Idei első hosszabb pontyhorgászatot Zalaszentmihályra terveztem, azért mert nem is olyan régen, úgy 3-5 éve még ez volt az állandó horgászhelyem. Itt tanultam meg a nagyponty horgászat alapjait, itt szereztem e módszer első negatív, illetve pozitív élményeit, s az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam az itteni „barátaimat”, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljam, hátha tartogat számomra új meglepetéseket a tó!
Zalaszentmihályon már nagyon rég tag vagyok, de kezdetben a ragadozó halak horgászata sokkal jobban vonzott, mint a pontyhorgászat. Mára viszont szinte teljesen rabul ejtett ezen „életforma” ha nevezhetem így és csak a nagyponty horgászat tölti ki minden szabadidőm. A tó neve és híre szerintem egyetlen horgász számára sem ismeretlen. Ismereteim szerint nagysága 94 hektár, keletkezése úgy 30-35 évre tehető és már a kilencvenes évek derekán gyönyörű pontyfogásokról lehetett olvasni az újságokban és lehetett hallani a horgászoktól. A nagy látogatottságnak és hírnévnek aztán lett árny oldala is, mivel a későn behozott nagyponty súlykorlátozás miatt, a kapitális példányok száma jelentősen csökkent. Az utóbbi 5-6 évben mióta nagy rendszerességgel látogatom a tavat örömmel tapasztalom, hogy jelentősen nőtt azon horgászok száma akik nem a konyha asztalra fogják a halakat, hanem  rendszerint visszaengedik őket éltető elemükbe és szép fogásokról számoltak be nekem.

A túra
Az indulás időpontját április 29-re terveztük Édesapámmal és Zoli barátunkkal. Mondanom sem kell, hogy előtte este éjfélig pakoltam a cuccokat, mire minden a helyére került, de még így is maradt teendő a délelőtti órákra. Mire a tópartra értünk bőven elhagyta a kismutató a déli 12 órát és még a bepakolás is hátra volt, mivel a horgászhelyünk a kikötővel szemben a túl parton, egy szigeten helyezkedett el. Ezt a helyet még 2003. novemberében sikerült vásárolnom és el kell mondjam, nagyon örültem a vételnek, mivel ekkor mondhattam el igazán magamról, hogy van egy saját horgászhelyem a Zalai tőzegtavak egyikén!

Az első saját horgászhelyem, ide mindig jó visszatérni

Kipakolás után társaim a rengeteg holmit rakták a helyére, jómagam pedig egy kis meder feltérképezésre indultam, amit már azért nagyjából ismerek, de mindig meg kell néznem a feneket, mert az mindig változik és elég rég horgásztam itt. Társaim egy-egy bottal a pontyokat, míg másik készségükkel a süllőket próbálták horogvégre csalni, de természetesen a ragadozókat csakis elsejétől. Ők a hely bal oldalán horgásztak, itt egy kisebb bokor előtt egyeletlen mederfeneket találtam fél-egy méteres meder egyenletlenségekkel, ide helyeztem egy bójájukat míg a másikat ettől balra úgy 10 m-re nyílt vízen a kemény iszapban találtam egy 5 m átmérőjű puhább iszapterületet melynek széle tele volt szúnyoglárvával, s ennek közepébe raktam. Magamnak a helyre merőlegesen húzódik egy hosszú törés melynek tetején 1,5 m míg az aljában 3-3,2 m-es a víz. Házilag készítettem még régebben egy iszapvizsgálót és ezzel néztem végig, hogy melyik oldalon hol találok esetleg szúnyoglárvát vagy bármilyen más táplálékot, amit a pontyok szívesen fogyasztanak. Feltűnően sokat sehol sem találtam, de volt egy rész, ahol kis mennyiségben a törés mind a két oldalán találtam, így a bójáimat ide helyeztem el. Az egyiket az északi, míg a másikat a déli oldalára.

Jó helyválasztásnak bizonyult a két bója közti törés két szélét horgásznom

Kiérve nekiláttam az etetőanyagok előkészítésének. Minden este 7 óra magasságában etettem, úgy fél kiló bojlit és 2 kg kukorica-tigrismogyoró keveréket botonként. Másik etetést általában reggel 6-7 óra között ejtettem meg az esti etetés mintegy felét szoktam ilyenkor etetni. A kukoricát és tigrismogyorót vegyesen áztatom egy nagy edényben kb. 48 órát, majd főzöm úgy 40 percet. Ezután fedő alatt még állni hagyom, amikor már kellően megdagadtak a szemek készen állnak az etetésre. Bojliból a választásom erre a túrára is Dynamite Baits-tól a The Source-re esett, de most annyiban tértem el a megszokottól, hogy nem gyárit vittem, hanem magam készítettem el.
 
