December közepe táján, amikor még csak közeledett az évvége, és egyre több helyen lehetett olvasni, hogy ki kiket szavaztat arról, hogy egy-egy sportágban, vagy akár az összest is egy kalapba téve és összevetve, ki a legjobb itthon vagy a világban, eszembe jutott, vajon gondol-e valaki a mi kedvenc sportunkban világbajnoki címet szerző magyar női csapatra. Nekem mindenesetre eszembe jutottak, na, nem mintha azt vártam volna, hogy férfi vízilabdázóinkkal kellene versenyt vívniuk a legjobb hazai csapat címéért, de úgy éreztem, legalább egyetlen picike kis szavazatot azért megérdemelnének.

A nagy CSAPAT

És akkor, belátva, hogy voksok megszerzésre valójában semmi reménye ennek a nagyszerű csapatnak, összeválogattam legalább két csokorra való fotót a szolnoki világbajnokságról, és azokat, karácsonyi ajándékként szerettem volna átnyújtani nekik és szurkolóiknak. Szavazat helyett. Nem fért föl. Mert nem olvassák és nézik elegen. Másra van igény, mutatja a látogatás számláló.
Végtelenül szomorú voltam, még ellen érvelni se volt kedvem.
A sikereink se érnének annyit, hogy ha csak keveseknek szerzünk a felidézésével örömet az év végi ünnepek emelkedett pillanatai közt, akkor nem tesszük?
Aztán hogy, hogy nem, ha kicsit késve is, mégis csak itt van a válogatás, és én arra bíztatok mindenkit, szánjon a fotók megtekintésére néhány percet. Akár szavazat helyett is!

Szólj hozzá:

Mehet