Adatlap
paaso2
Becenevem: paaso2
Korom: 33 év
Lakhelyem: Békés
Regisztráció dátuma:2009-12-26
Utolsó belépés dátuma:2015-11-23
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem:
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Kedvenc horgászmódszereim
Legfrissebb beszámolóm
Egy vasárnap délelőtt megcsörrent a telefonom, Kálmán barátom volt az, és mondta hogy mennyünk ki menyhalazni, mert tegnap már voltak kint és fogtak. Hát nekem sem kellett kétszer mondani, egyből rámondtam hogy mennyünk. Közben egy közösségi portálon összefutottam a csapat természetkedvelő és fotós tagjával Ferivel, és mondtam neki, hogy megyünk menyusozni!!!! Ő is belelkesedett a dologra és egyéb teendőit félre téve, mondta hogy akkor jönne ő is!!  Megbeszéltük tehát hogy fél 3 körül ott leszünk érte is, és megyünk a vízpartra.
Ködös, szeles, kellemetlenül hideg időjárás fogadott minket a fekete körös partjához érve. Szemrevételeztük a helyet (ahol Kálmánék előzőnap már fogtak) majd gyorsan kipakoltunk a kocsiból, és elkezdtünk horgászni. Én trágyagilisztával próbálkoztam , Kálmán halszelettel mely Ultrabite aromával volt fogósabbá téve. Feri egy pergető botot hozott magával és twisterrel vallatta a kövezést, sajnos eredmény nélkül. Hamar előkerült a teás termosz, igen csak jól esett a forró tea a kellemetlen időjárási viszonyok között, de sajnos kapás nem érkezett. Felelevenítésre kerültek régi horgász történetek, melyeket nagy nevetések követtek. Eljött szürkület, és ekkor váratlan dolog történt, megjelent mögöttünk egy lény a gátoldalba melyet komolynak nem nevezhető állatismereti tudásunkkal hiénakutyának neveztünk el , ugyanis a félhomályban teljesen úgy nézett ki mint egy hiéna  Feri barátunk gondolt egyet , és megelőzendő a bajt rákiáltott a hiénakutyára , és ekkor ijedtében a megrémült állat hatalmasat fingott  itt mindhárman igen hangos nevetésben törtünk ki!!
Az idő egyre kellemetlenebbül vált hidegé ahogy besötétedett. A teás termosz lassan kiürült de, szerencsére Feri barátunk is készült, és elővett egy újabb termoszt teát a hátizsákból.
Mivel eddig sajnos kapás nélkül úsztuk meg a dolgot, Kálmán iszapgilisztát tűzött a horogra, hátha ez jobban megtetszik a menyusoknak, én továbbra is a trágyagilisztát erőltettem. A felszerelés igen egyszerű hosszúelőkés szerelék volt kisebb méretű süllőző horog, egy körülbelül 30grammos ólom, egy viszonylag nagy gyűrűméretű teleszkópos bot, egyszerű hátsó fékes peremfutó orsó melynek dobján 20-as monofil damil volt feltekercselve. A menyhalzás egyébként sem igényel túl drága felszerelést , hiszen a hidegben mostoha körülmények közöt,t nem szívesen használnánk drága botokat orsókat, tökéletesen megfelel egy 3 méter körüli nem túl erős maximum 50-70 gramm dobósúlyú viszonylag érzékeny spiccű teleszkópos bot, és hozzá egy régebbi peremfutó orsó, hiszen sokszor a kövezéseken örülünk, ha egy bottartó villát le tudunk szúrni, és az orsó illetve a bot vége sokszor a köveken nyugszik.
Visszatérve a horgászat történéseihez, gondoltam mivel már elég rég óta kapástalanul telik az idő, megnézem minden rendbe van e a csalival. Mivel már teljesen sötét volt, felkapcsoltam a fejlámpámat melynek fényében, a túlparton nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. A lámpafényben két érdeklődő szempár kezdett el világítani. Kálmán barátunk az ismeretlentől való félelemtől vezérelve, hangos kiáltással átkiáltott a szempár tulajdonosának, hogy NE NÉZZÉÉÉ!! Ekkor mi Ferivel ismét hatalmasat nevettünk!! :D
Feri úgy gondolta, helyet kellene változtatnunk, mert itt már órák óta nincs kapás. Ezt jó párszor Kálmán tudomására is adta, hogy szerintem át kéne menni a másik kövezésre!!! Kálmán azonban erőltetni akarta helyet mivel ugye tegnap itt már fogtak menyusokat. Feri ezek után 10 percenként előhozakodott az ötlettel, hogy mennyünk át a másik kövezésre!! Ez kis idő után igen viccessé kezdett válni. És végül úgy döntöttünk átmegyünk a körülbelül 200-300 méterrel feljebb lévő kövezésre. Gyors pakolás után már ültünk is a kocsiba és átgurultunk a másik kövezésre. Ekkor már olyan 6óra felé járhatott az idő. Elkezdtünk itt is horgászni.
Kálmán egy kis zacskóban tartotta az Ultrabite-al befújt halszeletek, aminek finom szólva nem volt jó szaga, inkább úgy fogalmaznék elviselhetetlenül büdös volt!
Mondanom sem kell ebből újabb röhögés kerekedet, mikor elkezdtük hasonlítgatni hogy ez mégis milyen szag lehet!:D:D
Ezután még körülbelül egy órát erőltettük a pecát, de sajnos kapás nem volt . Az idő ekkor már kimondottan kellemetlenül hideg volt, és a szél is felerősödött, és ekkor Feri megszólalt:
Én szavazásra bocsájtom a dolgot ….. És idáig jutott el mondattal hiszen én azonnal rávágtam hogy MEHETÜNK haza!!:D:D Ebből ismét hatalmas nevetés lett!:D Kálmán még erőltette volna a dolgot de leszavaztuk, mert úgy gondoltuk ha közel 5 óra peca után nem voltunk eredményesek, akkor nincs értelme tovább kint lenni. De felajánlottuk Kálmánnak hogy hagyunk itt neki egy termosz teát és reggel jövünk érte!!:D:D:D És mivel nem vagyunk kegyetlenek reggel 5re itt vagyunk érte! Természetesen ez is csak poén szinten ment, úgyhogy összepakoltunk és elindultunk hazafelé, a kocsiban maximumra kapcsolt fűtéssel, jól esett már egy kis meleg. A hazaúton megtárgyaltuk hogy ez elég csúnya betli volt , illetve hogy mi lehetett az oka, és merre keressük legközelebb a menyusokat, és azt is hogy vajon milyen hal lehetett , amit még a kiérkezés után láttunk megfordulni a folyó közepén.
Bár eredménytelenül zárult a peca, mégis jó volt kint lenni a természetbe, jókat nevetni a sporttársakkal, felidézni a régi horgászélményeket. Szerintem egyszer minden horgásztársnak ki kell próbálni ezt a kicsit embert próbáló, de mégis nagyon hangulatos pecát. Egy termosz forró tea, meleg ruha, a természet , jó hangulat a sporikkal, és már csak másodrendűvé válik a halfogás élménye.
A halak nem csak a kopoltyúkon keresztül beáramló vízből jutnak oxigénhez. A testüket fedő bőrön keresztül is jelentős mennyiségű oxigént választanak ki a vízből.