Cikk oldal
2009-06-24

Nagy Öregjeink 1.

Mi van veled Marci bácsi?
„A fiatalabbaknak már nem is lehet mondani, hogy akkoriban mennyi halat fogtunk, mert azt mondják, hogy flúgos a papa”. Rimer Marci bácsi szavai ezek, aki az elmúlt évtizedek horgásztörténelmének kétség kívül egyik legnagyobb alakja. Júliusban tölti a 79. évét, és ha épp nem Ráckevén horgászik a stégjén, akkor Noja lányának segít az esedékes versenyeken.

Fényképnézegetés közben a múltba merültünk
Fényképnézegetés közben a múltba merültünk

Több, mint hetvenévnyi történet kavarog most a fejemben, két teljes napnyi beszélgetésébe zsúfolva. Az idei OHCSB helyszínén, Szolnokon, míg Noja a törpéket és a keszegeket ritkította, Marci bácsi engedett egy kis bepillantást a múltjába és persze a jelenbe is.

Dunaparti verseny a 60-as években
Dunaparti verseny a 60-as években
Versenyen a Garbolino rakóssal
Versenyen a Garbolino rakóssal

Országos bajnokságok 1
Országos bajnokságok 1
Országos bajnokságok 2
Országos bajnokságok 2

Szocialista Államok Versenye
Szocialista Államok Versenye

A ráckevei stégen régen
A ráckevei stégen régen
ês a 90-es években
ês a 90-es években

„Édesapám elment a frontra, helyette kellett mennem a malomba dolgozni. Kilenc éves voltam akkor. Persze nem végezhettem akkor még olyan erős munkát, de 14 évesen már a megtömött liszteszsákokat a vállamon vittem. Ott kezdődött a peca is. A malom a vízen volt, mögötte az örvényesbe pedig rengeteg volt a sneci. Vágtunk egy szál nádat, cérnát tettük rá, gyufaszálat jelzőnek, horognak pedig tűt hajlítottunk. Csont még nem volt akkor, fogtunk szöcskét, a fejét leszedtük, a végébe pedig befordítottuk a horgot. Háború alatt más lehetőségünk nem nagyon volt a pecára.

Az 50’-es évek már más volt. Még az elején volt, édesapám kezembe adott egy nagy bőröndöt. Volt benne egy nagy adag liszt, egy-két oldal szalonna és egy papír, mire van szükség a horgászboltból. Fent volt egy bolt a városban, onnan lehetett ezt-azt beszerezni. Kellett pöndő-, meg milling háló. Beléptem az üres üzletbe, köszönés után a pult alá toltam a táskát. Az eladó rám nézett egy szó nélkül, elvette a csomagot és hátrament a raktárba. A bőröndbe pakolta, ami a papíron volt és azt mondta. Te fiú tettem bele neked még valamit. Egy tekercs 14-es zsinór volt, és egy csomagnyi, vagy 100 darab francia kék horog. Ez akkoriban csoda volt.

1954-ben váltottam az első engedélyem. A szokásos helyemen horgásztam a Duna parton, mikor odajött halgazda. Előtte volt egy nagy mérgezés, állítólag 96%-os halpusztulás volt. Nem horgászott akkoriban senki, nem volt mire. Akit lehetett csábítottak be az egyesületekbe. A halgazda adta az engedélyt és felügyelt is, olyan 10 – 15 kilométeres szakaszon. 186 forint volt az első engedélyem. Akkoriban már nem a malomban dolgoztam. Precíziós fúró és maró voltam, jó szemem és kezem volt, tűrhetően kerestem, meg tudtam váltani a papírt. A ráckevei egyesületben lettem tag.

Valamikor 56’-ban jött oda egyszer az elnök. Marci, holnap nem lehet horgászni, mert verseny lesz. Elgondolkodtam és megkérdeztem, hogy mi kell az induláshoz. Semmi különös, volt a válasz. Akkor elindulok én is. Akkoriban még máshogy mentek a versenyek. Három bottal is lehetett horgászni, partról, csónakból is akár. Külön mértek mindent, keszeget, pontyot, ragadozó halakat. Nem tudtam én még ezeket, meg is lepődtem, hogy milyen kis halakkal nyertek. Ó, ha ilyenekkel és ennyivel nyertek, - jó, ha volt öt kilója az elsőnek - akkor jövőre én nyerek!

