Adatlap
Zsola71
Becenevem: Zsola71
Korom: 48 év
Lakhelyem: Baranya
Regisztráció dátuma:2010-02-07
Utolsó belépés dátuma:2012-06-25
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem:
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Kedvenc horgászmódszereim
Legfrissebb feltöltött fotóim
Legfrissebb beszámolóm
Pergető versenyek nagyító alatt – avagy kikapcsolódás a természetben?!

A Wikipédia talán az egyik legmegbízhatóbb forrás, ha bármilyen információra van szükségünk, begépelvén internetes keresőnkbe a keresett kifejezést, tárgyilagos és kidolgozott formában kapunk magyarázatot és leírást a keresett szóra, vagy kifejezésre. Lássuk, mit találunk ezen az oldalon, ha beírjuk a horgászat kifejezést:
„A horgászat egy ősi formája a táplálékszerzésnek, mely (horgász-)bot, zsinór és horog segítségével történik, és célja egy hal kifogása, zsákmányolása egy adott vízterületből. A horgászat célja a XXI. században már nem főleg a táplálékszerzés (ún. húshorgászat), hanem sokkal inkább a kikapcsolódás a természetben. Ezentúl a horgászat egy elismert sportág, és a horgászok számos országos és nemzetközi bajnokság keretében mérettetik meg magukat.”
Lám, néhány sorban eljut a szerző a táplálékszerzés ősi formájától a sportágig, amin belül országos és nemzetközi bajnokságot rendezünk, és ott méretjük meg magunkat. Hogyan is tesszük ezt versenyzőként? Versenyszervezőként mire törekszünk? Cikkemben erre keresem a választ, mert horgásztársakkal, szervezőkkel és versenyzőkkel, barátokkal már többször felvetettük a témát, ám arra a megállapításra jutottam, szélesebb körben „vitára bocsátva” talán még több és érdekesebb vélemény fogalmazódhat meg.

Amikor a halászat és horgászat még ősi mesterség-ként csak a táplálékszerzésre összpontosult, a versenyszellem akkor is fontos volt. A hajók és csónakok egymást követve futottak ki a vízre, a jobbnál jobb helyeket kutatva. A halászok tisztelték egymást, és Istenüket félvén fohászkodtak a bőséges zsákmányért. Ha azonban a hálót üresen húzták ki, kedvüket nem szegvén újra és újra vízre szálltak, mert hitük erős volt, és tudták, harmóniában élnek a természettel, a természet megadja nekik az asztalra valót, ha tisztelik őt.
Napjainkra teljesen szétvált a halászat és a horgászat. A horgász társadalom is megosztott lett, legalábbis erősen ebbe az irányba halad. Vannak, akik már teljesen a Catch & Release (fogd meg és engedd vissza) szellemében horgásznak és akadnak sporttársak, akik abszolút természetszerűen az asztalra teszik finoman elkészítve a horogra akadt halat. A horgászokat kiszolgáló gyártó és forgalmazó cégek versenybe szálltak a bizalmukért, ki-ki a saját termékét ajánlva. Ez szintén egy természetes, nem elítélendő folyamat. A horgászeszközök tesztjeinek eredményére, előnyeire fel kell hívni a figyelmet akár egyéni horgászat alkalmával is, de az igazi megmérettetés a versenyek alkalmával jön el. Nincs ez másként a rablóhalas versenyeken sem, ahol a versenyzők a pergetés technikájával fogják ki a rejtőzködő ragadozókat. Itt elérkeztem a boncolgatni kívánt témához, a pergető versenyekhez.

