Utazás előtt meghoztunk néhány döntést, amelyet nagyon komolyan vettünk a felkészülés egy hete során. Bár a szabályok lehetővé tették a délutáni tréninget, nem éltünk a lehetőséggel. Azon túl, hogy a délutáni horgászat becsaphatott volna minket, legfontosabbnak azt tartottuk, hogy biztosított legyen mindenki számára a pihenés, amely alatt a napi tapasztalatok feldolgozásának lehetőségét értettük elsősorban, de ha szükség volt rá, aludtunk egyet délután.  

A hivatalos tréningekre az előzetes tréningek tapasztalatai alapján érkeztünk, hittük, hogy amit eddig gyakoroltunk, működni fog. A hétfői edzésnapon megjelentek a parton világbajnokokkal, nagy koponyákkal tűzdelt csapatok, a csapat számára érdekes helyzet alakult ki; messze voltak, így kiestek látóterünkből, helyette csak a saját felkészülésünkre fordítottuk figyelmünket. A víz egész héten relatíve hideg volt, és nagyon lassú ütemben melegedett, így az etetőanyag módosítására nem volt szükség. Némileg tartottunk attól, hogy minden nap más áramlási viszonyok várnak majd minket, amely be is következett, de kezelhető mértékben, sikerült elkerülni a 30 g-os lapos úszóról a 3 g-osra történő váltás kényszerét. Hétfőn a pálya alsó részére kerültünk, ahol több csapatból nullázott néhány versenyző, míg a mieink 1 és 5 db közötti hallal zárták a tréninget. A környéken horgászó csapatok nullázása okán nem keseredtünk el, inkább megerősödött bennünk, hogy itt bizony kevés halas verseny lesz.

Temérdek topsetre

volt szükségünk…

… igyekezni kellett tehát a felkészüléssel…

Ahogyan francia horgászbarátainknak is

Az olasz Tubertini csapat nagy erőkkel vonult fel

Magyar Gábor balkezes, ezért neki mindent másképpen kellett elrendeznie

Munkában

Kedden a pálya halasabb, felső szakaszára húztunk tréningbokszot, ám az égiek beleszóltak a gyakorlás tervezett kibontakoztatásába; viharos erejű szél fújt felülről. Ilyen körülmények mellett 2,4 és 7,2 kg közötti zsákmányunk kiemelkedett ezen a pályaszakaszon. Egy dolgot azonban nem mutatott a mérleg, a rontott kapások, illetve a lemaradt halak számát. Rengeteg hal volt előttünk, de az iszonyatos szélben képtelenek voltunk megoldani a csali megfelelő felkínálását. Amikor egy picit enyhült a szél, szinte azonnal volt mindenkinek kapása. Nem bántuk az ehhez képest relatíve kevés mérlegelt halat, de az önbizalom erősítő nagy súlyú fogási mennyiségek jót tettek volna a csapat minden tagjának. Ilyen időjárási körülmények között mutatták meg igazán az Antares botok, hogy mire is tervezték őket. Ezek a botok a szigetországi igények alapján készültek, ennek megfelelően a borzalmas erős szélben a körülményekhez képest remekül tudtunk horgászni, míg számos csapat csak 11 méterben merte összerakni a botokat.

Nagytestú halakhoz erős gumizás, vastag Antares főzsinór

A fenékméréssel sok idő ment el, minden követ ki kellett tapogatni

Szerdán a pálya közepén készülődtünk, közel az angolokhoz, franciákhoz, németekhez, így kézenfekvő program volt aznap a keresztbe kukkolás. Ekkor már jól ment a peca, nekünk 3 és 10 kg közötti fogást sikerült mérlegelni, míg az angolok 5 és 10 kg között zsákmányoltak.

Ezen a napon nagyon fontos részletekre sikerült rátapintanunk, mivel a víz tisztulásának jelei ekkor már kezdtek megmutatkozni. Azokon a helyeken, ahol egy minimális domb, vagy gödör, de akár egy lábasnyi kődarab volt a mederfenéken, akár 3-4 kapással többet sikerült elérni, többségüket forgástestű úszóval szerelt szerelékkel. Rápróbáltunk a picit hosszabb zászlóval beállított, szabadon úsztatott, kidobott szerelékre, adott szép halat többet is, többeknek is közülünk. Ezt a trükköt ezután a tréningeken csak óvatosan vetettük be, gondoltuk jól jön ez még a versenyen. Azokon a helyeken, ahol a meder teljesen egyenletes volt, ott inkább a megállított szerelék működött, ezeken a helyeken kizárólag mértani pontossággal az etetésre téve a csalit lehetett eredményesen horgászni. Ez a nap hozott még egyéb érdekességet is, ez pedig a 8-9 méter körüli bothosszon 2 g-os úszóval, földes szúnyogos etetésen fogott apró, 7-12 dekás keszeg volt, amely módszerről később kiderült, hogy használható menekülő útvonal. Egy aggasztó dolgot azonban szerdán még nem sikerült megoldanunk: túl nagy volt a szórás a csapat tagjainak fogási eredménye között, és ez a különbség nemcsak a megfogott halak, hanem a kapások számában is megmutatkozott. Nem voltunk tehát még készen.

