A versenyt megelőző héten kikerekedett szemmel ültem az internet előtt. Böngészve az időjós oldalakat egyre jobban körvonalazódott, hogy optimálisnak nem mondható körülményekre számíthatunk majd. A frontok egymást követik, erősen lehűl az idő és ezt természetesen erős szél kíséri.




Enyhe havazást, havas esőt is nyugodtan bekalkulálhattunk. Ha ehhez hozzáadjuk a tavalyi tiszadobi versenyen elért eredményünket, akkor bizton állíthatom, hogy a sorozattal kapcsolatos reményeinket már-már szertefoszlani láttuk. Természetesen ilyenkor jönnek-mennek az információk. Folyamatosan szállingóztak a csapatok a Falusi-Tiszára, feltérképezés gyanánt, fogódzót keresendő. A hírek szerint a partközeli bedőlt akadókból sikerült néhány ügyesebb csapatnak kiló forma süllőket elővarázsolni, de csukával, harcsával nem találkoztak. Ezek szerint a víz lehűlési üteme sem igazán kedvez a pergetés szerelmeseinek, hiszen az akadók kedvelt és eredményesebb módszere inkább a kishalas mártogatás. Már megfordult a fejemben a viszonylag új, drop-shot módszer létjogosultsága is, amikor befutott Varga Pali reményt keltő telefonhívása. Az előzetes borongós hírekkel ellentétbe mégis lesz csukatelepítés a verseny előtt.


Ez természetesen további kérdéseket vetett fel. Mennyivel a verseny előtt kerülnek a vízbe, mekkorák, mennyi és milyen állapotban? Visszafoghatók-e az épp otthont cserélt harcosok? Megannyi kérdőjel a verseny előtt úgy, hogy időbeosztásunk sajnos egyetlen edzésnapot sem tett lehetővé, valamint 48 órás pergetési tilalom honolt a vízen a megmérettetés előtt. Szép kilátások Péntek este érkeztünk a faluba, szép, hangulatos szállásunkra. Mint kiderült, a telepítés szombaton lesz, és a mi segítségünkre is számítanak a verseny rendezői. Jobb lett a kedvünk, hiszen biztossá vált, hogy hal érintése nélkül nem megyünk haza.:) Másnap megérkezett a 300 kilónyi csukahad, legnagyobb meglepetésünkre kiló közeli átlagsúllyal. Csillogó szemmel, gyermekien mosolyogva simogattuk a gyönyörű 3-4 kilós példányokat, mindenki fotóztatta magát a kihelyezésre váró halakkal, természetesen kíméletesen, gyorsan. A holtág mindkét partszéle egyenlő arányban és teljes hosszában népesült be az új állománnyal. Ezek után természetesen mindenkit e halak visszafoghatósága izgatott. Érvek jöttek pro és kontra a frissen érkező csapatoktól is. Amint azt a verseny fogási eredményei később megmutatták, a kisebb mélységű partoldalakon kihelyezett egyedek felkutatása és fogása ilyen szituációban az eredményesebb.

A szokásos, picit feszült hajnali regisztráció és sorsolás hangulatát az Agárdi Pálinka kóstolója, a Hímesudvar Pincészet forralt bora és  Csabai Pisti, a debreceni Meteor gyorsétterem tulajának fifikásan főzött virslije oldotta igazán, de azért kiolvasható volt a tekintetekből a jól ismert „Hová induljunk, mivel dobáljunk?” érzés. Gyors és szakszerű eligazítás után megkezdődött a csapatok szám szerinti indítása. Vitára adott okot, hogy az OB-n (is) szereplő párosokat a rendezők az ORPB-s csónakok előtt indították. Mentségükre szóljon, hogy ez volt az első ilyen jellegű verseny, ahol a két sorozat megmérettetése egy időben, azonos vízen történt. Ez a jövőben majd biztos kialakul a kellő finomhangolások után.



