Akiknek az elmúlt néhány évben nézőként vagy versenyzőként volt szerencséjük részt venni nemzetközi horgászversenyeken, esetleg feltűnhetett, hogy gyakran fordulok meg segítőként a svéd válogatott csapat háta mögött, így most a  meghívásukra utaztam el hazájukba.

Svédország

Svédországban, bár a déli részeket már meghódította a nemzetközi szabályoknak megfelelően bonyolított horgászversenyzés, de az északi területeken még erősen tartja magát a tradicionális. Ezek nagyban eltérnek az általunk ismerttől és elfogadottól.
Ez a fajta versenyzés sokban közelebb áll a természethez, sokkal kötetlenebb. Számunkra, állatvédők mellett edződött horgászok számára, azonban már elfogadhatatlannak tűnik. Mégis úgy gondoltam, érdemes megismertetni veletek.

Helyfoglalási rajtszámokat húznak

Már a sorsolást is másképp bonyolítják, mint mi. Ők is számokat húznak, de csak startszámokat, mint egy pergetőversenyen. Aki az egyes sorszámot húzza, az megy ki először a kijelölt pályaszakaszra, és választ magának egy helyet. Ezután mehet a kettes sorszám birtokosa, majd a hármas és így tovább.
A helyek elfoglalásánál egy szabály van, nem lehet 5 méternél közelebb menni a másik horgász helyéhez.
Ez azért is fontos, mert ott verseny közben is változtahat helyet a horgász. Az első 1 óra után bárhová odamehet horgászni, ahol nem sérti az 5 méteres szabályt. Helyváltoztatáshoz még egy feltételnek kell megfelelni. A teljes felszerelést, valamint az addig kifogott halakat is, egyszerre magukkal kell vinniük.

Egy szép versenypályájuk

Míg korábban csak egy 7 méteres spiccbotot lehetett vinni a versenyre, addig ez mára már megváltozott. Annyi botot lehet vinni, amennyit akarnak, illetve amennyit magukkal tudnak vinni mozgás közben is.
Az északiak szinte egyáltalán nem használnak rakósbotot, ládát. Van egy univerzális kis dobozuk, erre ülnek télen-nyáron, még a jégen is, van egy hátizsákjuk, ebben az összes felszerelés, és van egy botzsák, amit a vállukra akasztanak. Ennél a fajta horgászversenyzésnél egyébként etetni is tilos.

Kevés felszerelés

Az év ezen szakaszában ezt a hihetetlen halbőséget az okozza, hogy az itt kevésbé sós tengerből rengeteg hal úszik fel a melegebb vizű folyókba vermelni. A kis folyók kedvezőbb hőmérsékletű vizében mindig akad egy kis táplálék is, így könnyebb az áttelelés. Még januárban is, amikor mínusz 10-20 fok hideg is gyakori, ezek a kis folyók még akkor sem fagynak be, és fognak rajtuk, egy-egy versenyen, nemritkán 50-60 kg(!) keszeget fejenként a verseny 5 órás időtartama alatt. Igen, keszeget. Én is csodálkoztam, amikor először hallottam arról, hogy a dévérek ilyenkor a tengerről felúsznak a folyókba. Kerekedett a szemem, hogy jól értem-e? De jól értettem, valóban így van. Észak felé haladva a tenger sótartalma fokozatosan csökken, és itt már a fehér hal, a keszegnép is kiúszik a tengerbe, ott táplálkozik és él.

A mindenre jó nemzeti kincs, az IKEA bevásárló szatyra

Van olyan etetés nélküli verseny, ahol 80-90 kg fogott súllyal nyerik az eseményt. A halak átlagsúlya 40-60 deka, illetve azokon a folyókon ahol a tengerről óriási, több ezres egyedszámú dévér rajok vonulnak fel ott 1,5-3 kg-os az átlagméretű dévér súlya.

Átlagdévér (őket én fogtam, mentek is vissza szépen a folyóba)

Etetés nélkül, egyszerűen odaáll az ember a vízpartra, és ilyen mennyiségben fogja a dévért a versenyzők többsége. Ennek a terhelésnek megfelelően van a felszerelés is összeállítva. Nem ritka a 20-as zsinór, a 4-6-grammos, gyorsan beálló úszó, az ezzel „harmonizáló” 6-os vagy 8-as, erős horog. Ritkán használnak előkét. Az erős, számunkra durung spiccbotjaikat „jó emelőbot”-nak titulálják boldogan. Merítőt lehetőség szerint nem használnak. A végletekig próbálják röptetni a halat, hiszen a sebesség itt is fontos.
Ezek a versenyek mindeddig fantasztikusan hangzanak. Etetés nélkül, egy szál bottal, minimális felszereléssel ennyi keszeget fogni, csodálatos élmény lehet.

Jöjjön hát a sötét oldal.
Ezeken a tradicionális versenyeken a halat kifogás után azonnal lemészárolják. Mérlegelésig vödörben, vagy kosárban tárolják. A verseny végén pedig kiviszik az erdőbe, és kiteszik az erdei állatok etetésére.
Nekünk ez borzasztóan hangzik. Próbáltam őket megérteni, hiszen itt a messzi északon, a hosszú tél alatt az erdei állatok kevés táplálékhoz jutnak, hal pedig ilyenkor rendkívüli bőségben van. Én is szoktam mondogatni, hogy a természet nem ismer pocsékolást... ?! Mégis nehéz elfogadni...

A tengerhez képest melegebb vizű kis folyócskák

Vannak persze törekvések ennek a szokásnak a felszámolására is.
Előfordul olyan tradicionális rendezésű horgászverseny is ahol 4 méteres hosszban limitálják a bothosszt, mivel olyan nagy mennyiségű halat lehet ott fogni, hogy ezzel próbálják csökkenteni a kifogott és a fentebb leírt módón kezelt halak mennyiségét.
Gyakran előfordul, hogy a déli horgászversenyzőket meghívják az északiak azért, hogy összemérjék az erejüket, tudásukat. Ilyenkor csak 1 órás felkészülési idő van (miként az a régi versenyek híveinél az dívik), hiszen az északiak a versenyszabályokból adódóan kevesebb felszerelést készítenek elő. Természetesen, szerencsére északon is egyre több az olyan hang, aki próbálja az embereket a nemzetközi szabályok szerinti horgászversenyzésre átszoktatni. Egyre erősebb az ez irányú törekvés, főleg arra vonatkozóan, hogy minél többen engedjék vissza a halat.

Freddan és egy Ide - Svédország népszerű, számunkra ismeretlen hala, talán a jászkeszeg rokona lehet

Szólj hozzá:

Mehet