Úgy az 50’-es évek végén indult ez az egész versenyzés, ami mellett persze sokat horgásztam csónakból, tartás mellett süllőztem, harcsáztam, fogtam a pontyokat. Volt akkoriban nagy bőség, mégis csak annyit vittünk, amennyi a konyhára kellett, vagy ha a szomszédok kértek.

Aztán persze a család is fontos volt. Nősülés, majd érkezett Vili fiam, rá négy évre pedig Noémi. Így öreg fejemre lettem csak eredményes versenyző. Már elmúltam negyven is. Nagyon jó horgászokkal versenyezhettem. A csepeli Szűcs Pista, a dunaújvárosi Nagy Feri, Horty Jancsi, Mészáros Kálmán, mindegyik többszörös bajnok, nagyon rafinált pecások voltak.

Fontanello nagy élmény volt. A finánc megállított a határon. Mi van a csomagokban? Volt egy nagy henger, amiben a botjaink voltak. Persze, hogy botok, de milyenek?! Vágtunk még otthon szépen öt darab bambuszt, amit a tokba tettünk, a finánc nem értett hozzá és ráírta nagybetűkkel, hogy 5 db horgászbot. Nem sokkal a határ után kihajítottuk a fenébe a bambuszokat, visszafelé meg már a kint beszerzett igazi olasz teleszkópos botok voltak a táskában. Pontosan öt darab, ahogy a finánc láttamozta, meg is nézte pedig. A várárokban volt a verseny, a mellvédtől volt olyan három méteres mélység a vízig. Voltunk vagy négyszázan, mindenki egy órát horgászott. Én kinéztem egy foltot a vízen, egy szemközti ablak tükre volt. Ebbe a négyzetméterbe etettem, pecáztam, fogtam nyolc darab alig párdekás nyúldomolykót. Ezüstérmesek lettünk. Mégis aranyat kaptunk, mert az első három csapat 24 karátos érmeket kapott. Onnan elvittek bennünket Pármába, egy nagy horgászboltba. Lent a pincében volt a műhely. Ott esztergálták az úszókat, keverték az etetőanyagokat és nevelték a csontot. Sajton tenyésztették, nem úgy, mint nálunk. Egy nagy tálcán volt rengeteg féle jó büdös sajt, amit beköpettek, onnan került kis nylon tasakokba a csali. Nem voltak ám akkor irigyek, mindent elmondtak, hogy miből áll az etetőanyag. Itthon meg is kevertem. Jó kis anyag volt, utána sorban, hét vagy nyolc csapatbajnokit nyertünk. Horty, Szűcs, Mészáros, Rimer. Az úszókat is ott néztem el. Balsafából még a legkisebbeket is ki tudtam esztergálni. Érzékenyek voltak és nagyon eredményesek. Noja mai napig használja. Fém szár és fém antenna. Gondolkodtam, honnan lehetne szárat szerezni. Hajdúszoboszlón nyaraltunk. Beültem az autóba, átmentem Debrecenbe, a gyógyszergyárba. Gyártottak akkor még fecskendőtűket is. A mérnökkel meg tudtam beszélni, hogy milyen méretben, átmérőbe és milyen célra is kellene. Több ezer darabot gyártatott nekem.

A csontit is aztán elkezdtem magunknak csinálni. Igaz nem sajtból, hanem csak halból. Két kádat egymásba tettem az udvar végében. A felső lukacsos volt, abba tettem bele néhány kiló keszeget. Az alsó kádba pedig szereztem a közeli asztalostól nagyon finom szemcséjű fűrészport. Pár nap alatt beköpte a légy, aztán csak szedni kellett a csontit. Heti jó néhány liter megvolt így. Nem csak versenyezni, hanem egy-két horgászboltba is tudtam vinni.

