jelentősebb részét nem vennénk át. De másabb irányítást gondolok el. Sokkal jobb együttműködést a vizirendészet és a halőrzés között, illetve a vizipolgárőrség és a halőrzés között, valamint a társadalmi halőrök és a horgászegyesület között. Természetes szövetségeseinknek tekintem az összes működő kikötőt. Ezek az apró dolgok összeadódnak, és ha minden kis rész hoz pár százalékot, akkor ez már azt jelenti, hogy nőhet a halállomány.

Pph: Említette, hogy a halőrök egy részét átveszik. Ez pozitív dolog, de mi az amit még a korábbi mohoszos dolgokból át fognak venni. Például milyen horgászrendre készüljenek a horgászok 2010 januárjában? Megmaradnak-e a védett Tisza szakaszok, a fajlagos tilalmak?

HG: Ezzel már nagyon sokat foglalkoztunk. Nagyon sok hozzáértő ember és komoly szaktekintélyek véleményét is kikértem. A helyi horgászszövetség legutóbbi elnökségi ülésén is napirenden szerepelt ez a kérdés.
Az eddigi, a Mohosz által bevezetett horgászrendben nagyon kevés módosítást fogunk alkalmazni. Nagyon sok jó tanácsot kaptunk, pl. érdemes volna a csuka és a süllő méretét megemelni, a compót jobban védeni. Ezeknek a javaslatoknak a száma nagyon sok, és mindegyik kivétel nélkül nagyon jó.


Pph: Ezek mind szigorító jellegűek?

HG: Igen, szinte kivétel nélkül. De ha az egészet összerakjuk és horgászrenddé alakítjuk, akkor nem tudjuk annyira jól megfogalmazni, hogy ez ne legyen egy borzasztó nehezen értelmezhető szabályhalmaz.
Az első évben a tiszai kíméleti területeket el kellene törölnünk, de alapvetően nem változtatnánk sokat a horgászrenden. Ezt az évet arra használnánk fel, hogy a következő évi horgászrendet előkészítsük. Szakmailag is elfogadható, a horgászok számára is elfogadható, és egyszerűbb lesz a későbbiekben.

Pph: A helyi horgász szervezetek tehát partnerek, segítőkészek és együttműködnek?

HG: Igen, de mi minden horgászegyesületet meg fogunk keresni külön-külön is, felvesszük velük a kapcsolatot. Azáltal, hogy a társaságunk nyerte el a hasznosítást, egyúttal egy új helyzet is alakul.
Eddig volt egy szervezet, amelyik gazdálkodott, és a szolgáltatását eladta, de az ellenőrzés kapcsán, kicsit a hatóság szerepében is benne volt, ugyanakkor, mint a horgászok érdekvédelmi szervezete is fellépett. Ezek engem kicsit arra emlékeztettek, ahogy 30 évvel ezelőtt egy szocialista vállalatban volt egy üzemi háromszög, vagy négyszög, amiben volt egy vezérigazgató, meg egy párttitkár, meg egy szakszervezetis, vagy főmérnök… Nem értettem ezt a dolgot. Akkor most gyakorlatilag van egy szakszervezet, amit saját magunknak létrehozunk, és megvédjük a szakszervezet tagjait saját magunktól? Ez nyilvánvalóan egy egészségtelen szerkezet. Ebben lesz változás január elsejétől: én szakszervezetnek nevezem a horgászegyesületeket, akik kifejezhetik az érdekeiket és nekünk ezeket a dolgokat figyelembe is kell venni. Tehát nem mi irányítjuk a szakszervezeteket, hanem a szakszervezetek a sajátságos piaci viszonyoknak megfelelő feladatokat.


Pph: Eddig a Mohosz egy szinte mindenre kiterjedő jegyskálát tartott fent, amiben a szövetségi tagsági lap nélküli horgászokat kicsit felárral sújtotta, a saját kötelékbe tartozókat (a többséget) értelemszerűen nem, és igyekezett megmaradni egy bőven elérhető árszínvonalon. Ha két hónap múlva ez a rendszer megszűnik, akkor onnantól egy Mohoszon kívüli kezelő adja a területre a horgászjegyeket. Milyen folytonosság lesz például az árakban, illetve a paraméterekben, ha lesz egyáltalán?

HG: Egyszerű a válaszom: a korábbi időszakban voltak kedvezményezett és nem kedvezményezett emberek. A Mohosz tagsággal jártak a kedvezmények. A mi feladatunk az, hogy jó horgászvizet csináljuk, ami megfelel a pontyhorgásznak, a rablóhalazónak stb., ahol biztonság, kényelem és tisztaság van, mivel ez egy szolgáltatás. És nem szeretnénk semmiféle kivételt tenni, mert ennek a vidéknek turistára van szüksége, akit nem szeretnénk sújtani. Pontosan fordítva lehetne, vagyis, aki nem idevalósi, annak legyen olcsóbb, hogy jöjjön. Tudok olyan eseteket, hogy Ausztriában a síbérleteket olcsóbban adják a külföldieknek, mert szükségük van rájuk. Mi ennyire nem fogunk átesni a ló túlsó oldalára, de az biztos, hogy egy és ugyanazon áron adjuk a jegyünket, mindenkinek: ha tagja a Mohosznak, ha külföldi, ha belföldi. Már csak azért is, mivel egy ugyanazon szolgáltatásért nem lehet kétféle árat kérni.

Pph: Tehát egységesebbek lesznek a jegyek január elsejétől?

HG: Nem egységesebbek, hanem teljesen egységes lesz.


Pph: Az ár egy neuralgikus pont. Nagyságrendet tud mondani?

HG: Kb. 5-8 százalékos növekedés várható, ami elhanyagolható szerintem. Terveink szerint 2010-ben körülbelül olyan ára lesz a Tisza-tónak, mint amilyen 2009-ben a Velencei-tónak volt. Tehát egy jelentősen nagyobb vízterületen egy egy évvel korábbi árat fogunk használni

Szólj hozzá:

Mehet