Cikk oldal
2008-10-14

Páros ponty projekt

Őszi Kupa, avagy verseny barátok közt
Manapság szinte minden hétvégén vannak versenyek. Akadnak országos megmérettetések, vannak csapatbajnokságok és léteznek egyénileg életre hívott kupák. Ezen utóbbi versenyeknek nagyban más hangulata van, mint az úgynevezett „kötelezőknek”. Az elmúlt hétvégén harminc horgász-barát ült össze, hogy telefogja a szákot ponttyal, amurral és kárásszal…

- Gyere el velünk a I. Timár Mix Őszi páros versenyre! - jött a hívás hetekkel korábban. - Kell a segítség a BigCarp-Peca.hu csapatnak, kell a tudósítás az weboldalra. - Örömmel vettem a felkérést. Otthon már előre puhítottam életem párját:  - Három napra elutazom, de nem horgászni! Csak segíteni a barátoknak.(!?)
Zöld lámpát kaptam. Péntek reggelre minden csomagom katonás rendben várta a „taxit”. Egy kocsiba pakoltunk be a hihetetlen mennyiségű felszerelést. Az oka egyszerű, mivel messzire utazunk, nincs idő haza szaladni semmilyen apróságért. Gábor és Donát felszerelése éppen elfért a kisbuszban, az én utazótáskám és kézitáskám eltörpült ezek mellett.

Két horgász, egy telekocsi
Két horgász, egy telekocsi

L alakú tó hosszabbik része, két oldalán nagyméretű stégekkel
L alakú tó hosszabbik része, két oldalán nagyméretű stégekkel

Azon tavak többsége igen népszerű, ahol a fogásra az esély száz százalékos, a gyírmóti tavak ilyenek. Amint megérkeztünk a településre első utunk a tóhoz vezetett, egy kávé a büfében majd irány a vízpart, a stég. Nem mi voltunk az elsők, páran már vallatták a vizet. A három napból az elsőt az akklimatizálódásra, a felkészülésre, a szerelékek összeállítására szántuk. Az akklimatizálódással nem volt baj, hideg volt, esett az eső, fújt a szél. Ennél csak jobbat remélhettünk az elkövetkező két napra.
Én még nem horgásztam ezen a vízen, ezért eleinte csak információt gyűjtöttem. Már a  kocsiban is végig a régi élményekről beszélgettünk, átbeszéltünk mindent, ami csak szóba jöhet pontyhorgászat során. Az első és legfontosabb a nagy mennyiségű csali volt. Sok halszáj megállás nélkül keresgél, folyamatosan táplálkozik. Ezt a lendületet talán az érkező hidegfront csökkenheti kicsit. A versenykiírás pontosan rögzíti a limiteket, élő csalit bármennyi lehet használni, csak szúnyoglárvát nem. Etetőanyagból csak a szemes engedélyezett: pellet, kukorica, korlát nélküli mennyiségben. Ezen felbuzdulva barátaim 40 liter (!) csontkukacot pakoltak a kocsiba a temérdek, változatos pellet és a 10 kiló csemegekukorica mellé. Ez egy átlagos horgász számára megdöbbentő mennyiség. Azt azonban hozzá kell tenni a verseny kétfős, négyszer 4 órás, és még ott van az edzés nap is. Vagyis sok vagy nem sok, el fog fogyni.

Pontosan 40 liter csontkukac
Pontosan 40 liter csontkukac
Nagy szemű, kemény pelletek
Nagy szemű, kemény pelletek

Messzire a ragasztott
Messzire a ragasztott
közelre a szemes
közelre a szemes

Megfőzött apró magok
Megfőzött apró magok
Kukoricával dúsítva
Kukoricával dúsítva

Hozzá 3 csomag ragasztó
Hozzá 3 csomag ragasztó
Egy rakóra, egy meccsre
Egy rakóra, egy meccsre

Az edzésnap fő célkitűzése a horog-csali kiválasztása volt. A szokásos elhagyhatatlan, már-már rituálészerű kipakolás követően taktikai megbeszélésre ültünk össze, kevés túrós rétes társaságában. A versenykiírás pontosan rögzített azt, hogy egyszerre a páros egyik tagja horgászhat csak rakós bottal. Ez rákényszeríttette a horgászokat a meccsbot használatára. Bár alapvetően gyűrűs bottal is lehet közel, rakós bot távolságon horgászni, ezzel mégis inkább távolabbi (csendesebb) horgászatra készültünk. A különleges szerelékeket péntek délelőtt készítettük elő. Nem mondható általánosnak a rakósbotra készített 0,20-as főzsinóron alig látszó 0,4 g-os úszó. Az előke végén, a feederbotosnak is becsületére váló, hatalmas 8-as, 6-os horgok. A meccsboton két szerelék összeállítás került képbe, az első a távoli horgászathoz. Ennél az összeállításnál egy 12 g-os úszó, vastag, karbon szálas antennát kapott. Közeli horgászathoz pedig mini wagglert szereltünk.