Rakósbot? Ha azokat annak lehet nevezni, akkor volt. Luxemburgból jöttek vendégeink. Itt hagyták az összes felszerelésüket, látták milyen szűkösen vagyunk. Abban volt két Garbolino bot. Nyolc méteresek, és majdnem 1200 g súlyúak voltak. Alig volt belőle akkoriban az országban, sok halat adtak. A gumizásuk sem ilyen volt. A spicc vége nem egyenes volt, hanem egy lefelé hajló fémcső, arra kötöttük a gumit. Kalapgumit használtunk, nem volt más. Ha ez kipattant a halból, volt ott akkora ramazuri, hogy nem lehetett kigubancolni.
Egyéni bajnokságok. Nagy versenyek voltak. A Mészáros Kálmán nyert vagy ötször, a Horty Jancsi meg akárhány versenyen elindult, az mindig második lett. Volt, hogy 2-3 sneci döntött a dobogós helyekről. A Mészáros fogott 728 darabot, azzal első lett, én meg a 725 darabommal csak a negyedik. Még akkor a darabot is számolták, nem csak a súlyt. Kiöntötték egy nagy asztalra, ötösével seperték vödörbe és mondták az eredményt.

Csehszlovákiában viszont nyert a csapat, ott rendezték meg akkoriban a Szocialista Államok versenyét. Nyolc csapat indult, azt megnyertük. Czigány Pista volt a vezetőnk, aztán Kentner Lajos, Dancsó, Rimer, Turzó.
Noja is sokszor horgászott velem. Egyméteres kis bot és snecizett folyamatosan. Hét évesen vittem először versenyre. Onnan megállíthatatlan volt és már csak ő volt a fontos számomra. Kilenc évesen már a női bajnokságban szerepelt. Igyekeztem mindent megadni neki. 96 érme van otthon a szekrényben. Ennek több, mint kétharmada arany. 10 országos bajnoki cím, csapat világbajnoki cím, egyéni bronzérem. A nyolcvanas években volt egyszer, hogy elengedte az aranyat. Direkt tette, azt mondta „papa, nekem még rengeteg időm van, nem szerettem volna más utolsó lehetőségét elvenni”. Erre vagyok igazán nagyon büszke, nem a saját eredményeimre. Bár a Veterán kupákon és kisebb versenyeken azért még beülök. Hét éve, amikor indult a veterán, azt megnyertem. Most azért már nem horgászom minden nap. Ha van kedvem, kiülök a stégemre, vagy bemegyek az akadóra a csónakommal. Alig van mit fogni. Pár keszeg talán, le van már rabolva a víz. Idén egy kis harcsát fogtam az akadó mellett, olyan négy kilós lehetett. Azt nagyon szereti a feleségem. Meg a keszeget sütve. Régen is csak annyit vittem el, amennyi kellett, ma meg már hiába a nyolcas zsinór, a húszas horog, így is szegényes a fogás”.

Marci bácsi
Marci bácsi

A saját készítésú
A saját készítésú
versenyúszó kollekció
versenyúszó kollekció

Noja biztos háttere
Noja biztos háttere

Napsütésben
Napsütésben
és esőben is
és esőben is

Világbajnokok egymás közt
Világbajnokok egymás közt

Papa mindenben segít,...
Papa mindenben segít,...
még ezt sem hagyja nekem!
még ezt sem hagyja nekem!

Marci bácsi esőben, szélben most is végig Noja mögött segédkezett, adta a tanácsokat. Első nap egy szektor kettes, aztán egy hármast sikerült horgászniuk. A többes szám nem véletlen, hiszen egy ilyen jó háttér már fél siker. A végeredmény pedig egy újabb aranyérem Noja nyakában, hiszen az OHCSB-t idén is a Ráckeve csapata nyerte.

