Adatlap
pelizolizoli
Becenevem: pelizolizoli
Korom: 42 év
Lakhelyem: Budapest
Regisztráció dátuma:2012-10-06
Utolsó belépés dátuma:2014-10-07
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem: Házat bérelek
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Kedvenc horgászmódszereim
Legfrissebb beszámolóm
Azzal kezdeném, hogy nem azért írom le elsődleges szándékkal a negatív tapasztalataimat, hogy ártsak a Chilia Fénye Panzió vezetőinek, hanem hogy a hozzám hasonlóan nagy kedvvel elinduló horgászokat ne érje ekkora csalódás és fel tudjon mindenki készülni az átverések ellen.
A hazaérkezést követően nem azonnal írom le az észrevételeimet, hagyom egy kicsit ülepedni a dolgokat, mielőtt a hirtelen felindultság íratná velem a dolgokat, azonban az eltelt egy hétben próbáltam többször is átgondolni, más szemmel visszatekinteni a megtörtént dolgokra, de nem szépültek meg az emlékek. Sőt. Visszanéztem több ajánló filmet és az adott honlapot és még jobban felb@@@tam az agyam a rengeteg hazugságon.
Elkezdem az elején:

Arról nem beszélek/írok, hogy miként jutottunk el a kikötőbe, mert az addig történt bonyodalmakhoz nincs köze a jegyzetem „főszereplőinek”. Minden ott kezdődött, amikor közölték Tulceában a kompnál, hogy van lehetőség a csónakos be és kiszállításra is, de az 50 Euro/fő. A csónak egy emberrel is bemegy, de ha hárman mennek, akkor is érvényes az 50 Euro/fő. Ebből az árból nem engedtek akkor sem, amikor jeleztük, hogy hárman élnénk a lehetőséggel. Az ugye 150 Euro lenne, nagyjából 115 liter üzemanyag a kinti árakon számolva. Itt már gyanakodhattunk volna, de még nagyon a megfogható halakra koncentráltunk.
Jeleztük, hogy mégsem vennénk igénybe ezt a szolgáltatást, és ezzel egy időben kértük Kóta Pétert, hogy ígéretéhez híven vezesse be a kis konvojunkat a 70 km-re lévő táborba, melyhez egy elég rossz minőségű kövezett út, vagy egy vele szinte párhuzamosan futó földút vezet.
Ekkor már felajánlották, hogy a beszállító csónak amúgy is megy a táborba, ha gondoljuk, üljünk be. Ekkor már úgy gondoltuk. (Véleményem szerint már itt akartak egy kis plusz pénzt keresni a megérkező magyar horgászokon.)

Megérkeztünk Chilia fénye panzió stégjéhez, kikötőjéhez, melynek a minősége finoman szólva is hagyott némi kívánni valót maga után. Valahogy a promóciós képeken ez az oldala nem jelent meg. Az ott létünk alatt három elkorhadt léc szakadt be alattunk.
A következő kép ami fogadott bennünket egy igazi román csendéletnek illik be. Szemben velünk a dupla, ajtó nélküli guggolós vécé, melyen látszódott, hogy már párszor használták és nem mindig „csont nélkül” érkezett a fekália a lukba. A következő részlet a két csont sovány, törött üvegdarabok, műanyag flakonok között legelésző lovak voltak, melyekkel minden nap találkozhattunk. A teljes képet a lovakat és a vécét körülvevő rengeteg légy és bögöly tette teljessé. (Félre értés ne essék: nem azt vártam, hogy a Kempinsky Hotelhez hasonló körülmények várjanak, de a fent leírtakon kis munkával, igényességgel lehetne változtatni.
A kikötőtől kb 100-150 méterre, az utca másik oldalán van a tábor. Talán egy leheletnyivel nagyobb a rend, mint a többi portán, de ez a kép sem rémlett a kisvideókból. A kaputól jobbra található egy kis faházszerű építmény, mely a halpucoló nevet kapta. Ezt akár kis is találtam volna, mert szerintem öt évvel ezelőtti pikkelyek és nyálkamaradványok is felfedezhetőek voltak az asztalon, annak a lábain, és a kisebb-nagyobb résekben. Itt már eldöntöttem, hogy ha fogok is halat, az nem ott lesz tisztítva. Az udvaron több félredobott, nem túl tiszta vödör, motorblokk, régi csónakmaradvány, stb.
Elfoglaltuk a két fős házakat, amelyek olyanok, mint a bemutató filmeken és képeken, azzal a kis különbséggel, hogy a hangyákkal kell megosztani a szállást. Egyébként barátságos jószágok, nem másztak ránk, nem csíptek meg. Békességben megfértünk egymással. Az ágynemű tiszta, frissen felhúzott volt, azonban néhány barátom ágyában foghíjas volt az ágyrács szerepét betöltő deszkák.