Az időjárás rácáfolt minden előzetes félelmeinkre. Kellemesen hűvös, nyugodt kora őszi időben futhattunk ki. A verseny kezdetét jelző dudaszó bennünket egy nádfal előtt talált, természetesen sekélyebb oldalon. Így gondolkoztak többen is, itt sorakozott a mezőny jó része. Jobbról a Virág-Zakhar, balról a Mészöly-Ruff páros lett a szomszédunk. Útjára bocsájtottuk az előzetesen kiválasztott „tuti”, vagy annak vélt körforgóinkat. A szívem inkább egy régebbi ezüstös blinker felé húzott, amit a Velencei-tó már szinte teljesen befeketített. Jó választásnak tűnt, főleg úgy, hogy az ötödik bevontatás első harmadában pici koppintás után valaki elkezdte tolni felém a csalit. Később kiderült, hogy egy 2.26-os csuka hozta vissza az eldobott körforgómat. Nagy volt az öröm, hiszen lélektanilag sokat számít egy korai fogás és főleg, hogy nem az aprajából való. Nem sokkal később jobbra Balázsék is megérezték az első hal „ízét”, egy fél kilós csuka formájában, amit hamarosan követett náluk a hasonszőrű társa. Nekünk úgy látszott, hogy itt már több akció nem jár, így tovább álltunk. Vallattuk a szemközti oldalt, de a radaron látva a néhol 4-5 méteres mélységet gyorsan új helyet kerestünk. Próbáltuk a kikötőnél, semmi. Próbáltuk a tó sekélyebb végénél, semmi.



Tanácstalanul ballagtunk vissza a kezdő nádfalhoz, ahol távozásunk után nem sokkal Ruff Miki megfogta a verseny legnagyobb halát, egy 3,71-es gyönyörű csukát. Egyetlen esélyünk abban rejlett, ha a frissen telepített halak nem egy helyben állnak (mint a borospalackok a pincében, beszúrva a nádfalba, töklevélbe), hanem feltérképezendő a környéket bolyongásra adják fejüket. Elindult a nádfal gépies dobálása körforgókkal, kanalakkal, wobblerekkel. Nem tudom, hogy mennyit ér egy fabatka, de annyit sem adtam volna ebben a pillanatban a sikerért. Azon gondolkodtam épp, hogy vajon hányadik helyre lesz majd elegendő az eddigi fogásunk, amikor hirtelen megelevenedett a botspicc, és minden kétséget kizárva hal rugdosott horgomon.

Ember nem fárasztott még olyan óvatosan (lábujjhegyen) egy 60 dekás „szörnyet”, mint akkor én próbáltam. Az első méteren már megmutatta magát a felszínen, de sikerült elkerülni a tipikus szaltót. Tervem az volt, hogy szinte észre se vegye, hogy mi történik, hozzam is a csónak felé, meg nem is. Így persze háromszor annyi időbe telt a fárasztás, mint hobbi pecák alkalmával, de ez a hal annyira kellett, mint egy falat kenyér. Később derült csak ki, hogy felesleges volt az óvatoskodás, mert a horog nagyon jól akadt, és így esélye sem volt a halnak, de jobb félni. Főleg egy ilyen éles, összetett versenyfutásnál. Innentől kezdve, mivel az információk tudatában nem álltunk rosszul, már csak a verseny végét jelentő dudaszóra vártunk. De nagyon! :-)


Megszólalt végre, és mi fáradtan, éhesen siettünk a partra a mezőnnyel együtt. Jó megérdemelt ebédünket a gyönyörű tiszadobi kastélyban költhettük el. Köszönet ezért a Magyar Pergetőhorgászok Egyesületének és Fesztóry Sándornak, hogy ilyen szokatlanul elegáns kulisszát biztosítottak ennek a rangos versenynek. A finom falatok közepette derült ki számunkra, hogy a kis 60 dekás csukám hozta meg nekünk az ORPB forduló második, és az OB forduló első helyezését. A Rapala Eurohold Zrt. ismét kitett magáért. Értékes ajándékokkal halmozta el a dobogósokat.

ORPB. Magnum forduló dobogósai: Mészöly Sándor – Ruff Miklós III. Weidel Attila – Ferenczi János II. Karsai Richárd - Kovács Zoltán I.

Köszönjük Oláh Károly, a Tiszavirág HE. elnökének rengeteg segítségét, nélküle ez nem ment volna.:) A minőségi szervezésből, rendezésből sokan vették ki a részüket, köszönjük Niki, Nándi, Zsolti, Krisztián, Tünde és Géza.

Végezetül álljon itt (egy kicsit rendhagyóan) néhány versenyző véleménye, akiket arról kérdeztem, hogy mi volt a benyomásuk a fordulóról, illetve az ORPB sorozat jelenlegi állásáról.

