Adatlap
menyus
Becenevem: menyus
Korom: 47 év
Lakhelyem: Borsod-Abaúj-Zemplén
Regisztráció dátuma:2007-11-17
Utolsó belépés dátuma:2011-09-28
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 30-60
Több napos horgászataim általában így szervezem: Házat bérelek
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Kedvenc horgászmódszereim
Hagyományos úszózás, Pergetés
Legfrissebb feltöltött fotóim
Legfrissebb beszámolóm
- 1 –

Már november van.
Kósza villanások képében rémlik fel bennünk az eltűnt, távoli nyár.
Ha nem is a hormonok, de a létfenntartási ösztön által diktált horgászhatnék még tombolgat az emberben.
Inkább csak tombolgatna, a nem megszállott pecások beletörődésével szemben, a tél közeledte miatt.
Tombolgatna, mert egyre zizisebb lesz kimozdulni a jó meleg lakásból Nehezebb rávennie magát az embernek némi fagyoskodásra, küszködésre azért a – vagy lesz, vagy nem – kis halért.
Mégis pezsdül a magamfajta vére, ha befut az információ egy-egy vízről, hogy hol, milyen mozgolódás akad még a halnépség részéről. Jön is a füles ! Kis tiszaparti falu határában, a holtágban, nagyokat ásítgatva ugyan, de még csak készülődik a vermelésre, eszik a ponty. Szépen fogtak a múlt hétvégén. Megadással veszem a hírt, s adom is tovább. Apósom kollégáival biztos hogy megy. Mind vérbeli hobbi-halűző!
Zsolti cimborám már rágta a fülem korábban, hogy ki kellene még menni. Még őt is izgatja a vízpart emléke, a halfogás mindenféle örömei. Hívom, ráér, minek ülne otthon.
- No, menjünk ! – adom fel lustaságom utolsó bástyáját

Elég drámai az ébredés szombat hajnalban. Sötét, nyűgös, kicsit cidris a reggel. Akad még néhány elintézni való dolog, aztán hajrá! Az autóban az „ingyen” fűtés feledteti korábbi, hideggel kapcsolatos aggodalmainkat. Majdnem délelőtt, de semmiképp nem reggel van, mire kiérünk a tettek mezejére. A csapat nagyobbik fele már a víznél fogad kettőnket. Így kell ezt csinálni, ők már vagy két órája rajta vannak a dolgon.
Kapkodná az ember sebbel elő magát az autóból, de a hideg szellő, meg a fogás utáni érdeklődésre kapott fejrázás nem siettet minket. Lelombozódik kedvünk, semmi jóval nem biztat a kép.
- Hideg van már fiúk, nem mozdul semmi !
Összenézünk, erősen koncentrálunk Zsoltival. Majd mi megmutatjuk nekik ! Mit nekünk generációs különbségek, minden évtizedekkel nagyobb tapasztalat veszni fog a mai napon! Etetni való bekeverve, megbolondítva minden földi jóval, ami eszembe és kezem ügyébe keveredett. Azt azért még ellessük mi a módszer, a trendi a többieknél. Fenekezős cumó hegyek bevetve, szegény halak ki sem tudnák tán kerülni.
Apropó halak! Hol vannak a halak?
Látjuk ficeg még bedobva némi kishal is, úszóval súlyosbítva, de szemmel láthatólag csak amolyan kósza ötlet részeként. De nem. Előre megfontolt szándékot takar, állítólag ragadozó is van itt szépen.

Szóval várjuk mi is a hatást, fázósan, dideregve sorakozó botjaink mellett.
Az egyre erősödő hideg szélen kívül semmi nem himbálja az e célra kitenyésztett kapásjelzőket.
Két óra hiábavaló hipnotizálást megunva, döntök. A fene fog itt egy helyben megfagyni!
Elő az új, könnyű teleszkópos bot, bár nem kimondottan pergető, de régi pecásnak ez is csudakönnyű szerzet. Hej, régi szép idők, Tokoz, Germina, Hokév botok !!! Ki, mivel dobált hosszú éveken át? Most is belesajdul a csuklóm ha rá gondolok.
Szemlét tartok nem túl gazdag választékú villantó és gumihal seregem felett. - Talán egy szintén vaciúj DAM Efzett? 8 grammos. Nosza! Dobálózok bőszen vele 5 perc, 10, 15. Semmi. Csak a lassan süllyedő hinár és sulyom erdő gyűlik mellettem, salátának.
Elő újra a motyeszt. Tanácstalan vagyok. Igazándiból és direkte arra készülve soha nem fogtam még csukát. Akadt kisebb bugyli a csontira vágva keszegezés közben. Aztán volt még egy afférom. Szintén sulyomban történt úszós pontyozás közben – mint később kiderült – a jó tenyeres kárászt, kihúzása közben nehezítette el egy kettes körüli csuka. Merítő odébb hevert, zsinór se volt túl acélos, meg kettőnk közül tán én lepődtem meg jobban, kis birkózás után elment. Felszínre húztam a duót, farkas-szemet néztünk egy ideig, s elengedte a pórázos kárászt. De, legalább tisztességesen megpucolta a karcsit !
Szó szót követ, nem szoktam csukázni. Esetleg kisebb, nagyobb folyókon –Sajó, Tisza- a domikat űzöm. Az Efzett is csak kósza ötlet volt, s ennek következtében semmi nem magyarázza következő választásomat sem. Mister Twister gumihal. 8 centi körüli, fehér, neonzöld fejű twisterfejjel súlyosbítva. Ilyennel sem pergettem még!

