Adatlap
sajo
Becenevem: sajo
Korom: 29 év
Lakhelyem: Borsod-Abaúj-Zemplén
Regisztráció dátuma:2008-07-14
Utolsó belépés dátuma:2009-11-29
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem: Sátorral
Ha társasággal megyek horgászni: Egyedül
A horgászvizet így közelítem meg: Gyalog/Kerékpár
Kedvenc horgászmódszereim
Legyezés, Pergetés
Legfrissebb feltöltött fotóim
Legfrissebb beszámolóm
Reggel hat óra van, sötét még a völgy! Novembert írunk elkél már a vastag kabát ,neoprén kesztyű. Ilyenkor már egy rövidke horgászat is sokat ér,nehezen bírom neki peca nélkül a hétköznapokat. Kedvenc kis hegyi patakom partján állok. Csak merengek nézem egy darabig a vizet az idilli csendet a kisvasút füttye töri meg. Óvatosan összerakom a finom négyes legyes pálcámát, felrakom az orsót óvatosan befűzöm a zsinórt és felkötök egy vékony tizenkettes előkét. Pici tizennyolcas cdc legyet kötök a tipet végére és lenyomom a légy szakállát. Nálam ez egy megszokott mozdulat .A pici legyet a sodrás szélébe hintem. Kis csobbanással valami leszedi azt. Jó erőben lévő kis sebest pisztrángot terelek a partra. Gyorsan megszabadítom a légytől és már mehet is vissza. Nyári lengyelországi pecánkra gondolok ahol a San folyón gyönyörű péreket és pisztrángokat fogtunk. Az volt ám a jó világ negyven -ötven centis sebes pisztángokat fogtunk, de ugorjunk vissza hozzánk. Visszadobtam a legyet a sodrásba ,de az előző kis harcos megugrasztotta a többi halat a gödörből. Továbbállok és átsétálok a közeli zúgóhoz. A madárcsicsergést a távolban zúgó láncfűrészek zaja töri meg. Lassan egy idősebb fa se marad a parton. Egy nagyobb lesúlyozott aranyfejes nimfát, lárvautánzatot kötök a zsinór végére és folyamatosan szűröm a zúgót vele.
Közbe figyelem a vizet és szomorúan nyugtázom ,hogy a tavasszal készített zúgók sajnos már nincsenek meg. Pedig hány jó haltartó helyet csináltunk mi a fiúkkal?! A fiatalság nem igazán értékeli ezt és ,ha már kijön az erdőbe akkor pont ezt kell szétrombolnia. Ezen a felfogáson kéne változtatni ha már kijön a természetbe ne rongálja inkább tegyen érte! Hirtelen egy rávágás szakítja meg gondolataimat. Nem is rossz hal datálom magamba !Próbál betörni a szemközti partoldal gyökerei alá ,de nem engedem óvatosan fárasztom el ne pattanjon a finom előke. Egy fehér sávos mellúszó villan meg a vízbe. Sebes pisztrángra gondoltam ,de mikor szákolom csak akkor látom hogy egy gyönyörű téli színekbe öltözött szaiblingot fogtam. Igazi kuriózum ez ilyenkor ,megdobogtatja a legyes szívét. Gyors fotózás után visszarakom az éltető elemébe ,hadd nőjön. A parton pár gilisztás dobozra leszek figyelmes sajnos a fokozott ellenőrzések mellett is előszeretettel gilisztáznak a patakon, pedig az egyesület bevezette hogy egy adott szakaszon csak műcsalival lehet horgászni. Örömmel vette mindenki ezt a határozatot csak a gilisztás pisztrángozást űzők nem. Szerintem nem fer egy ilyen kis vizen a hallal szembe ,ha az ember valamilyen élő csalival szeretné megfogni őt.
