A pergető verseny indulóinak korai keléssel kellett ünnepelniük az új kenyér napját. Az első, nagyon halas forduló után mindenki izgalommal várta az újabbat, már hajnalban beindult az élet a Velencei tóparti kikötőben. Ezúttal a MOHOSZ. dinnyési horgászháza adott otthont a hétvégi kettős rangadónak. A nagy kérdése versenyzőknek és rendezőknek egyaránt az volt, a nádasok útvesztőiben sikerül e megtalálni, kapásra bírni a csukákat, balinokat, vagy esetleg sügérek horgászatával igyekezzenek centimétereket, pontokat gyűjteni a jó helyezések érdekében?


A korai, közös reggelin a pályát ismerők már elkottyintották, hogy sok hal fogását remélik. A megnyitón a Normark Hungary Zrt. képviseletében Krasznay Gábor, majd a rendezők, Ferenczi János és Weidel Attila szóltak a mezőnyhöz. Ezután felzümmögtek az elektromos motorok, kirajzott a mezőny a kéken csillogó tóra. A versenyzők elhelyezkedtek a kijelölt területen, majd harsány dudaszó nyitotta a fordulót. A párosok többnyire klasszikus csuka műcsalikkal, villantókkal, kanalakkal kezdték a víz vallatását. A mérőcsónak szinte azonnal beindulhatott. 


Az első óra után még inkább kérdésessé vált az eredményes taktika, mert látszott, hogy sügérben is bővelkedik a terület. Legtöbben azonban úgy gondolták, a lényegesen hosszabb csukákkal gyűjtik a pontokat, hiszen centiméter alapú volt a verseny, a csukák is szépen jöttek, így a mezőny inkább rájuk szánta a drága perceket. No és az sem volt elhanyagolható, hogy a csukákra pergetni élvezetes, ez bizony érződött is a versenyzőkön. Jó kedvvel öltöztek a fogást jelző, méréseket kérő sárga mellénybe. Repülni kezdett az idő, a pergetők átszellemülten horgásztak, a mérőcsónak pedig folyamatosan dolgozott.


Néha, egy kis időre apróbb, sügérnek szánt műcsalik is zsinórvégre kerültek, de aztán ismét a csukák következtek. Nem is véletlenül, mert a verseny félidejére már kitűnt, hogy legjobban a csuka fogható. A kapások leginkább a nádasok lábainál, vagy a hínármezők felett voltak. A pergetők nagy ügyességgel centizgették ki dobásaikkal a csukatanyákat, bátran megdobták a négyzetméteres kis folyosókat is. A nyíltabb vízfelületeken közben a balinok adták fel a leckét, rendes rablásaikkal ők is mutatták magukat. Nem volt könnyű becsapni őket, de egy-egy darabot közülük is befektethettünk a mérőcsőbe.  



A forduló hajrájában érdekes tapasztalatok körvonalazódtak. Voltak csapatok, akik nagyon sok mozgással gyűjtöttek sok halat, akadtak azonban olyanok is, akik egy-egy eredményesnek látszó helyen kitartva, szinte ugyanannyit tudtak fogni. A Zimány – Gégény páros több időt szentelt a ragadozó őnöknek. A háborítatlanabb felületekről, jól választott műcsalival, három szép darabot is sikerült fogniuk. A déli órákban a csukák is rátettek egy lapáttal, mintha még egy kicsit gyakrabban estek volna a fogások. Megállapítható volt, hogy ezúttal a vasak, leginkább a könnyed, vékony anyagú kanalak voltak a legeredményesebbek. Természetesen azért szerepet kapott minden más is.



Az Ivan Kolar- Branimir Kalinic páros természetesen saját készítményeit is csatába küldte. Egy kis popperezésért megálltak a legsűrűbb hínármező fölött is. Viszont láttunk wobbleres, és plasztik csalis zsákmányolásokat is. Az esélyesnek gondolt versenyzők jól hajráztak, szép halakat mérhettünk és fényképezhettünk a forduló vége felé is. A verseny végére igazolódott, valóban jó csukás víz most a Velencei tó, nem kevés halat, centimétert, azaz pontokat kell majd összeszámlálni. A profi rendezőknek azonban ez örömteli gondot okozott. Mire a versenyzők megebédeltek és megszemlélték a Normark Hungary Zrt. díjait, elkészült az összesítés, következhetett a Clackin’Crank forduló eredményhirdetése. A győzelmet ismét a Takács László – Fürtös Attila páros szerezte meg 425 ponttal, második helyezett a Weidel Attila – Ferenczi János csapat lett 406 ponttal, míg a harmadik helyre a Zimány Ferenc - Gégény Viktor páros érkezett, 396 ponttal. A legnagyobb halat Csabai István 63 centiméteres balinja jelentette. Így István is másodszor kapta díjként a Rapala giga wobblerét.