Próbaképpen dobok egyet, kiváncsi vagyok egyáltalán, hogy mozog őkelme. Hát elég érdekes! Mire ezt megtanulom jól vezetni, kiszedek egy taligára valót a rothadó vízi zöldségekből ebédre! –gondolom magamban. Dobok másodikat, próbálgatom a bot spiccének magasságát a tekerés sebességével variálni. Elakadok. Már lelki szemeimmel látom a pincér bágyadt, kárörvendő mosolyát, ahogy szervírozza a különleges vegetáriánus étket. Aztán lehervad a mosolya, ugrik az adrenalin. Az akadó mozog!
Nézem a botot, szép ívben hajlik. Ha a fele hal, fele sulyom már az is jó! Ügyködök hát vele.
Az „akadó” bevetett pontyozóink felé indul, nem mentem odébb a próbadobásokhoz. Minek.
Úgy érzem a 25-ös monofil feljogosít arra, hogy megfordítsam az ellenfelet az ellenkező irányba. Alakul.
Táplálkozó haverom nem figyel rám. Tömi a buciját.
Az elmeorvos mindent értő nyugalmával fordított hátat botjainknak, s nekem, amikor elkezdtem dobálni.
- Zsoltikám van egy kis problémám! – próbálom megzavarni létfenntartását.
Odafordul. Rágcsa megáll. Kattognak a fogaskerekek és kapcsol. A fölöslegesként száműzött merítő után kutat lomjaink között. Előkerül az összecsukható szerkezet, mivel az enyém, nehezen boldogul vele. Szétnyitás oké, de hogy a sunyiba lehet az összetolható nyelet széthúzni? Gyakorlatias csávó, megoldja. Már mindketten sejtjük, hogy valami van készülőben. Oldalt nézek. Nem, már öten. Csapatunk másik fele apósommal az élen a közeli alaptáborból figyeli az eseményeket.
Persze közben birkózok derekasan. Sokat sejtető örvények már a part közelében, néha fel-felbukkan a pettyes,pikkelyes ragadozó háta. Érzi, itt a baj már nem kicsi !!! Úgy két méterre a parttól veszettül elkezdi rázni a fejét, miközben megpróbálom meglevegőztetni. Ez valami pontyozós, békés halas reflex lehet nálam. Nem jön be. Döbbengetek, mert egy szál hínár, sulyom, spenót, vadkender sincs a préda és a cucceráj köré tekeredve. Szóval ez a saját súlya! Nocsak, nocsak!
Fárad a koma, pislogunk egymásra miközben egyet hátra lépek, így rutinos barátom által a vízbe tuszmákolt szák fölé húzom. MEGVAGY! HÚ, DE SZÉP!
Nekem nagy, az én keszegezéshez szokott mércémen mérve hatalmas. Nosza, mérjük meg! Tanácstalanul pislogok körbe, de apósom felkészültségén nem fog ki a feladat. Nekem sose volt, s persze nem is kellett, neki szériafelszereltsége a rugós mérleg. Hát igen, a kor, meg a bölcsesség, meg ilyenek. Persze percek múlva a szájbilincset, hozzá kötelet is igy szerzem be. Ja, a hal? Három és fél kiló vaságy nélkül, hatvan centi körüli csuka!
Mit mondjak, majd szétszakadtam a feszítő büszkeségtől. Én fogtam! Bár fogadás nem köttetett, úgy nézett ki enyém lesz a „nap hala”. Fogadtam a gratulációkat, besöpörtem az elismerést, feladtam egy sms-t páromnak, hogy vegyen valamely boltban egy rendes méretű tepsit, mert az otthoni kicsi lesz. Jó lélekmelegítő gyakorlat volt ez, különösen leöblítve egy korty házi-verzióval. Ja kérem, mire jó a gyümölcs! Az anyag nem vész el, csak átalakul! Megpihentem, elfogyasztottam megérdemelt reggelimet, s újra átadtam magam a sosem mozduló fenekezők idiotikus bambulásának.

NT (2008)
A harcsázáshoz otthon tartott piócákat amennyiben rendszeresen csirkemáj darabokkal etetjük rövid időn belül jelentős testtömeg növekedést érhetünk el.