Szemügyre vettük a többi közös helységet, így jutottunk el a nappalihoz, ahol „a fáradt horgász eltölthet néhány kellemes órát és választhat a több tíz tv csatornából”.
Két darab műbőr/bőr kanapé található a helységben, melyen szerintem már Ceauchescu (Csaucseszku) is ült gyermekkorában a szagából és a kinyúlt rugókból gondolva.
Gondoltuk, amíg a többek megérkeznek az autókkal, addig lemossuk a közel 25 órás út porát és veszünk egy kellemes zuhanyt. A vizesblokkon látszik, hogy abba egy kicsivel több energiát fektettek, mint a kikötő szépítésébe. A lámpák körül nagyon aranyos fecske családok raktak fészket, majdnem mindegyik wc ajtó zárható és a zuhanyzókban is nagy aránnyal van víz. Egy-egy tusolás alkalmával néha megszűnt a víznyomás, de fél órán belül mindig visszakapcsolták.
A házigazda megérkezését követően elmondta a házi szabályokat:
1.,
A pultból kért alkoholos és nem alkoholos italok felírásra kerülnek az általa vezetett naplóba, név szerint, majd a turnus végén elszámolásra kerül a fogyasztott mennyiség. - Nem a legolcsóbb hely a környéken, de ez majd biztos fog változni, ha megszerzi az árusításhoz szükséges engedélyeket. - Ennek csak az volt a hátulütője, hogy az elszámolásnál kivétel nélkül mindenkinek volt plusz itala, melyet biztosan nem fogyasztott el. Előfordult olyan is, hogy a társaság két tagja a közeli mini marketben vásárolt üveges sört, később azok is fel voltak felírva a nevük mellé. Ebben a felírásos módszerben működött az iszapgiliszta kiadása is. Majd mindenkinél szerepelt 4 adag kifizetendő giliszta, de valójában egész héten csak egyszer volt vihető minőségű. A többi napon élettelen, összerohadt giliszták voltak a vödörben.
Itt említném meg, hogy aki élő csalival akar horgászni, az vigyen magával, mert – a megelőző email váltások ellenére – nincs a beígért csíkhal, kagyló, csonti, pióca sem.
2.,
Minden alkalommal ő tankolja meg a csónakmotorok tankjait, nekünk a szervízdíjat is tartalmazó 2 euró/ liter üzemanyagárat kell kifizetni. (megjegyzem, hogy itt mindig 300 ft/euró árfolyamon váltanak, lehet akármilyen erős a forint). Ehhez képest már az első napon szóltunk, hogy a mi négyütemű motorunk egyik hengere nem megy a felmelegedést követően és gyertyát kellene benne cserélni, mert nem siklatja be a csónakot és így feltehetően többet is fogyaszt és mindezek mellett alig haladtunk vele. Sajnos egész héten nem sikerült orvosolnia ezt a problémát. A tankolások úgy történtek, hogy Kóta megtankolta a tankokat és beírt valamennyit a füzetébe. A mai napig nem értem, hogy miként tudtunk közel 50 liter üzemanyagot elhasználni, amikor szinte minden este majd félig hagytuk a 12 literes tartályokat. Az utolsó napon több mint 3 óra folyamatos motorozás után is maradt legalább két liter benne. Sajnos a motorok műszaki problémái más csónakoknál is jelentkeztek.
Előfordult olyan is az egyik barátunkkal, hogy sajnálatos módon két alkalommal is ki kellett mentenie két csónakot mert leállt a motorjuk és nem indult újra. A lerobbant motorok is a táborhoz tartoztak, így, ha Kótáék elérhetőek lettek volna, akkor az ő dolguk lett volna a mentés. Mindezt úgy hálálták meg, hogy kettő liter üzemanyagot nem kellett kifizetniük.
Aztán olyan is előfordult egy másik párossal, hogy reggel hűlt helyét találták a csónakjuknak, pont akkor, mikor eltervezték, hogy korán elindulnak halakat kergetni. Később kiderült, hogy az egyik alkalmazottnak valami dolga akadt és elvitte a csónakot mindenféle megkérdezés nélkül.
3.,
A részvételi díj tartalmazza a napi 3 étkezést, a korlátlan ásványvízfogyasztást, az engedélyek és a határvízi engedélyek árát.