Szappanos Zoltán (Városi Kikötő, Tiszafüred, ORPB jelenleg összesített 5.):

A verseny előtti telepítés biztosította be a forduló sikerét, mert a helyi halállomány vagy nincs, vagy nem találtuk. A versenyt kicsit eltaktikáztuk, a strand előtti sekélyebb homokon számítottunk csukákra, ami logikusnak tűnt, hisz a táplálékhalakat is ott fedeztük fel. Az összesítésben az elsőről az ötödik helyre estünk vissza így, de nagy eséllyel várjuk a záró fordulót. Az első hat csapat bármelyike odaérhet.

Forgó András (Mátrai Pergetők HE.):

Szép időnk lett, nem ezt vártuk. Gyors eligazítás és vízre szállás. Jól érezte magát az összeszokott társaság. Ismét egy átrendeződés az összetettben, gyakorlatilag sokan odaérhetnek.

Szarvas Zoltán (szakíró, szövetségi kapitány):

Magyarországon sajnos alig van olyan természetes, halban gazdag víz, ahol OB. fordulót lehetne rendezni. Nagyon örülök, hogy mind a Mátrai Pergetők, mind a Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete vállalkozott egy-egy forduló megszervezésére. Azt gondolom, hogy mindkét szervezőcsapat kitett magáért, csak köszönet illeti őket! Az összetett állás két forduló után nagyon szoros, szinte azt is mondhatnánk, hogy most egy forduló dönt a végső helyezésekről, a hátra lévő tiszafüredi verseny. Legalább 6 csapatnak reális az esélye a bajnokság megnyerésére. Ehhez nemigen kell további kommentár.

Schlotthauer László (Trabucco Team ORPB jelenleg összetett 9.):

Hofi után szabadon: „Szép víz ez megérdemelne egy kis halat”.
Komolyra véve, ilyen helyen nem szabad versenyt rendezni, mert ez elveszi a versenyzők kedvét az egésztől és irreális eredményeket szül. Remélem, hogy a további versenysorozatban, – leszűrve az eddigi tapasztalatokat –ilyen hiba nem fordul elő többé. Ha több olyan verseny volna, ahol lehet halat fogni, akkor az eredmények jobban tükröznék az erőviszonyokat.
Egy ilyen hosszú több fordulós verseny, komoly tapasztalat a versenyzőknek és a rendezőknek egyaránt, ebből a pergető horgászat, ha van fogadó készség nagyon komolyan profitálhat.

Nagy Sándor (a Nagybivalyosi tórendszer tulajdonosa):

Erre a fordulóra elégé feldobott állapotban érkeztünk mivel az előző nap egy igen eredményes pergető versenyt sikerült lebonyolítanunk az általunk kezelt Nagybivalyos tórendszeren.
Abban biztosak voltunk, hogy ennek a fordulónak a szervezése ismét kimagasló lesz. Hát nem tévedtünk, ez így is történt. Teljes elismerésünk a támogatóknak, a szervezőknek és segítőiknek.
Bíztunk benne, hogy itt is megtartjuk jó szokásunkat és nem nullázunk be, azaz nem szállunk partra fogott hal nélkül. Ez sajnos nem sikerült, bár mindent meg tettünk a siker érdekében, még az előző nap telepített csukákból se tudtunk fogni egy darabot se. Tavaly is hal nélkül maradtunk és most is. Ez nem a mi pályánk. De hát ez még csak az első együtt versenyzett évünk, majd megtanuljuk ezt is.
A verseny sorozat harmadik fordulója környékén kitűztünk egy célt magunk elé, ami a sorozat végén az első 15 csapatba kerülés. Ez egy jó Kovácshidai szerepléssel még el is érhető. Így alig várjuk már az utolsó fordulót, ami az előzetes hírek szerint egy Bugaszeghez hasonló, csukákban gazdag vízen lesz. Na, itt majd megmutatjuk!