A csali!
Először a tojásokat ütöm fel, de nem mindet ezekből 20 db-ot héjával együtt adom a tojáshoz, majd fúrógép segítségével, keverőszárral jól felverem. Nem kell félni a tojáshéjtól a fúrógép és dagasztás közben szépen eltűnik a tésztában csak annyira lesz jelen, hogy a táplálkozó pontyok garatfoga alatt roppanó tojáshéj esetleg felkelti a közelben keresgélő társaik figyelmét is a terített asztalra.

A tuti csali az elkészítés előtt

Ezután hozzáadom a 2 db Source liquidet + a halolajat jól elkeverem és félórát-órát állni hagyom. Ez az ízek minél jobb elkeveredéséhez, összeéréséhez szükséges. Ezután semmi más dolgunk nincs, mind szépen lassú keverés közben adagoljuk hozzá a szárazanyagot. Amikor a fele szárazanyagot hozzáadtuk a tojáshoz, várjunk 5-10 percet, hogy az esetleg dagasztás közben a tészta belsejében lévő száraz részek is magába tudják szívni a természetes aromákat.


A várakozás után addig keverjük a tésztát, ameddig már nem annyira ragad, kezünktől könnyen elválik. A kész tésztát tegyük zacskóba vagy vissza a vödörbe és légmentesen zárjuk le, mindig annyit vegyünk ki belőle, amennyivel dolgozunk, így elkerülhetjük a tészta kiszáradását. Legutolsó sorban pedig jöhet a görgetés ki amilyen méretre szeretné, majd a főzés. Én így készítettem el a túrára a bojlit, 24 mm-es méretben.

Korai meglepetés!
Etetés végeztével kimentem összeraktam a padot, majd nekiláttam a botok szerelésének. Mindkét botomat 1 m ólombetétes zsinórral és 106 g-os Inline (belső zsinórvezetésű) ólommal láttam el. Erre azért volt szükség, mert a helyi szabályok nem engedik a behordást csak a csónakból történő fárasztást és így nagyobb esélyem volt a gubancolódás mentes bedobásokra. Mindkét boton a horgok alá egy-egy szem 24 mm-es süllyedő bolji került. Fél kilenc lehetett mire minden kézség a vízben várta a halak jelentkezését. Legnagyobb meglepetésemre már az első órában akadtak érdeklődők 8,2 kg és 7,8 kg-os súlyban. A halak fényképezése után a botokat újrainstalláltam, majd dobócsővel 10-10 db bojlit juttattam a helyekre. Nem sokkal később a fáradság miatt elnyomott bennünket az álom.

Már az első órában

is akadtak érdeklődők

Első éjszakám nagyon mozgalmas volt, 6 kapásom volt a reggeli etetésig a legnagyobb 7,8 kg, míg a legkisebb 2 kg-os volt. Reggeli etetés után társaimmal nekiláttunk egy kis reggeli készítésének, közben végig azon járt az agyam vajon fogunk a héten igazán jó halat, megtalálnak bennünket a tó öreg lakói?

A nagy gondolkozás mellett azért a reggeli sem sikerült rosszul

Az első nagy!
A válaszra egészen délig kellett várnom, mikor is több kisebb hal után egy erős kihúzós kapás késztetett cselekvésre. A kontaktus felvétele után éreztem, hogy jobb hallal akadtam össze, mint az esti vendégek. Csónakkal a hal után menve folytattam a fárasztást, ami jó 10 percig tartott és végén egy gyönyörű tükörpontyot szákoltam. A matracra téve már láttam, hogy biztosan betöltötte már a 10 kg-ot. Mérlegelésnél a mérleg nyelve 12,20 kg-ig lengett ki. Örömöm nagy volt, gyors fénykép készítés, fertőtlenítés és már mehetett is vissza a barátaihoz.

Az első „nagy”

Amint a készséget visszajutattam a helyre dobócsővel ismét 10 db bojlit dobtam az etetés helyére. Nagyon bizakodtam, mivel 24 óra elteltével már megvolt az első 10 kg feletti hal, ami zalaszentmihályi horgászataim alatt nem mindig volt megszokott. Ezt követően a 48 óráig kisebb halak tartózkodtak az etetéseimen - úgy 8 kg-ig. Egyik reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy elhagyom a szemes etetését és csak bojlival fogok etetni kapásonként egy kisebb, kb. 20 darabos mennyiséget, és azt sem csónakkal, hanem dobócsővel és csúzlival fogom a helyre juttatni, hogy ezzel se zavarjam a pontyokat, talán ki tudom szűrni a kisebb halakat és nagyobb pontyok keresik majd fel az etetéseket.

A szelekció

Az etetés kellékei

Ha fújt a szél csúzlival...