Nem etettünk tűzőszúnyoggal, csontit és gilisztát juttattunk be

Szerdán dévér dévért követett a merítőben

Csütörtökön a sorsolás alapján a B szektor alsó részén kezdtük meg a kipakolást, úgy álltunk hozzá az edzéshez, hogy: na nézzük, ez a szakasz mit mutat. Az előző napok alapján kirajzolódott a pálya jellege, a hídhoz közeli, felső szakaszon márnák, dévérek egyaránt jelentkeztek, ahogy haladtunk lefelé, a D, és C szektorok irányába, folyamatosan csökkent a fogható halak száma és helyenként mérete egyaránt. Szembe kellett néznünk még egy változással, ez pedig a betelepített dévérek kapása volt. Míg a helyi lakos dévérek jól kiszámíthatóan, határozottan kaptak, addig a telepített dévérek kapása maszatolós, sokszor a megállított szereléken is csak 1 cm-es húzásokban megjelenő, finom kapások voltak. A csütörtöki napon a segítők, edzők, versenyzők figyelme egyaránt arra összpontosult, hogy a folyamatosan tisztuló vízben a csapat tagjai közel azonos fogással tudjanak felállni a trénig végén. Sikerült, a csapat átlaghoz képest 1 kg-on belül volt a szórás. A franciák, németek mellénk ültek, és bennünket néztek a tréning utolsó fél-egy órájában. Dévért, márnát ugyanis ekkor már a környéken csak mi tudtunk fogni.  

Telepített dévér - még nem gyógyultak be a szállítási sérüléseik

A csütörtöki edzésnek, és az egyenletes fogásnak, mint célnak – utólag felidézve a felkészülés állomásait – nagyon nagy jelentősége volt. Ehhez a vízhez nem lehetett másképpen hozzáállni, csak rendkívüli összpontosítással, fegyelemmel, és alázattal. El kellett fogadni, hogy lesznek szektorok, ahol 1 db hal eldöntheti a szektorhelyezéseket. Hinni kellett abban, hogy mindig lesz még egy kapás. Hinni kellett, hogy az éppen alkalmazott topset váltás halat fog adni. Mélyen át kellett érezni, hogy minden megtett mozdulat kizárólag a csapatért történik. Az utolsó percig nem volt szabad másra gondolni. Csütörtökön ez az érzet átment a csapaton. De még mindig nem voltunk készen.

Alapozó etetés előtt a pálya alján

Pénteken a pálya legalsó tréning bokszába kerültünk. Aznap mindössze néhány dévért sikerült fogni, helyettük inkább márnát, domolykót, jászt, szilvaorrút, de ami a lényeg, csapatszinten egyenletesen. Keveset fogtunk, de ez a fogás ezen a szakaszon számunkra sokat ért. Eldőlt, hogy az A szektorban bentlakó halakat, a jászt, a domolykót, a szilvát, a márnát kell megfogni. Az átlagosnál nagyobb lesz a márna jelentősége, amelyek alulról felfelé fognak érkezni, emiatt a húzott hely eldöntheti a szektorsorrendet. Láttuk, hogy a B szektorban néhány hely kivételével alig lesz hal, így a rövidrakós menekülési útvonalat valószínűleg be kell vetni. A C szektorban 3-4 jó dévérrel meg lehet nyerni a szektort, hittük, hogy ez menni fog. A D és E szektorokban nem számítottunk problémára, ott csak a gázcső körüli helyeket kellett elkerülni. Megnyugodtunk.

Az „A” szektorban őket kellett nagy becsben tartani

Zuhanyozás után irány a megnyitó, ahol egy zápor miatt kettős szivárvány jelent meg a horizonton. Jó előjelek mutatták magukat. Este még bekevertük a földeket, azután nyugovóra tértünk. Elvégeztük a munkát, ekkor voltunk készen.

Szólj hozzá:

Mehet