Eljött a tavasz és ezzel eljöttek az első tavaszi horgászversenyek is. Április 17-ét mutatott a naptár, amikor a nagy készülődések után elindultunk a fent említett versenyre a Komravölgyi-víztározóra.  Ez a közel 50ha alapterületű tó a Nógrádi Vízügyi Horgász Egyesület kezelése alatt áll, melynek átlagmélysége 4,5 méter. A tóban található két levegőztető, mely biztosítja az állandó oxigéndús vizet. Halfauna szempontjából rendkívül gazdag, de a legjellemzőbb a ponty és az amur.



Mint említettem egy feeder botos horgászversenyre indultunk, mely itt a környéken elég nagy sikernek örvend és évről-évre egyre több nevezőt vonz. Személy szerint én is régóta hallottam már erről a nem mindennapi megmérettetésről, de nem tartottam magam elég felkészültnek egy ilyen „csatára”. Ez a halogatás egészen tavaly őszig tartott, amikor is úgy döntöttem, itt az ideje kipróbálni magam e neves versenyen. Célhalaim kisebb-nagyobb keszegek voltak, bár a tó pontyállományát ismerve bármelyik pillanatban beugorhatott volna egy abból is. Ahogy elkezdődött a verseny - gondoltam úgyis 4 órás - az első órában bepróbálkoztam egy kis pontyozással, hátha sikerül és így bebiztosítom magamat legalább a középmezőnybe. Ez a taktika nem tűnt rossznak, ennek ellenére eredménytelen volt. Körülöttem mindenki húzta a halat, csak én úsztam meg kapás nélkül. Kitekertem a pontyos végszereléket majd letettem és elővettem egy medium akciójú feeder botot. Mivel az etetésnél bealapoztam magam elé pár gombóccal, számítottam innen is halakra.


Megtöltöttem a kosarat, bedobtam, majd alig telt el 1-2 perc, megjött az első jelentkező, egy dévérkeszeg. Horogra a keszegek csemegéje a tűzőszúnyog került, bár menet közben rájöttem, hogy ha 2 szem csontit dippelek szúnyogos aromába, akkor szelektálni tudom őket és így tudom hozni a 30-35 dekás átlagot. Ahogy múlt az idő egyre gyorsabb ütemben húztam a keszeget, melynek meg is lett az eredménye. A verseny lefújása után a mérlegelésnél 11,25 kg-ot mutatott a mérleg, mely a korosztályom első helyét jelentette, összetettben  pedig az 53 nevező közül a hatodikat. Ezen eredményen felbuzdulva vágtam neki az idei tavaszi fordulónak nagy reményeket fűzve a sikerhez. Idén már felnőtt kategóriában kellett indulnom, amihez hozzátartozik, hogy sokkal nagyobb figyelem és tapasztalat kell az esetleges dobogós helyezéshez.
Mivel sajnos edzeni nem tudtam erre a fordulóra, így semmilyen tapasztalatom nem volt a halak kapókedvéről. Az idei taktikámnak a finom keszegezést választottam, melyhez hozzá illő etetőanyagot vásároltam.



A használt etetőanyag receptje a következő:

2 kg Milo VIP River
1 kg Milo Exploit
2 kg Maros Mix lösz

Az etetőanyagba került még csontkukac, csemegekukorica, főtt kender. A földbe darabolt giliszta illetve 0,5 l szúnyoglárva került, amit folyamatosan adagolva kevertem az etetőanyaghoz.
Szemes anyagot csak azért tettem bele, hogyha esetleg meglátogatja az etetést egy-két nagyobb testű hal, akkor legyen mivel „lekösse” magát, így biztosítva az etetésen való időzést.
Felszerelést illetően három feeder botot és kettő pickerbotot vittem magammal, de amint említettem a pickereket erőltettem, a feederek úgymond menekülésnek voltak nálam. A két pickeren tört gubancgátlós végszereléket használtam, csak a kosár típusa és az előke hossza volt különböző. A medium feederre duplahurkos szereléket kötöttem.


Ennek az elkészítési módja a következő:

• Fűzzük fel a főzsinórra a feeder kosár rögzítését szolgáló kapcsot
• Kössünk egy nagyméretű fület úgy, hogy a kapocs maradjon benne a hurokban
• Majd az így kapott fülre kössünk rá egy kisebb fület
• Utolsó lépésként a kisebb fülbe belehurkoljuk a horogelőkét
• Így néz ki a kész végszerelék

A maradék kettő feederbot pontyra volt „beélesítve”. Az egyik a hagyományos távdobó gubancgátlós szerelékkel volt ellátva, a másik pedig a Preston Methood töltős kosárral, abból is a csúszó változattal. A versenyszabályzat szerint reggel 6 órától lehetett nevezni. Ahogy megérkeztünk az autók illetve az emberek szépen gyülekeztek, ezzel mutatva, hogy mennyire sokan is szeretik ezt a finomszerelékes módszert.