Lukácsi Béla (Salmo Team):

A tiszadobi versenyen bizony meg kellet küzdeni minden kapásért, és ha már kapást sikerült elérnünk, akkor azt értékesíteni kellett. Sajnos a frissen betelepített csukák nem voltak igazán kapókedvükben a verseny napján, de ez előnyös is volt, ugyanis voltak olyan csapatok, melyek a tó meglévő állományából fogtak néhány darabot, és értek el ezzel jó eredményt. A verseny rendezése egyébként kiváló volt, talán csak a halbőségre panaszkodhatnánk egy kicsit, de el kell mondani, hogy a szervezők a halak kapókedvét nem tudják befolyásolni. Persze sokan mondhatják, miért nem visznek egy hasonló versenyt egy halasabb pályára? Sajnos, a hasonlóan neves versenyek miatt ezek a vizek felkapottabbak lesznek, ami magában még nem lenne probléma. Csakhogy a pergető horgászok zöme (tisztelet a kivételnek) nem veszi tudomásul, hogy igen nehezen pótolható az általa elvitt hal, így ezekben a vizekben a ragadozók hamarosan megfogyatkoznak. Véleményem szerint a horgászok fejében kellene rendet rakni, és akkor talán halasabbak lennének a pergető versenyeink. A versenysorozatra kitérve pedig, azoknak a versenyzőtársaknak külön gratulálok, akik végigcsinálják, mind a kilenc versenyt a sorozatban, ennyi versenyzéshez már nem kis elszántság kell!

Varga Pál (a MAPE HE. elnöke, Rapala-Shimano Team, ORPB. jelenleg összesített 7.):

A Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete és saját nevemben nagyon örülök neki, hogy a megrendezett verseny a régi, jó kedélyű versenyek hangulatát idézte vissza. A versenyzők etikusan és sportszerűen viselkedtek, szinte minden résztvevő jól érezte magát eme családias hangulatú, vidám fordulón.
Utólag is szeretnék köszönetet mondani a verseny előtti napokban segítséget nyújtó résztvevőknek (csónakok biztosítása, haltelepítés), valamint a verseny napján minden segítőnknek a zökkenőmentes, professzionális végrehajtásért és az utómunkákért.
Úgy érzem, hogy eme küzdelem szervezése és lebonyolítása méltó rangú volt a Rapala Eurohold Zrt. által megkövetelt színvonalnak.

Tóth László (Sporigo Team, ORPB jelenleg összesített 4.)

Ismét kitűnő szervezésű és baráti hangulatú versenyen vagyunk túl. Amire számítottunk,beigazolódott. Nem volt egyszerű ez a víz. Főleg nem egy nap alatt! Bizonyosan tudom, hogy számtalan meglepetést, jó fogási élményeket biztosít még a fennálló pergető időszakban csak hát most is az időjárás hozta a kesze-kusza formáját. Meglepetés volt még a Rapala kupa összesített eredménye is. Ez a verseny tette valószínűleg a lehető legizgalmasabbá és egyben kiszámíthatatlanná a záró fordulóban eldőlő végeredményt is.

Nagy Róbert (Yo-Zuri Team):

Nagyon nagy örömünkre szolgált az idei ORPB versenysorozat, mindig nagy kedvvel és lelkesedéssel vettünk, és veszünk részt bármelyik fordulón. Úgy érzem, hogy nekem/nekünk egy baráti társasággal való találkozást, és örömpecát is jelent minden egyes alkalom. A versenyeket megelőző, és követő beszélgetések, viccelődések, tapasztalat megosztások mind-mind nyomot hagynak bennünk, és örök élmények maradnak. A eddigi szervezésekkel kapcsolatban semmi negatív érzés nincs. De az eddigi dicséreteken kívül természetesen vannak olyan dolgok amelyek szerintem, és bátran beszélhetek mindkettőnk nevében (Karádi Laci) azért említést érdemelnek: Úgy érezzük, hogy pár helyszín nem igazán méltó eme versenysorozathoz (és nem a szervezésre gondolunk), hanem amiatt, hogy NINCS hal ezekben a vizekben. Véleményünk szerint - attól eltekintve, hogy gyönyörű tavak - a következő évben a szálkai valamint tiszadobi vizeket ki kellene hagyni, és találni náluk halasabb pályákat. Nagyon sok jó horgász gyűlik össze egy-egy versenyen, és szerintünk az igazi tudást egy olyan vízen lehet lemérni, amiben van is hal, és nem csak az esetleges véletlenek döntenek. Természetesen nem akarom ezzel senkinek az elért eredményét kisebbíteni, de tegye a kezét a szívére mindenki és mondjon ellent ha nem így érez. Ezektől a körülményektől eltekintve is mutatja azonban a pergető horgászok lelkesedése azt, hogy van igény, sőt nagy igény erre a sorozatra nálunk, és biztos, hogy jövőre is szeretnénk indulni mi is minél több fordulón. És bízom benne, annak ellenére, hogy milyen "hangulat" uralkodik most a pergetők között, mindenki túl tud lépni a sérelmein, és együtt tudunk minél többet tenni ezért a sportért, szerelemért ha szabad ezt mondanom. Görbüljön mindenkinek.