Hogy is írja a Wikipédia? „A horgászat célja a XXI. században már nem főleg a táplálékszerzés (ún. húshorgászat), hanem sokkal inkább a kikapcsolódás a természetben.” Kikapcsolódás a természetben. Valljuk meg, ez a fő célunk, ha tópartra igyekszünk horgászbotokkal a kezünkben, függetlenül attól, hogy éppen egy horgászbot, egy orsó, vagy egy műcsali gyakorlatban való kipróbálása foglalkoztat bennünket. Horgászembernek nagyon kellemes érzés a víz illatát hozó szél, a kora reggeli tó vagy folyó látványa a felkelő napsugarakban; azt hiszem, ebben egyetérthetünk. Érezzük a harmóniát, a hatalmas természet a csodálatos szépségét pillanatról pillanatra mutatja meg nekünk, és megadja nekünk azt a nem mindennapi lehetőséget, hogy részesei legyünk ennek a harmóniának, mi önmagunk, és a bennünk rejlő saját lelkünk harmóniája. Ezek kellenek az önfeledt, boldog perceket és órákat adó horgászatunkhoz, versenyen, vagy versenyen kívül. Soha nem feledjük el, mi a fő célunk: kikapcsolódás a természetben!

A pergető versenyeket általában olyan megszállott szervezők bonyolítják le, akik időt és energiát nem kímélve népszerűsíteni akarják magát a horgászmódszert, a helyszínt, ahol a verseny megrendezésre kerül és nem utolsó sorban szeretnék, ha egy népes versenyzői tábor, valamint a médián keresztül esetlegesen értesülő horgászok közössége még jobban vonzódna a horgászathoz, a pergetéshez, a természethez és annak szeretetéhez. De nézzük meg a pergető versenyeket szervezői, lebonyolítói szemmel. A XX. és a XXI. század egyik legnagyobb „felfedezettje”, a marketing, melynek eredményeként a törekvés és nyerési vágy egyre erősebb, ami néha úgy érezzük, aláássa az önfeledt versenyzést, az elégedett lebonyolítás érzését. Félreértés ne essék, nem az egészséges versenyzői szellemről, az adrenalin szint természetes megnövekedéséről ejtek szót, ezek természetes és kívánatos velejárói az igazi versenyeknek. A megfelelési kényszer felütötte a fejét a pergető versenyeken is. Szervezőként az értékrendek akkor a leghitelesebbek véleményem szerint, ha belegondolunk, mit szeretnénk átélni egy versenyen versenyzőként, mik azok az ideális körülmények, melyek azok a lehetőségek amiket szívesen vennénk mi magunk is. A verseny lebonyolítója akkor tökéletesen elégedett, ha a versenyzők sikeresek, ha a lehető legtöbb szabályosan fogott hal kerül mérlegelésre, ha a kifogott halakat kíméletesen és gondosan kezeli minden versenyző és azok a lehető leghamarabb visszakerülnek természetes közegükbe, a vízbe. Ezért szerintem nem szerencsés, ha a szervezők által koordinált versenybírók csak ritkán mérnek, vagy mérlegelnek egy verseny alatt, és esetleg a ragadozóhalak sok időt töltenek jobb esetben pontyzsákban, rosszabb esetben egyéb eszközök fogságában. A versenybíróknak egyébként is fontos dolga a szabályok betartásának ellenőrzése, a versenyzők segítése olyan információkkal, amik a verseny eredményét nem befolyásolják, de elvárhatók a pontos tájékoztatás érdekében. Mindezért a lelkiismeretes, általában baráti szívességért végzett munkáért külön köszönet a versenybíróknak. Viszont tudom, hogy előfordul néha olyan esemény egy-egy versenyen, amely árnyékot vet a sikerre, óvást nyújt be egy csapat, megkérdőjelezvén egy vagy több versenytárs eredményének hitelességét és szabályosságát, és kezdetét veszi az enyhén szólva nem konfliktusmentes „bizonyítási eljárás”, ami minden szervező rémálma. Ezt a konfrontációt nagyon kevesen vállalják fel, mert kényelmetlen, adott esetben rossz hírt kelt a versenyről és attól félnek, legközelebb kevesebb csapat nevez, esetleg a támogatók elfordulnak. Igen, mert nagyon fontos a támogatók szerepe a szervezőknek, és ezzel nincs is semmi probléma, hiszen a támogatások általában a versenyzők sikerének megkoronázásaként díjakban, felajánlásokban jelennek meg. Éppen ezért nagy felelősség a szervezők részéről a támogatókkal szemben és a versenyzőkkel szemben is, főleg a korrekt eredményösszesítést tekintve.

A versenyző, induljon egyéniben vagy csapatban, a díjazást szem előtt tartva megtesz minden sportszerű lépést annak érdekében, hogy kifinomult csali vezetéssel, esetleg tesztelések során megszerzett helyismerettel, mások által kevesebbet használt új technikával, módszerrel tegyen szert némi előnyre, a dobogós helyek valamelyikének megszerzése érdekében. A versenykiírások általában mindig tartalmazzák a versenyre érvényes szabályokat, amelyek objektívan adnak keretet a vízen csónakban, vagy parton töltött versenyidő alatt. Ezek lehetnek írott és természetesen íratlan szabályok is, amiket kötelező és illik betartani. Előfordulhatnak véletlen esetek, melyek nem szándékos szabályszegések, pl. ha egy fárasztás közben a nem megfelelő kötés miatt lemarad a csónaksúly, sodródó csónakból szákolja meg a versenyző a halat, a szabály pedig rögzített csónakból történő horgászatot ír elő. Több példa is akad, persze a példák tára széles, de nem szeretném felsorolni őket, csak ízelítőt adni. Ami aggasztóbb tud lenni, hogy egy – egy versenyző néha megfeledkezik a szabályok és normák betartásáról. Erre is akad példa, hála Istennek nem sok, de hogy elejét vegyük a keserű pirulák lenyelésének, beszélnünk kell róla. Nem etikus a másik csónak dobástávolságon belüli megközelítése, vagy a dobástávolságon belüli „átdobálása” sem. Visszatetsző tud lenni, ha egy csapat éppen a horgot szabadítja ki a birtokba vett hal szájából, közben egy másik csapat a sikeresek eddig „megdobált” helye fölé áll be. Az sem szerencsés, ha egy csapat motor nélkül, evezve közelít meg egy helyet, hangosan megbeszélve hova horgonyozzanak, közben egy másik csapat motorral szerelt csónakkal hamarabb odaérve rááll a helyre, miközben hallotta a beszélgetést. És sorolhatnám az esetleges lehetőségeket. Tudom, nagyon csábító mindenki részére a pénzdíj, esetenként több százezer forint értékű horgászfelszerelés, felajánlott horgászat, a hírnév, stb. Soha nem feledjük el, mi a fő célunk: kikapcsolódás a természetben! Még ha versenyről is van szó.

A támogatók akkor elégedettek, ha a szervezők és a versenyzők mindent megtettek a verseny eredményességéért, a kialakult végeredmény tisztaságáért, és az esemény pozitív visszhangja megjelenik az írott, on-line vagy elektronikus médiákban. A támogató pedig megtesz mindent, hogy az esemény jelentőségét figyelembe véve támogatja ennek a csodás időtöltésnek a megmérettetéseit.
Hogy mi a tanulság? Észre kell venni, minél jobban és lelkiismeretesebben végzi feladatát bármelyik résztvevő, a szervező, a versenyző és a támogató, annál öngerjesztőbb módon járul hosszá a sikerességhez! Ennyi a „titok”, ami mindenki számára ismert, nyílt gondolatsorozat, és nekem csak az volt a tisztem és elvárásom önmagammal szemben, hogy ezeket a gondolatokat összeszedjem, és megosszam Veletek, horgásztársakkal! Hogy miért? Egyszerűen gondolatébresztőnek! A siker titka a saját kezünkben van!

Varjas Zsolt
(Zsola)
A NOT-A-KNOT (csomó nélküli kapocs) kapoccsal nagymértékben nő a zsinór valós, szakítószilárdsága, mivel azt nem terheli csomó.