Személy szerint én mindig sorsolás után kezdem el bekeverni az etetőanyagot, most sem tértem el ettől a rituálétól. A versenyen induló 64 nevező közül én a 6-os számú helyet húztam ki, mely az „A” szektorban helyezkedett el. Kezdetben örültem neki, ugyanis sok szép keszeget adott már ez a szakasz, de a mai napon ez elmaradt. Ahogy elfoglaltam a helyet 1 óra volt a felkészülésre, ez számomra pont elegendő volt. Eközben folyamatosan figyeltem a vizet, hol látható halmozgás. Olyan 30-35 méterre forogtak a keszegek, gyorsan rájuk is dobtam markerral, majd 20 etetőanyag gombócot juttattam be csúzli segítségével.


Az etetés után felvettem a keszeges botokat és rádobtam a jelző úszóra, majd kiakasztottam a zsinórklipszbe a damilt a pontos horgászat érdekében. Nyolc órát mutatott az óra, amikor egy dudaszó hallatszott és megkezdődött a verseny.
Az első hal nem is váratott sokat magára, talán már a második dobásra sikerül megmerítenem a legelső apró dévérkeszeget, mely egyben a szektor első halát is jelentette.


Az első halon felbuzdulva gyorsan újra csaliztam és bedobtam. Teltek a percek, de nem jött a következő kapás. Már lassan fél órája próbálkoztam a különböző csalikkal, amikor a 8-as helyen versenyző heves spiccrázásnak vágott be, majd pár perc fárasztás után partra segítette első pontyát, majd negyed órával később a másodikat. Még csak 1 órája ment a verseny, de az említett versenyző már két pontyot zsákmányolt. „Csak szerencséje van, vagy tényleg tud valamit?” tettem fel a kérdést magamban, majd arra a döntésre jutottam, hogy ideje változtatnom. A horgot kicseréltem 12-es méretről 14-esre, a 30 cm-es 0,14 mm átmérőjű előkét kicseréltem szintén ugyanilyen átmérőjűre csak kb. 50 cm hosszúságúra. Ez a változtatás ugyan hozott egy halat, de már ekkor a „vetélytársnak” megvolt a harmadik pontya, ami azt jelentette, hogy legalább 2,5 kg lemaradásba vagyok.
Ekkor úgy döntöttem mindent vagy semmit, elővettem a pontyozó feedert felcsaliztam és bedobtam körülbelül olyan 60 méterre.


Alig telt el 10 perc mikor botgörbítős kapásnak vágtam be és ellenállásba ütköztem. Ponty! Kiáltottam fel és megkezdődhetett a fárasztás, mely nem tartott sokáig a kemény felszerelés miatt. Ahogy felbukkant előttem a ponty, ráhúztam még egyet és megmerítettem. A hal súlyát kb. 2,5 kg-ra saccoltuk, amivel gondoltam, felvehetem a versenyt. Az újra csalizás ideje alatt, megjött a kontra az ellenféltől, újra pontyot akasztott, ami már a 4. volt neki.


Telt-múlt az idő, tudtam, hogy a halak kapókedve miatt esélyem sincs nyerni, így megpróbáltam a helyből a legjobbat kihozni. A verseny középső harmada eseménytelenül telt el, úgyhogy visszaálltam a keszegek üldözésére. Később kiderült, hogy jól tettem, hiszen a verseny lefújásáig sikerült még 3 db dévérkeszeget és 2 db kis kárászt fogni. A dudaszó után jöttek a mérlegelők és megdöbbenésemre, szinte minden versenyzőnél a szektoromba pár száz grammot mérlegeltek. Elérkeztek hozzám, belehelyeztem a halakat a mérőszákba, a mérleg 2820 grammot mutatott.


Nagyon örültem, hisz így bár szorosan de meg lett a szektor 2-ik helyezés, összetettben pedig az 5-ik helyet sikerült elérnem. Ez azt jelenti, hogy a verseny második fordulójára ami ősszel kerül megrendezésre 2 pontot viszek magammal, ami az összesített eredményhez nagyon kellett! Remélem sikerült átélnetek ezt a pörgősnek nem mondható, de annál izgalmasabb versenyt. Találkozunk az őszi forduló beszámolójánál!