Ferenczi János (Rapala-Shimano Team, ORPB jelenleg összesített 1.):

Nehéz, de jó hangulatú verseny volt. Nagyon tartottunk a víztől, ezért is örülök az eredményünknek. Gratulálok a többi helyezett csapatnak. Izgalmas lesz az összetett vége, Kovácshidán megpróbálunk a lehető legjobban teljesíteni. Ilyen erős mezőnyben szükségünk lesz az összes tapasztalatunkra és természetesen a mindig emlegetett szerencsére is.

Mészöly Sándor (a Halfogók Baráti Köre HE. elnöke, ORPB jelenleg összesített 8.):

Gyönyörű környezet, gyönyörű víz és tapasztalatom alapján kevés hal. Gondosabb, megtervezettebb telepítésekkel nagyon komoly horgászvizet lehetne belőle csinálni ugyanúgy, mint Szálkán is. Az ORPB. sorozatnak az egyik célkitűzése a hazai vizek megismertetése, feltárása, ami ebben az esetben is maradéktalanul teljesült. Köszönhetően a versenyt megelőző telepítésnek, jól szerepeltünk. Reméljük, hogy az egyre javuló formánkat sikerül Kovácshidán még eredményesebbé tennünk. Küzdünk majd, mint a „szaratovi” tigris!


Dávid Ferenc ( a Mátrai Pergetők HE. elnöke, ORPB jelenleg összesített 3.):

Nehezen horgászható, kevésbé pergetős pálya. A hangulat az OB-s fórumnak köszönhetően nehezen oldódott, de később minden rendben volt. A csapatok indítását ilyen összevont ORPB./OB. fordulókon át kell gondolni. Kovácshidán nagy csata lesz, nem számítottam rá, hogy ennyi csapat lesz még versenyben a bajnoki címért.

Elek Gyula (Városi Kikötő Tiszafüred):

Nehéz víz. Az ilyen jellegű pálya kiismerése hosszú időt vesz igénybe, egy verseny alatt ez nem megy tekintettel a vízmélységekre. A telepítés használt a gyönyörű víznek. Nívós és jól szervezett az egész sorozat.

Fürtös Attila ( Szigetszentmiklósi  Dolgozók HE., ORPB jelenleg összesített 6.):

Nagyon szép víz, kiváló rendezés. A haltalanságon rengeteget segített a telepítés. Nem érzem a Falusi Holtágat versenyvíznek. A sorozatot nagyon jónak tartom, bár egy kicsit fárasztó a 9 forduló, bár így nagy az esélye, hogy tényleg a legjobb nyer.

Karsai Richárd ( az ORPB Magnum forduló győztese):

Az ismeretlen vízről információval nem rendelkeztünk. Társammal, Kovács Zolival utazás közben beszéltük meg a taktikát. Ő a felső vízrétegek szűrését vállalta körforgókkal, én inkább a mélységet vallattam Rapaláimmal. Nagyon sok haltartó hellyel rendelkezik ez a holtág és nagyon örülünk, hogy ezek közül három is adott halat számunkra, ami elegendő volt az első hely megszerzéséhez. Párosunk egyre jobban összeérik a sorozat alatt. Kiváló rendezésű fordulón vagyunk túl. Különösen tetszett, hogy az értékes nyeremények ellenére nyugodt, barátias, tréfálkozós hangulat lengte be a pályát, ami szerintem legalább annyira fontos, mint a zsákmány.

Megannyi nézőpont, megannyi vélemény, de úgy gondolom mindenki számára nyilvánvaló a Rapala-Eurohold Zrt. úttörő kezdeményezésének, a Rapala Országos Pergető Bajnokságának létjogosultsága és sikere.
Az utolsó, kovácshidai forduló előtt még hat csapatnak maradt esélye az ORPB. bajnoki címének megszerzésére. Kiélezett csata lesz egy ismeretlen vízen. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Pergetőhorgászok Egyesülete ugyanilyen szívvel, lélekkel és színvonalon rendezi majd meg ezt az összecsapást is.
Harcra fel, mindenkinek görbüljön, de rendesen!

Szólj hozzá:

Mehet