Az eredményhirdetés után néhányan rövid pihenőt tartottak, ám hamarosan ismét együtt volt a mezőny nagy része. A jókedvű, baráti légkörben vidám beszélgetések zajlottak. Később tréfás céldobó versengés alakult, melynek fődíja az Agárdi Pálinkaház felajánlása volt. A vacsorás grillsütés, az együttlét öröme, a sportszerű légkör jól oldották a verseny utáni és előtti feszültséget. Másnap hajnalban még a sötétben beindult a menet. Ízlés szerint fogyasztható volt egy csepp szíverősítő, reggeli és máris az újabb, a harmadik, a Clackin’ Rap forduló vette kezdetét. A rövidre vett megnyitó után, a reggeli pára még kikötőn lengett, mikor megindultak kifelé a hajók. A csendes tó tükrén impozáns látványt nyújtott a sok horgászcsónak.



Korán reggel ismét felhangzott a forduló kezdetét jelző dudaszó, és a kérdés csak az volt: sikerülhet e felülmúlni az előző nap eredményeit? Úgy tűnt, talán igen, mert egyre másra sárgulni kezdtek a csónakok, és az új helyre tűzött pályán szépülni kezdtek a méretek is. Szegedi Gyuri remek csukával nyitotta a nagyobbak sorát, de nem sokkal maradtak el tőle a Farkasék és a többiek sem. Amint a napfény jobban belesütött a vízbe, még inkább szépültek az eredmények. Sokan teljesen a nád előtt, mások beljebb, a nyílt vízen is fogták a halat. A mérlegelés ismét folyamatossá vált, egy pillanatra nem lehetett megállni. A csukák igazán szép, aranysárga színekben pompáztak. A nagyobbak sértetlenek, harciasak voltak, ám néhány kisebb példány a nagyok foga nyomát is viselte. Izgatottan vártuk, miként fog alakulni az eredmény, mert a mezőny kiegyensúlyozottan horgászott.



Szinte minden páros jól fogta a halakat, ezen a napon is a csukák vitték a prímet. Rövid időkre kerültek elő körforgó apróságok, kicsinyke plasztikok is, de a sügérezés nem tűnt nyerő választásnak. Három - négy csíkos apróság tett ki egy átlagos csukát. A balinokat változatlanul nehéz volt becsapni, a süllős pergetés is bizonytalan próbálkozás lett volna. Maradt tehát a csuka és ez a falánk ragadozó ismét bizonyított. A mezőny legtöbb párosa jókedvvel pergetett rájuk. Többen hangsúlyozták, mindegy mi lesz az eredmény, jó itt lenni a velencei fordulókon. A Hanzekovic – Peták páros azzal sem törődött, hogy csónakjuk a verseny derekán rendesen folydogálni kezdett. Mirko büszkén mutatta fel újabb szép csukáját. A halakat egyébként kíméletes bánásmód után, mindenki igyekezett egészségesen szabadon bocsátani.


Gyorsan járt az idő, a verseny hajrájában mindenki fokozta a tempót, a párosok, ha lehet, még eredményesebbek szerettek volna lenni. Gyorsabban következtek a helyváltoztatások és a műcsali cserék is. A Mátrai Pergetőket képviselő Dávid Ferenc – Lehel Iván csapat, de a Péli – Szegedi, és a Kemecsei - Csóka kettős mérései is jó eredményt sejtettek. A forduló végére tehát fokozódtak az izgalmak, a kánikulai hőségben a csapatok talán kissé fáradtan, de jó kedvvel, együtt vonultak le a vízről. Ezen a napon is jól esett mindenkinek az ebéd, közben ismét megszemlélhettük a Tóth István által készített fődíj csónakban felsorakozott újabb díjakat. Az alapos összesítés után pedig felszállt a füst, és a rendezők eredményt hirdettek.


Az első helyre a Dávid Ferenc – Lehel Iván, a másodikra a Szegedi György - Péli Zoltán csapat, míg a harmadikra a Kemecsei Zoltán – Csóka Antal páros érkezett meg. A legnagyobb halat Szegedi György fogta, hetvenkilenc centis csukát terelt a kiemelőbe. Ezúttal is vidám fénykép készülhetett a maroknyi győztesről.  Zárszóként a rendezők megköszönték a Velencei-tónak és a versenyzőknek a sok halat, a dinnyési tanya dolgozóinak, a támogatóknak a segítségét, és mindenkinek a megjelenését. A legfontosabb azért, hogy a forró két nap után, a több mint 350 csukát fogó harminc csapat tagjai, egy nagyszerű hétvége után, elégedetten indulhattak hazafelé. Úgy köszöntek el egymástól: találkozunk szeptember 11.-én, a következő fordulóban.





2. forduló eredmények:

Halat fogott:    30    csapat    100%   
Nem fogott halat:    0    csapat    0%   
Összesen fogott hal (db):    227    db       
Összesen fogott hal (m):    84,8    m       
Legnagyobb hal:    63    cm    fogta:  Csabai István    (balin)
Legkisebb hal:    9    cm    fogta:  Karsai Richárd    (sügér)
Átlagméret:    37    cm       

3. forduló eredmények:

Halat fogott:    29    csapat    97%   
Nem fogott halat:    1    csapat    3%   
Összesen fogott hal (db):    233    db       
Összesen fogott hal (m):    90,6    m       
Legnagyobb hal:    79    cm    fogta:  Szegedi György    (csuka)
Legkisebb hal:    10    cm    fogta:  Nagy Róbert    (sügér)
Átlagméret:    39    cm   

A részletes eredmények letölthetők itt:

Második forduló eredmények
Harmadik forduló eredmények
Összetett helyezési tábla