Visszadobom a legyemet a vízbe ,de fél óra után se jön semmi. A nap fényei átszivárognak az ágak között a köd is lassan felszállt, a zúzmra is megolvadt a fák ágain, apró vízcseppek formájába hulltak alá. Egy nyitott csendes részen apró kérészek rajzására leszek figyelmes. A pisztrángok pedig óvatosan szedik le a víz tetejéről az apró rovarokat. Legyet váltok a sok apró légy közül próbálom kiválasztani a megfelelőt. Tizennyolcas barna testű kis kérészutánzatra cserélek. Nem kell nagyot dobni ,a szedések közé dobok.. A halak csak feljönnek és megnézik a legyet ,de nem kell nekik. Nem lesz jó a csali lehet váltani kéne gondolkodom , pedig tavaly ez volt a favoritom. Inkább fenn hagyom bízok a csaliba.
Komótosan egy nagy barna test emelkedik fel a felszínről ,mint egy tengeralatjáró, polár szemüvegbe a tiszta vízbe látom ahogy készül levenni a legyemet a hatalmas sebes pisztráng, nyitja a fehér száját és bumm. Elrontom a kapást , adrenalin szintem az egekbe. Ekkora halat még nem láttam a patakba. Visszadobom a csalit ,de sajnos nem kell már neki.
Gyorsan cserélek egy fekete testű kis cdc légyre.
Még fél órán keresztül próbálom kapásra bírni a halat , de sehogy se tudom.
Kedvenc pályámra sétálok fel. Sajnos itt nem sikerül halat fognom. Leülök egy nagy kőre a parton és csak merengek azon miért kell egy ilyen szép és szerintem egyedülálló szaporulattal álló patakot így tönkrevágni. Négy éve még Magyarországon is ritkának számító vizirigók költöttek a parton ,hegyi billegetők figyeltek a köveken. Mára már csak cinegék és a rigók maradtak. Az urbaizálódó világba ma már nem kincs egy ilyen patak? Tíz év múlva senki sem akar itt horgászni ,mert sajnos ha így haladunk pár éven belül egy egyenes ,kis vízhozamú ér lesz már a patak helyén?!
A vízbe vonuló sebes pisztrángokra leszek figyelmes páratlan látvány . Nem cserélném el semmire.
Sajnos valakinek nem mond semmit, de nekünk aranyat ér.
Nincs is kedvem horgászni nem zavarom a halakat. Kisétálok az ösvényre egy nagy gödörhöz állok inkább csak állnék ,de egy hatalmas gép áll a vízbe. Nem hiszek a szememnek ivási időbe télen munkagépek dolgoznak a patakban ,eltorlaszolva a gödröt. Szívem szakad meg hány pisztráng rekedhetett ott. A medret egyenesítik és töltik fel kaviccsal, partvédő kövezést csinálnak.
Inkább felsétálok a közeli vendéglőbe ,megiszok egy kávét és gondolkodom mit kéne tenni.
Ez így nem mehet tovább kedvenc patakunknak mi lesz a sorsa ?
Ha befagy a gödör egy hal se éli túl, de hamarabb gilisztázták ki mások. Még mélázok egy kicsit a vendéglő előtt egy szép szedést látok. Ha már itt vagyok rádobok. Kapás!
A szép hal megindul sodrásnak felfelé, próbál szabadulni a horogtól. Engedem neki a zsinórt óvatosan fárasztom. Három perc után egy gyönyörű fél kilós szivárványos pisztrángot szákolok meg. Istenem ,de szép. Kis kampós hím példány, megszabadítom a légytől és egy gyors fotó után visszaengedem.
Nem hagy közbe nyugodni az elzárt patakrész sorsa ,gyors telefon után megszervezünk egy halmentést. Másnap teljes menetfelszereléssel egy kis ám ,de jól összeszokott brigád áll készen ,hogy a segítségért kiáltó patakért tegyen valamit. Pár óra leforgása alatt közel negyven sebes pisztrángot mentünk meg. Többet ér ez mintha fognék egy nagy halat.
Ezzel az írással arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy próbáljunk tenni valamit a környezetünkért és ne hagyjuk elveszni kincseinket, hogy a jövő nemzedék is horgászhasson akár pisztrángra!
A hang a vízben 1400-1500 métert tesz meg másodpercenként.