2008. július 18-20-án Szlovákiában Galántán a Feketevízen rendezték még a XXVI. Villamosenergia-ipari Horgásztalálkozót. A Paksi Atomerőmű I-es csapatának tagjaként voltam résztvevője ennek a versenynek. Érthető okok miatt mindig szívesen megyek Szlovákiába horgászni, így volt ez most is különösen azért, mert 10 és 20 kilogramm között fogásokról jöttek hírek. Természetesen - ahogy lenni szokott - a hírek nem teljes mértékben kerülnek beigazolódásra.

Pénteki korai indulással alapoztuk meg, hogy egy rövid tréning lehetőségünk legyen még a verseny előtt. A győri csapattól kapott hírek alapján egy és négy gramm közötti úszóméretre készültünk. A match bototokat pedig részben otthon hagytuk, mivel egy gyors folyású víz matchbottal történő meghorgászása sok gyakorlást igényel, mint ahogyan később látni fogjátok ez nagyon komoly hiba volt.

A versenypálya

Csodálatos hangulatú víz...

...a békalencsét leszámítva

A vízpartra érve nagyon kellemes kép fogadott, egy csodálatos csatorna, amelynek több kilométer hosszú partján végig betonút vezet, szélessége 30 és 70 méter között változik, 1,7 méter mély vize kifejezetten tisztának mondható. Folyamatos halmozgás volt a vízen, a part közeli sáv hínárral és békalencsével borított volt, de még kellemesen horgászható. Viszont a víz sebessége, meg sem közelítette az egy grammos úszómérethez szükséges sebességet.
Gyors etetőanyag keverés után, rakós boton 13 méteres hosszban kezdtünk horgászni. Temérdek küsz lepte el az etetésünket. Szép kövér 3-4 dekagramm közötti küszök, amelyek ellen csak a giliszta jelentett orvosságot. Gilisztával úsztatva és megállítva combos 10-20 dekagramm közötti karika- és lapos keszegeket lehetett fogni viszonylagos folyamatossággal. A hal jól reagált a ráetetésre, így nagyon kellemes tréning napot zártunk. Este szlovák horgászokkal beszélgetve, elmondták, hogy jelentős a dévér állománya a víznek, amiből mi az edzésen csak keveset tudtunk fogni. Hiába törtük a fejünket kevés volt az információnk egy biztos taktika kidolgozásához, így maradt a snecizés és a rakós botos horgászat kombinációja. A világossárga etetőanyagunk színén a víz tisztasága miatt mindenképpen sötétíteni kell majd, hogy ne legyen olyan a vonzó a snecik számra, és kedvezőbb legyen a félénk dévéreknek.

Reggeli tanakodás

A szombat reggel a C szektor 3-as helyére sorsoltak. A versenyt a tapasztalatok alapján rakós boton kezdtem, mivel a pénteken tapasztalt rengeteg küsz csak elvétve mutatta magát, az első félóra lassabb ütemű, de folyamatos keszegfogása után lefogyott a hal az etetésemről, kényszerből snecizésre váltottam, de csak „vadászni” lehetett a küszöket. Eközben a szektoromban ülő Jobbágy Roland már talán 5 dévért is fogott match bottal, köztük egy igazán remek közel kilós példányt is.
Kilátástalannak ítéltem meg a snecizést így szégyenszemre felálltam és kinyitottam az egy szem magammal hozott match botot, egy 3,9 méteres Shimano Aerocastot. Gyors eresztékállítás után négy gombócot lőttem a 8 grammos úszóhoz. A verseny hátralévő két órája feledtette a felkészületlenség miatti bosszankodást. Egyik szép dévért a másik után fogtam, köztük egy kereken egykilós példányt is, a felpörgetett tempójú horgászatban nagy segítségemre volt az Aerocast ovális blankja, az erőszakos fárasztások alatt az oldalt tartott bot lágy akciója szépen kidolgozta a dévérek fejrázását. A horgászatot jelentősen nehezítette az egyre sűrűsödő békalencse, egy-egy jobb dévér szákolása után keresnem kellet a halat a szákban a rengeteg zöldség között.

Az első forduló fogása

Verseny utáni csendélet

6960 grammot mérlegelve sikerült közel kettő kilogrammos előnnyel nyerni a szektoromat. Csapatom többi tagja is jól szerepelt így az elő helyen fordulva vártuk a vasárnapi fordulót. A verseny végén egy Shimano ruhás szlovák srácra lettem figyelmes. Bemutatkozás után kiderült, hogy ő is elkötelezett híve a Shimano termékeknek. Jól összebarátkoztunk és a beszélgetés végén, meghívta a Shimano csapatot egy folyóvízi dévérezésre a Mosoni Dunára. A meghívást ezúton is köszönjük, remélem mielőbb sikerül eleget tenni neki.
Vasárnap reggel hiába kutattam fel a festékeket tartalmazó táskámat csak zöld festéket találtam a keresett fekete helyett. Más megoldás nem lévén erős zöldes árnyalatúra festettük az etetőanyagot, hiszen a víz alatt inkább tónusok dominálnak nem pedig a színek. A többi csapat még most is lehet, hogy tanakodik a zöld kajánkat látva.

Békalencsére hangolva

Alapozás a zöld etetővel

Még egy perc a kezdésig

A vasárnapi fordulót bízva az előző napi feletetésben ismét rakós boton kezdtem. Bár csak nagyon finom szerelékkel  - 0,5 grammos úszó, 7-es előke 18-as horog - lehetett folyamatosan halat fogni, de szaporán járt a Shimano Aspire. A különleges ultrahangos homokfújt felületkialakításnak köszönhetően még az időközben szemerkélő esőben is nagyon gyors horgászatot biztosított számomra az Aspire.

A különleges felület

Finom csali vezetés eredményezte a kapásokat

 
A rakós boton fogott halaim között egy 1070 grammos dévér is volt, amely a verseny legnagyobb halának bizonyult.

Megvan az első szákolós

Szép dévérek lakják a vizet

Két óra után a nap nagyon átsütötte már a vizet így a hal beljebb húzódott. Match botra váltva az időközben barátokká váló Szlovák horgászok szurkolása mellett sikerült az utolsó egy órát folyamatos halfogással kitölteni. 6590grammal három kilós előnnyel a második Magyar Balázs előtt sikerült ismét szektor egyest horgásznom.

A verseny legnagyobb hala 1070 g

Sajnos a C szektor jelentős részét teljesen elborította a békalencse, így azokat a helyeket csak kevesen tudták eredményesen meghorgászni. Köztük volt a Paksi Atomerőmű III-as csapatának tagjaként induló Nagy László barátom, aki tiszteletet érdemlő elszántsággal és kitartással az összefüggő békalencse alól is tudott szép halakat fogni.

Nagy Laci salátában horgászott

  

Hová lett a dévér?

Hal zöld körettel

A csapatversenyt a Győri EED nyerte a Paksi Atomerőmű három csapata a 3., 5., 6. helyeket szerezte meg. Az egyéni értékelést kettő ponttal 13550 gramm fogott hallal nekem sikerült megnyernem.

A Paksi Atomerőmű „különítménye”

Összességében kiváló rendezésű versenyen vehettünk részt, a békalencsét leszámítva egy nagyon jól horgászható technikás vizet ismerhettem meg. A tanulópénz ismét megfizetve tapasztalhattuk meg, hogy minden technikai eszköznek a kocsiban kell lennie versenyen, legyen az match-, spicc- vagy bolognai bot!

Szólj hozzá:

Mehet