Adatlap
Csukuci
Becenevem: Csukuci
Korom: 26 év
Lakhelyem: Hajdú-Bihar
Regisztráció dátuma:2008-03-18
Utolsó belépés dátuma:2010-03-23
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem: Házat bérelek
Ha társasággal megyek horgászni: Családdal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Legfrissebb feltöltött fotóim
Legfrissebb beszámolóm
Tudom, hogy sokan nem kedvelik az afrikai harcsát, mert nem őshonos, csak egy szezonhal, és néhány bértóban - mohósága miatt - nem túl nehéz horogra csalni.
Mit is mondjak… ? Én is szívesebben megyek ki egy természetes vízre keszegezni, pontyozni, minthogy elmenjek egy „műanyagtóra”, de van, hogy az embernek nincs lehetősége elmenni egy jó kis élő vízre.
Így történt ez velem a vakáció első hetében is. Június 19-én, egy barátommal mentünk ki egy Debrecen határában lévő kis bértóra, ahol afrikai harcsát akartunk fogni. Apa kivitt minket kocsival, így nem kellet buszozni, és fél nyolcra már kint is voltunk. Megvettük a napijegyet, kipakoltunk, majd elkezdtünk horgászni. Mire a feedert felszereltem, addigra Dávid már a második harcsáját fárasztotta. Végre elkészültem. A 8-as méretű Gamakatsu Feeder Round horgomra 2 szál vékony gilisztát tűztem, majd bedobtam a nádas elé. 15-20 perc múlva már görbült is a spiccem! Bevágtam, és 5-6 perces fárasztás után partra emeltem az első afrikai harcsámat, ami nem volt több 2kg-nál, de nagyon örültem neki. Ismét bedobtam és néhány perc elteltével az érzékeny bot –egy erőszakos, hirtelen kapás keretében- leesett a bottartó villáról. A utánanyúltam, és bevágtam. A 0,18-as monofil előke nem sok esélyt adott az 5kg körüli harcsánál. Elszakadt. Leakasztottam egy szintén 0,18-as damilra kötött 6-os méretű horgot, megkötöttem a szerelékemet, majd visszadobtam az etetésre. Semmi. Több mint 2 óra telt el kapástalanul. Észrevettem, hogy egy jóval 5kg feletti harcsa már harmadjára jön fel ugyanott levegőt cserélni. Kitekertem a feedert és elővettem az erős, 100-200g dobósúlyú teleszkópos botomat. Ezen 0,30-as Carp Expert damil, 6g-os úszó, és 2/0-lás horog volt, amit nagynak találtam, ezért lecseréltem. A 0,20-as fonott előkére egy 2-tes méretű Mustad bojlis horgot kötöttem. Felfűztem rá 1 szál vastag gilisztát, és bedobtam oda, ahol a halat láttam. Az apró kárászok és razbórák folyamatosan csipkedték a vízközt felkínált csalit, mígnem egyszer csak eltűntek. Ezután 10-15 másodperccel az úszóm lassan, de határozottan elmerült, és már feszült is a damil! Bottal a kezemben guggoltam, majd hirtelen felállással akkorát bevágtam, amekkorát csak bírtam. A hal felém indult el, nem tanúsított nagy ellenállást. Néhány méter damilt sikerült feltekernem, mire a hal megfordult és megállíthatatlanul indult meg a nyílt víz felé. Az erős bot karikába hajlott, szinte füstölt az orsóm. Ekkor már tudtam, hogy a látott hallal van dolgom, ami már a nádas felé úszik. Nem tudtam visszatartani, bement a gazba. A gyékényes felett átemeltem a botot, miközben átsétáltam a tó másik oldalára. Néhány szál nád és gyékény letördelése után a hal újra szabaddá vált. Mire ismét rendesen beállítottam a fékemet, addigra a harcsa már 15-20m damilt lehúzott a dobról. Teljesen behúztam a féket, és megpróbáltam a part felé terelni a halat, de az csak ment és ment. Ráfogtam a dobra, és megpróbáltam a part felé fordítani a halat, ami erre engedelmesen hagyta magát vontatni. Azt hittem, hogy megadja magát, és végre kiemelhetem, de tévedtem! A hal gondolt egyet, majd a tőlem úgy 15méterre lévő nádasba vetette magát. Nem mozdult.
- Na’ ne, ilyen nincs! –szóltam mérgesen- most mit kezdjek veled? !
A damilt követve megtaláltam az úszómat a gazban, majd egy fél méterrel arrébb –néhány buborék kíséretében- feljött a hal is.
- Te jó ég! Ennek nagyobb a feje, mint nekem! - szólaltam meg. A damil úgy bele volt gabalyodva a nádszálakba, hogy a harcsa meg sem bírt mozdulni. A több mint 10 perces kemény fárasztás után nem csak ő volt fáradt! Lazítottam a féken, betámasztottam a botot, majd a szájába nyúlva partra emeltem a 7kg-osra saccolt harcsát.
- Megvagy, halacska!- szóltam megkönnyebbülve-. Kiakasztottam a szája széléből a horgot és visszacipeltem a halat a táborhelyünkre. Pár percig gyönyörködtem benne, majd néhány fotó után visszaengedtem éltető elemébe, a vízbe. Boldogan néztem, ahogy a lassan úszott néhány métert a felszínen, majd egy nagy burvány kíséretében elmerült.
Még a visszaengedés után 20 perccel is remegett a lábam az izgalomtól, nagyon boldog voltam. Közben Dávid is megfogta eddigi legnagyobb halát, egy 5kg-os harcsa személyében. Később még sikerült a feederrel egy 3kg-os afrikai harcsát fognom, de a legnagyobb élményt mégis csak a 7kg-os hal megfogása, visszaengedése jelentette.
Hát így végződött életem első afrikai harcsa-horgászata. Nyáron még kétszer elmentünk erre a helyre, fogtunk néhány kisebb-nagyobb harcsát és kárászt, de a legjobb az első alkalom volt. Annyit elmondhatok, hogy ez a hal minden hazai fajnál erősebben küzd a horgon, ezért aki még nem fogott afrikai harcsát, az mindenképpen szánjon rá egyszer egy napot, mert nagyon jó sporthal!
A vicsege a kecsege és a viza keresztezéséből születő hibrid, melyet az 1970-es években tenyésztettek ki a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben.