Adatlap
Kateee
Becenevem: Kateee
Korom: 34 év
Lakhelyem: Baranya
Regisztráció dátuma:2010-02-26
Utolsó belépés dátuma:2012-03-15
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 10-30
Több napos horgászataim általában így szervezem: Szállodában szállok meg
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Legfrissebb beszámolóm
Nem várt zsákmány –hadd éljen!

Szép nyári, kellemes idő van, a szél alig-alig jár. Ajkától 10km-re az erdő közepén fekvő Széki tavon pecások merednek a messzeségbe, remélve hogy sikerül megakasztani egy méretes pontyot vagy sütnivaló keszeget.
A víz nyugodt, a környék csendjét madárfütty töri meg időnként. Egy autó érkezik, nagypapával és kisfiúval a közeli faluból. Azért jönnek hogy megnézzék a horgászokat és talán ők is szerencsét próbálnak…
Ismerős hangot hallanak.
-Szervusz Barnabás! Jöttél pecázni? –mondja a parton álló fiatal férfi a kisfiúnak.
-Igen, keresztapa! Megjöttem! –feleli lelkesen az ifjú horgászcsemete.
Előkerül az 5 méteres spiccbot, a másfél grammos úszó, és a legfontosabb; a csali. Csonti és giliszta is akad bőven. Elsőként a giliszta kerül horogra.
Barnabás bátor, nem kell bíztatni, mindenben segít a keresztapának, a nagypapa pedig Barnit segíti. Minden úgy alakul ahogyan azt a „nagykönyvben” megírták. Az első dobás remekül sikerül, szépen száll befelé a szerelék és rajta a csali. Halkan csobban a víz, beáll az úszó, és várnak… Vajon mit sikerül elsőként horogra akasztani? Egy keszeget? Vagy egy kárászt? Netán egy… de nincs idő tovább morfondírozni! Az úszó hirtelen eltűnik! Gyorsan be kell vágni, nagy az izgalom! Mi lehet a zsákmány?
Igazi meglepetés amikor a bot végén egy süllő táncol. Óvatosan szabadítják ki a hal szájából a horgot, nehogy sérüljön. Barnabás arca büszke, miközben a család és a parton ülő horgászok csodálkozva – és talán kissé irigykedve- figyelik a remek pecást és zsákmányát. Mint minden fogást ezt is mérik. A süllő 28cm-es igazán szép példány! Barnabás, kezében a trófeával boldogan fényképezkedik, háttérben a nagypapával. Mindenki nagyon örül az első dobás sikerének, amikor Barni megszólal:
-Dobjuk vissza, hadd éljen!
A horgászok letérdelnek a parton, óvatosan a kezükkel vízre teszik a halat, mint egy hajót. A süllő pedig amint megérzi a szabadság ízét nyomban útnak ered… Elégedettség és kedves mosoly látszik az arcokon. Milyen kellemes nyári délután!

A horogra aztán újabb csali került, keszeg és kárász lett a napi zsákmány. Egy ponty is megkóstolta az illatos étket, ami annyira ízlett neki hogy a végén magával vitte messze a mélységbe… itt a vége fuss el véle!
Az ezüstkárász 1954-ben került be hazánkba Bulgáriából tógazdasági tenyésztés céljából. Rövid időn belül megjelent a vad vizekben is, ezzel kiszorítva az őshonos aranykárászt.