Mivel előre gondolkodtunk a következő napi horgászatot illetően, így már mindig előző nap jeleztük, hogy másnap korán indulnánk horgászni, ezért kérnénk a motorok megtankolását és a hideg reggeli és ebéd előre csomagolását. Sajnos ez is többször keresztbe húzta a korai indulást, mivel valahogy nem volt kapacitása a tulajnak és a személyzetének ezeket megoldani. A negyedik napon már joggal kérdeztük meg kissé ingerülten, hogy kinek a f@@át kell leszopni, hogy mindezek megtörténjenek. Az is előfordult, hogy egész napra csak a reggelit kaptuk meg, de előfordult az is másokkal, hogy nem kaptak semmit. A korlátlan ásványvízfogyasztás annyit jelentett, hogy amíg el em fogyott a hűtőből, addig vihettél, de lehet, hogy a társad elől vitted el.
Több alkalommal kértük a vendéglátónkat, hogy mivel nincs helyismeretünk, vegyen nekünk gyümölcsöt – persze ki akartuk fizetni -, de sajnos nem jutott rá idő, hogy a helyi piacon vegyen két darab eredetei lipován dinnyét.
Tudomásunk szerint a kifizetett engedélyek egy évre szólnak – tehát máskor is felhasználhatóak – azonban azokat hiába kértük többször is, sajnos nem sikerült megkapnunk. Minden alkalommal más kitérő választ adott Kóta Péter, hogy miért nem kapjuk még meg. Az „vigasztal”, hogy amikor a helyi rendőr és a határőr parancsnok meglátogatta a vendéglátónkat a táborban, akkor mindkettő vidáman távozott. Nem is mértem, hogy miért mondják a dákó románokra, hogy korruptak. Biztos nem azok!

A következő probléma nem nálam, hanem az egyik barátomnál fordult elő:
Fogott néhány darab süllőt, melyet szeretett volna megenni és kérte, hogy az ottani személyzet –persze nem ingyen – az tisztítsa meg és készítsék el. Másfél nap múlva a leadott halak még a hűtőben voltak lefagyasztva, kibelezetlenül.
Az indulás reggelén jó korán – 05.30 - keltünk, hogy időben elérjük a kompot és ne kelljen kapkodnunk a pakolással sem a reggeli után. Hát a személyzet kb. hat óra körül megérkezett, de nem értettük, hogy minek, mert reggeli az nem volt, maximum egy kávét vehettél magadnak. A következő vásárlási lehetőség a komp túl oldalán, négy órányira volt.
Az ilyen és ehhez hasonló dolgok nagyon megkeserítették azt az egy hetet, amelynek arról kellett volna szólni, hogy aktívan pihenjük azért a nem kevés pénzért, amit befizettünk.
Azt hinné az ember, hogy ezekben a viszontagságos időkben, amikor mindenki meggondolja, hogy mire is költi azt a nehezen megtakarított pénzét, és amikor a vendéglátók amúgy is lepkehálóval és nagy kedvezményekkel keresik a vendégeket, akkor egy ilyen történet nem eshet meg 16 emberrel.
A tulajdonos állítása szerint korábban mindig a testvérével csinálta ezt az üzletet, de összevesztek és azért megy neki nehézkesen. Hát én meg magasról sz@@ok erre a dologra, mert engem ez nem érdekel. Nekem és a többieknek is az egész pénzt kellett kifizetni, nem csak a felét.
Mialatt ezeket a sorokat írtam, kiderült, hogy egy ismerősöm a baráti társaságával előttünk jártak a táborban. Ő azt hitte, hogy csak később megyünk, és jó szándékból elkezdte sorolni a kísértetiesen hasonló problémákat, amik velük is megtörténtek. Kérte, hogy ezekre nagyon figyeljünk, mert nekik igencsak megkeserítette a horgászatot. Miután elmondta az „élményeit”, közöltem vele, hogy már túl vagyunk rajta és nekünk is a felejthető kategóriába tartozik ez a túra.
Ami náluk végleg kiverte a biztosítékot, hogy kifizették a ki és beszállításért az 50 eurót fejenként, azonban a kiszállításnál nem tudtak időben elindulni. Ott álltak a parton a csomagjaikkal a megbeszélt 10.00 órakor, a tulaj sehol. Később kiderült, hogy a tulajnak hoztak be valami csomagot, és hogy ne legyen költsége, azzal a csónakkal vitette ki őket, mindenféleképpen meg kellett várni. Ez majdnem két órával később történt meg.
Remélem tudtam egy kicsit segíteni a bizonytalankodó horgásztársaknak a döntésben. Higgyétek el, nagyon jó vendéglátók is vannak a Duna-deltában. Sajnos nekünk a Chilia Fénye horgásztáborral sikerült mellényúlni.
Összesítve nem kevés pénzért vettünk kellemetlenséget, kényelmetlenséget, bosszúságot, és hagytuk, hogy hülyének nézzenek minket.

Üdv mindenkinek:
Minél keményebb a monofilzsinór anyaga annál kisebb a nyúlása, de nagyobb a szakítószilárdsága. Ellenben minél lágyabb annál nyúlékonyabb, gyengébb a zsinór.