Izgalmas dolog folyóvízen bevállalni egy pergetőversenyt. Olyan rangosat, mint az ORPB., és olyan nagy folyón, mint a Duna még izgalmasabb ez a kérdés. A vízállás, a körülmények ezúttal azonban kegyesek voltak, semmi rendkívüli dolog nem zavarta a készülődést. Így a rendezők, a Halfogók Baráti Köre Egyesület, Mészöly Sándorék, a jó fogásban bízva várhatták szeptember 11-én a rajtra az ORPB. negyedik fordulójának mezőnyét.  A Normark Hungary Zrt. ismételten díjakkal pakolta meg a fődíjat jelentő stabil műanyag csónakot. A többi díj értékére táblák figyelmeztették a köszöntéshez és a reggelihez felsorakozó negyvennégy versenyzőt. Ezután viszont, hajrá volt, hogy még a kora reggeli jó kapást elérhessék a versenyzők. Sorban, a fényes vízre csíkokat rajzolva rajtoltak el a kijelölt pályára a kisebb nagyobb motorcsónakok. Kinek–kinek más volt a taktikája, érdekes volt megfigyelni, miként próbálnak fogós helyre találni a csapatok. Ruganyvégen, köves part előtt, zátonyos területeken egyaránt beindult a pergetés. És néhány hosszúnak tűnő perc után, mint azt a legutóbbi fordulókban megszoktuk, beindultak a halak is. Jól kezdtek többen is, szépen indultak a Gáborok, a Varga – Antal csapat.



A mérlegelő motorcsónak rótta az utat, a mérlegelők itt is, ott is sorban fektették a hosszú csőbe a halakat. Már az első órában látszott, hogy a balinoké lesz a fő szerep. A versenyzők gyönyörű helyen kereshették a rablóhalakat. Stingelék is - hiába volt a szélvész gyors hajójuk - nagyon kitartottak egy rugany árnyékában. Közelükben piroslottak Ferencziék, míg a Pocsai – Mérten csapat, távolabb, de nagyon szorgalmasan gyűjtögetett. Néhányan keseregtek, mert egy-két nappal korábban az edzéseken, még pezsdülő víznél, jobban jöttek a nagyobb őnök is. Most leginkább csak követték és megkoppintották a különféle műcsalikat. Egy-egy nagy burvány jelezte a kisebb koppintások után, hogy most is itt vannak a nagyobbak. Fogni azonban elsősorban a kisebbeket volt könnyebb. Többen a pontgyűjtés miatt át is álltak az ultra könnyű stílusra. Hogy aztán valamivel később, egy-egy nagyobb hal hírének hallatára ismét a keményebb cuccot vegyék a kezükbe. 



Kifejezetten nagy halakra pergető párosok is akadtak. A Füstös – Illés csapat kitartóan vallatta a klasszikus csukás kövek oldalait. A csukatanyák gumizása adott is szép csukát. Egy érdekes csukája, csaknem fekete színű, a Fürtös – Takács párosnak is akadt. Nagyobbacska, vagy egészen szép balint pedig egyre több versenyző méretett. A Varga – Kiss páros is egy újra és újra horgászott szakaszon, a nagyobb balinokra cserkészett. A Weidel - Ferenczi csapat is rendesen kitartott a korábban szép halakat adó zátony csücskön.  A mezőny fele a partok előtt csorogva, míg a másik fele stabilan horgonyon állva pergetett.          




A verseny hajrájában kezdett körvonalazódni a kitartóan kis balinokra horgászók elvihetik a pálmát. Nekik be-becsúsztak e kisebb jaszkók is. A mezőny nagyobbik fele kiegyensúlyozottan, egymástól jelentősen nem elszakadva gyűjtögette a pontokat. A Pankotay házaspár hosszasan, eredményesen pergette a ruganyok öbleit, és a jónak látszó partoldalakat, Csókáék a nagyobb halakat keresték.  A folyó másik oldalán, a Szegedi – Péli csapat is tucatnyinál több halat fogott. A pálya felső vége felé már nem csak kisebb, egy gyönyörű jász keszeg is elcsábult a jól vezetett műcsalitól, így azért színesedett a fogott halak palettája. Ezen a versenyen, ebben a fordulóban, harminc fokos melegben, az alacsony vízállású Duna partjai közt ismét színvonalas, sportszerű versengés zajlott.    


 
A változatos, eredményes pergetéssel gyorsan repült az idő, nemsokára harsányan zúgott a forduló végét jelző dudaszó. A mérőcsónak is úgy indult a kikötő felé, hogy még menet közben is akadt munkája. A várakozás izgalmait egy kiadós ebéd oldotta egy kicsit.  Ezután, immár a negyedik forduló után sorakozott fel a mezőny meghallgatni Krasznay Gábor értékelő szavait. Gábor összefoglalójában köszöntötte pergető világbajnokainkat is. A jelenlévő Szegedi Gyuri, Péli Zoli, Dávid Feri boldog mosollyal köszönték a tapsot. Végül következett a rendezőktől az eredményhirdetés. A dobogó tetejére 208 ponttal, a 16 halas, Zimány Ferenc – Gégény Viktor csapat, a második helyre, a huszonöt halas Varga Gábor – Antal Gábor páros, 206 ponttal, míg a harmadik helyre a Pocsai István – Mérten András csapat, 179 ponttal, negyvenöt darab hallal érkezett meg. Legnagyobb halat, mely egy hatvanhét centis csuka volt, Csóka Antal fogta. Jó verseny volt - csaptak egymás markába a helyezettek, de a dobogóról alig lemaradtak, a többiek sem voltak szomorúak. Az öreg folyónk a barátságos arcát mutatta, 210 darab hallal jutalmazta a versenyzőket. Jó volt ott lenni a kalocsai Dunán, a Flat Rap fordulón.