A nagyhalas rakó bírja a strapát
A nagyhalas rakó bírja a strapát
Kistestvére a meccsbot, ide is kell az erő
Kistestvére a meccsbot, ide is kell az erő

Hagyományos spiccgyűrű…
Hagyományos spiccgyűrű…
és a speciális nagyhalas
és a speciális nagyhalas

Az északról fújó szél hozott magával sötétkék esőfelhőket is, eleinte csak apró, majd szép nagy cseppekben kezdett esni az eső. Mivel a cél az volt, hogy minél jobban kiismerjük a halak étvágyát, ezért szinte minden csalit végig próbáltunk. S, hogy miért mondom ezt így többes számban? Természetesen én sem tudtam megállni, hogy ne horgásszak. A nap végére habár pontosan nem is tudtuk mi lesz a nyerő technika, az alap elképzelés megvolt. Összepakoltunk és elindultunk megkeresni a szállásunk. Még horgászat közben, Timár Dani a főszervező meginvitált minket, és a többi versenyzőt egy esti tekézésre. Közösen egy nagy asztalnál megvitattuk a (mindenki által másnak vélt) nyerő technikát, csali-kombinációkat.

Jól látszik a pezsgés
Jól látszik a pezsgés
Vastag meccsúszó antenna
Vastag meccsúszó antenna

A rövidre sikerült éjszaka után szombaton reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső, s megérkezett az ígért hidegfront. Elő kellett vennünk a termo ruhákat. A gyors eligazítást különleges sorsolás követte. Kevés olyan verseny van, amikor a számok nem egyszerűen a sapkában kapnak helyet, hanem egy borosüveg nyakán. Majd, mint a sáskák, úgy rajzott ki a 15 csapat a kihúzott stégekre.

Az első forduló alatt szinte végig esett az eső
Az első forduló alatt szinte végig esett az eső

Fátyolos kárász
Fátyolos kárász
Gyönyörű félnyurga
Gyönyörű félnyurga

A verseny kezdetét bekiabálás jelezte a horgászoknak, a halakhoz ez az információ azonban nem jutott el. Az első órában minimális létszámban jelentek meg az etetéseken. Kárász és pontycsobogások aztán egyre sűrűbben hallatszottak minden felöl. Előbbiből inkább a 20-25 dekás egyedek, míg pontyból a kiló körüli méretből kezdtek szákolni szinte folyamatosan. Ezzel még nem is volt baj, de az időjárás nem kegyelmezett, folyamatosan esett. A tökéletes esőruha nagyon kellett. Kegyelemdöfés volt, amikor szóltak, vége az első fordulónak. Gyors mérlegelést követően már látszott, hogy a pálya egészére elmondható a 30 kiló körüli fogás. Mivel egy napra két forduló esett, így a kettő közé a rendezőség beiktatott egy helyben tálalt ebédet. Nem is tudom mi lett volna, ha délben ez elmarad, így is elég nehezen vettük rá magunkat az átpakolásra. Következett a második forduló.

Nagy halaknak a nagy csali kell
Nagy halaknak a nagy csali kell
Ugyan az bepanírozva plazmába
Ugyan az bepanírozva plazmába

A délutáni etapnak eső nélkül, de erős északi szélben vágtak neki a versenyzők. Jellemzően a szélső helyeken jelentkeztek az első halak. Persze ezek a helyek mindig is jobbak. A jó szerepléshez kell egy kis szerencse, kell, hogy szélső helyre kerüljön a versenyző. Színes csontkukacok, aromázott kukoricák és a pelletek szinte összes fajtájából válogathattak a vizek lakói. Meg is tették, sokan közülük horogra akadtak. A második mérlegelésnél, egy-két kiugró fogástól eltekintve, megint 30 kiló körüli fogások születtek. A napot a helyi csapatok vezetésével zártuk.