...ha nem akkor pedig

...dobócsővel etettem

Csalizáson csak annyit változtattam, hogy egyik botomra vagy 2 szem 24 mm-es bojlit vagy pár darab kézzel kigörgetett 35-40 mm-es bojli került, bízva így is a szelekcióban. Az előkém minden esetben úgynevezett kígyóbőrös előke volt, erre azért volt szükség mivel dobálnom kellett és így kisebb volt a gubancolódás esélye, mivel a kígyóbőrös zsinórok merevebbek a bevonat nélküli előkezsinóroknál és így nehezebben tekerednek fel az ólomra és az ólombetétes zsinórra.

Az előke
A túrám során a legjobbnak egy általam nagyon rég használt és talán az egyik legmegbízhatóbb akadást és haltartást(fárasztás közben)eredményező előkét használtam, aminek elkészítését be is mutatnám.

Varázs garázs

Hozzávalók

Kössünk egy pici hurkot az előkezsinór végére

Fűzzük fel bojlit, ütköztessük egy stopperral

Fűzzük fel a horgot, kössük meg csomó nélküli kötéssel

Én a 24 mm-es bojlihoz ezt a távolságot használom

Vágjunk le egy 2-3 cm-es zsugorcsődarabot (Shrink Tube)

Fűzőtű segítségével szúrjuk át egyik oldala 1/5-énél

Húzzuk rá az előkezsinórunkra,

majd a horogra, a horog öble felé

Zárjuk le az előkénk végét egy végfüllel

Forrásban lévő vízbe tegyük másodpercekre

vegyük ki és ebben szögben hagyjuk kihűlni

A kész előkéket rendszerezve tároljuk, így bármikor gyorsan bevethetők

Szelektálás céljából köthetünk kétdarabos vagy akár nagyobb bojlis előkéket is

Etetési stratégiám megváltoztatása az első 24 órában nem hozott különösebb változást, jöttek a kisebb (max. 8 kg-ig) a pontyok, de fárasztásuk így is nagy élmény volt.

Egy jó fárasztás befejezése

A tettes egy 8 kg-os szépségdíjas tőponty

Beindultak a nagyobbak!
Bizakodásom nem volt hiábavaló ugyanis ötödik nap délutánján elkezdtek jönni a nagyobbak, vagyis valamennyire sikerült a szelekció. Először délben volt elemi erejű kapásom melynek eredménye egy gyönyörű tükörponty lett, kinek az egy szem 24 mm-es Source ízlett és súlya 13,80 kg volt.

Kellett vele küzdenem

Menj Te is a barátaidhoz

Érdekesség volt számomra is, hogy elég volt a szelekcióhoz az, hogy csak bojlival etettem, mert a kettő vagy nagyobb csali gyanút keltett a nagy halakban és azt rendre csak a kisebbek húzták el. Elmondhatom, hogy a túrán fogott halak 90%-t egy szem 24 mm-es süllyedő bojlival fogtuk. Délután még jött 4 db ponty köztük ismét egy gyönyörű 10 kg feletti, súlya 10,80 kg volt!

Hibátlanok voltak a halak

A halak a következő napokban csak nappal táplálkoztak, szerintem az ívás előkészületeivel voltak elfoglalva, szinte minden nap nagyon erős szél fújt napközben, ami szerintem a sekély vizekből a mélyebb vizekbe kényszerítette az éjjel a sekély melegebb vízbe kihúzódó ívásra készülő halakat.

Következő nap vasárnap sajnos rossz hírt kaptam, s így délután el kellett hagynom tavat, de csak rövid időre mert tudtam pár nap múlva visszatérek. A cuccaimat sem kellett összepakolnom, mert társaim még maradtak. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert távozásom előtt délben ismét erős kihúzós kapás készetetett gyors cselekvésre. Kontaktusfelvétel után bepattantam a csónakba és onnan folytattam a fárasztást, a ponty nagyon jó erőben volt húzott rendesen az erős szélben jócskán lecsorogtunk a hely elől próbáltam minél előbb vízfelszínre kényszeríteni, de ez nem volt egyszerű feladat. Végül 15 perces kőkemény küzdelem végén gyönyörű tükörpontyot szákoltam kis spanyol pikkelyes beütéssel. Ahogy beemeltem a csónakba tudtam miért volt ilyen jó erőben, mert a hal mérete erejét nem tükrözte. Fárasztás közben végig azt hittem 15 kg felett lesz a ponty súlya, de mérlegelésnél kiderült „csak” 13 kg a tejes hal tömege. Megfigyeléseim és tapasztalataim alapján, elmondhatom sokkal erősebbek a tejes halak az ikrásoknál nem csak ívás előtt ez egész évre igaz.

A Spanyol harcos

Viszlát, remélem még találkozunk

Ezzel a csodálatos fogással és fárasztással ért véget a Zalaszentmihályi túrám első fele, mondom ezt azért, mert tudtam, hogy hétfő este, de legrosszabb esetben is kedd reggel vissza tudok térni és folytatni tudom a pontyhorgászatot.
Folytatás következik!


   
 

Szólj hozzá:

Mehet