Innen szeretnék még Marci bácsinak további hasonló remek egészséget és horgászattal eltöltött évet kívánni! Zárszónak pedig egy ismét egy idézet tőle:
„Én nem panaszkodom az életemre, mert mindig azt szoktam mondani, hogy szegények vagyunk, de jól élünk”.

Lejegyezte: Németh Dániel, képek: a szerző és arhív
Szólj hozzá:
Padlogaz#1 2009. 06. 30., 15:23Hello!

Régebben (talán 2 éve) volt a Mahorban egy "nagyon sokszoros" női magyar bajnoknőről cikk. A riport idejében már bőven túl az 50-en.A nevére sajnos nem emlékszem, de a fényképeken több érem és serleg volt a szekrényében, mint a bajnokok boltjában.. És a cikkben is teljesen szerényen mesélt. Na őt kellene megkeresni. Biztos tudna olyanokat mesélni, amik soha sehol nem jelentek még meg.
iNDa#2 2009. 06. 30., 08:07Szia Willy,
Igen, rájuk már gondoltunk. Én azon filóztam, hogy nem kell(ene) csak versenyzőkkel beszélgetni. Biztos, hogy vannak a vízparton olyan 'legendák', akik nem a kupáikkal vívták ki a tiszteletet, hanem stílusukkal, egyéb tudásukkal. De jó lenne még időben ilyen öreg rókákra rálelni!

Üdv,
d.
willy#3 2009. 06. 29., 21:29Szia Dani,

szerintem körülnézhetsz a 60+-os Veteránok között (öreg Martin, Zsíros Bandi, Hunyadi Szabolcs), de érdemes lehet például a Marci bácsival együtt versenyzők közül a Szűcs Pista bácsi is... Sokan már a túlsó parton horgásznak, ezért célszerű lehet a régi, de még ma is aktív motorosokat tollvégre tűzni. Engem speciel érdekelne Katus Gyuszi vagy Timár Gabi részletes pályafutása...

Üdv: Willy
iNDa#4 2009. 06. 29., 11:26Köszönöm Csabio!
Ha van javaslatotok, hogy kinek a régi történeteit szeretnétek olvasni, örömmel venném a tippeket!

Üdv,
dani
csabio#5 2009. 06. 29., 05:51Köszi Dani ezt a kis írást, nagyon jól sikerült. Egy Veterán OB-on beszélgettem én is Marci bácsival. Tüneményes ember. Nyházára eljött a kis trabijával, hogy találkozhasson az "öreg" cimborákkal egy verseny keretein belül. Az az energia, tudás, ami benne-mögötte van, fiatalokat inspiráló lehet. Jó riport, gratulálok!
csabio
fapeca#6 2009. 06. 27., 07:00Kár, hogy Marci bácsi nem egy gazdag család sarja + az ország akkori helyzete, mert azóta nem a Milo, Trabbucco lenne a sztár Európában, hanem mindenki RIMER FISHING TACKLE-vel RIMER BAIT-tel és RIMER MIX-szel nyomná az ipart... Azért így is szép az élet.
Zso#7 2009. 06. 27., 00:19Megfogott az írás, nagyon jó cikk. Csatlakozom Willyhez, várom a következőt.

Zso
willy#8 2009. 06. 24., 19:06Igazán szívmelengető riport, élvezettel olvastam! A mai fiataloknak talán hihetetlen, milyen volt néhány évtizeddel ezelőtt a peca, igazán jó felvillantani belőle valamit, különösen a nagy öregek emlékeiből. Kíváncsian várom a következőt!

iNDa#9 2009. 06. 24., 09:48Igazi időutazás volt, ahogy végigkalauzolt a múlton! Aki hallgatta, mind úgy figyelt, mint gyerekek a kalandos mesékre.:)
Ladik#10 2009. 06. 24., 09:29Marci bácsi rulez!
összes hozzászólás megtekintése »
Szakírónk
A viza íváskor akár 7 millió ikrát is lerakhat, azonban csak 12-18 éves korában éri el az ivarérettséget. Hossza elérheti a 9 métert, súlya pedig az 1500 kilogrammot. Akár 100 éves koráig is élhet.