Most ez a méret volt a nagyja
Most ez a méret volt a nagyja

Harcos hal a merítőben
Harcos hal a merítőben
90%-a a száj szélébe akadt
90%-a a száj szélébe akadt

Kettőfeles amur, a nap legnagyobb hala
Kettőfeles amur, a nap legnagyobb hala

Vasárnap reggel biztató előjelnek véltük, hogy felhőtlen az ég. Az irányított sorsolásnak köszönhetően ezen a napon a csapat az ellenkező oldalon kapott helyet. Nem is rosszat, szélsőnek, szemben horgászok nélküli részt. A probléma csak a szembeszéllel volt, így nehezebb volt meghorgászni a túloldali csendes részeket. A rakósboton, az eddigiekből egyértelműen kiderült, hogy jobb fogásokat lehet produkálni. Azonban meccsbottal nem lehetett kapásra ingerelni ugyan ezen a távon a halakat, valószínűleg a más csali-vezetés miatt. Amíg az első fordulóban még csak a két apró csontkukacot vette fel a ponty, ekkorra már a hatalmas, 3-4 szem kukoricából és pár csontiból álló csokor volt a nyerő. Ennek csak az volt a hátulütője, hogy ez a kárásznak nagy, azok csak húzogatták, így produkálva megfoghatatlan kapásokat.

Átlagos méretű halak, boldog horgászok
Átlagos méretű halak, boldog horgászok
A közvetítő, megfigyelő állásom a háttérben
A közvetítő, megfigyelő állásom a háttérben

Kintről több időm volt figyelni a többi versenyzőt. Érdekes volt látni, hogy ezen a napon egyre több amur került horogra. Talán felbátorodtak, talán csak a nagy mennyiségű etetőanyagnak nem tudtak ellenállni. Egyes egyedek akrobatikus ügyességgel ugrottak ki a merítő szákból, meglepve még a tapasztalt horgászt is. Pár versenyzőnek sikerült nagyobb pontyot is szákba terelni. Már voltak helyek ahol átlépték az ötven kilós fogást. Ez egy általános horgászaton elképzelhetetlennek tűnő mennyiség, és mégis ezen a tavon inkább kevésnek mondható. Az időjósok számítása bejött, az ebédet is napsütésben, felhők nélkül fogyasztották a csapatok. Csak az északi szél nem akart csendesedni. Bizakodva, a legfelső ruházattól megszabadulva vágtunk neki a legutolsó fordulónak. Egyeseknek véghajrá, másoknak remény, feljebb kerülni a ranglétrán. Bár mindenki azt várta, hogy a folyamatos etetés miatt már az első perctől kezdve lesz fogás, tévedtek. A legtöbb helyen fél órán keresztül csak keresgéltek a horgászok, a mi kis csapatunk is. Hiába volt időm figyelni a szomszédokat, vagy azokat a horgászokat, aki éppen tudtak halat fogni, tanácsokkal nem tudtam szolgálni. Egyszerűen ahol megállt a hal ott fogták, de a rajok folyamatosan vándoroltak. Ezekből a csapatokból kellet lehető legtöbbet megfogni. Sokan megkönnyebbültek, amikor lefújták a verseny. Azonban a teendők még nem értek véget, a mérlegelést követően még össze kellett pakolni, a fáradt horgászoknak ez volt a legnagyobb kihívás.

Eredményhirdetés: tizenhat óra horgászat, tizenöt páros, kéttonnányi kifogott hal. Átlagosnak éppen nem nevezhető kupa. És hogy ki nyert? Úgy gondolom mindenki! Voltak, akik kupát, voltak, akik tapasztalatokat, és voltak, akik barátokat. A legszerencsésebbek egyszerre mindhármat.
(Timár Mix Őszi kupa végeredmény - xls)

Ps.: Külső szemlélőként is élvezetes verseny volt, ha meghívnak, jövök jövőre is. Nem tudósítani, versenyezni!

Horgász-barátok egy nagy közös képen. Itt mindenki nyert valamit.
Horgász-barátok egy nagy közös képen. Itt mindenki nyert valamit.

A résztvevő csapatok képei itt » Őszi Kupa képei

Vasárnap délutánra már „egy pulóveres” idő lett - kár, hogy vége a versenynek
Vasárnap délutánra már „egy pulóveres” idő lett - kár, hogy vége a versenynek


Ez+az:
Az ezernyi lehulló szemes etetőanyagból ez a galamb majd fél órát válogatott. Mennyei falatok földön és vízben…
Az ezernyi lehulló szemes etetőanyagból ez a galamb majd fél órát válogatott. Mennyei falatok földön és vízben…

Írta és fényképezte: Kocsis László
Szólj hozzá:
Szakírónk
A világ halfajokban leggazdagabb családja a pontyféléké, 1500-nál is több alfajt számlál. Megtalálhatók a trópusi- és mediterrán égövben éppúgy mint a sarkvidéken túli édesvizekben. Eredetileg Afrikában, Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában voltak őshonosak, mára azonban a mesterséges telepítéseknek köszönhetően az összes kontinensen fellelhetők.