Adatlap
mola
Becenevem: mola
Korom: 45 év
Lakhelyem: Borsod-Abaúj-Zemplén
Regisztráció dátuma:2007-10-11
Utolsó belépés dátuma:2010-02-17
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 30-60
Több napos horgászataim általában így szervezem: Panzióban szállok meg
Ha társasággal megyek horgászni: Családdal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Kedvenc horgászmódszereim
Rakós botos horgászat
Legfrissebb beszámolóm
Október vége van, jeles időszak a folyóvízi horgászok számára, végre elülnek a snecik, és ritkulnak a parton a szúnyogok is, viszont a darabos márnák, és domolykók étvágyuknál vannak rendesen. Reggelente kaparnom kell a jeget a szélvédőről, ám napközben kellemesen melenget a nap. A víz is tisztul, látom minden nap a hídról, így egyre nehezebben viselem peca nélkül. Jó lenne legalább egy pár órát a Sajó partján töltenem, a hajnali időszak lenne tán a legjobb.

- Anticiklon uralja a Kárpát-medence időjárását, marad a ködös, de napközben derült idő- hallgatom az időjóst. Éjjel pedig átállunk a téli időszámításra, egy órával többet alhatunk. Aludni?? Mikor ülhetnénk a fagyos, ködlepte vízparton is, ráadásul egy ajándék órával többet! Megyek, mennem kell véget vetni a gyötrődésnek.

Még este bepakolok, nem kell sok cucc, keszegre készülök. Nem szól a csörgő, megelőzöm. Épp a kávémat szürcsölöm, mikor ébresztőt fúj a gyár kürtje. Még sötét van mikor, nyikorogva tárom ki kapunk, csípek egy fürt szőlőt a lugasról és máris úton vagyok. Ébredező, görnyedt alakok bújnak elő a sarki kocsma fényére, már nem munkába sietnek. Hamar kiérek a gátig, innen már csak lépésben haladok, hátha láthatom az őzek reggelente legelésző csapatát, ám nincs szerencsém. Arcomba csap a hideg pára, de innen már érzem a víz szagát, gyorsuló tempóban húzom magamra a termoruhát. Óvatosan zárom a kocsiajtót, nem csapkodok, nem zajongok, meg is van a jutalmam: egy fácánkakas utolsó pillanatig kivár, majd felröppenve hangos krakk krakk-jával hozza rám a szívbajt mikor már felpakolva tipegek a rézsűt borító nedves füvön.

Gyönyörű a víz, mindig az. Pára lepi el a híd környékét, néha nem is látni, pedig nincs messze. Nyugalom van. Egyedül vagyok mégsem magányosan; néhány vadkacsa is úszkál föntebb. Az éjjel is foglalt volt a hely, sárga gilisztásvödör maradt emlékbe a parton, nem bántom, hátha érte jönnek...

Az etetőm rendkívül bonyolult: csonti meg vakondtúrás némi parmezánliszttel bolondítva. Forráznom kellene a nyüveket, de ezúttal nem tettem, inkább gyakrabban etetek, van miből. 4-es dundi úszóval kezdek, a parttól 10 méternyire dobok néhány igazi cuppanós gombócot, és úsztatok.

Legalább fél óra, mire a sekély víz lakói közelebb merészkednek, így van időm Ismét kürt, megint hat óra van? Nem, most van hat. Az előző „tréfa volt” hmm, néhány éve még hosszas beutalót kapott volna érte egy kőfejtőbe a figyelmetlen kezelő. Akkoriban ezrek keltek hangjára, nem lehetett viccelni. Mára csak a kürt maradt, hangos mementóként azoknak, akik emlékeznek A gyárra.
Aprócska kapás hoz vissza a jelenbe, de nem látom rendesen a piros antennát, így nincs meg. Cserélek is egy vastagabb feketére, a szürkeségben ez sokkal jobban látszik. Óvatosan, pohárral etetek rá, a nehéz gombóc így nem gurulhat messze. Hamarosan újabb ütés, ezúttal meg is van a szilvaorrú. Nem túl nagy, ki sem lóg a tenyeremből. Újabb úsztatás, lassítva, hogy magasabban legyen a csalim, ütés és ismét megvan. Szilva ez is. Újabb gombócot tolok a víz fölé, és nem is hiába. Jobb halat akasztok, a gumi kiszalad, lefelé indul, beletartok, de taktikát vált, és a túlpart felé igyekszik. Hagyom, hadd menjen, úgyis nyúlik annyit a gumim, a partra meg nem mehet ki. Küzdünk még néhány percig, aztán engedelmesen felfekszik a gyönyörű szilvaorrúm. A legnagyobb, amit eddig a Sajón fogtam. Korábban soha nem láttam ilyen méretűt felénk, kisebbek gyakran akadnak, de ilyen szép? Gyorsan visszaengedem, búcsúzóul térdig fröcsköl. A víz most is olyan, mint az arany, legalább 70-80 centiig látom a köveket. A korábbi szennyes habos, olykor olajos lének most nyoma sincs. Nincs, mert Borsod gyárkapuin lakat van, rozsdás!

Örülhetnék, mert tiszta lett a vizünk, és ismét élet van a folyóban, de nem teszem. Csak tekintetem kell fölemelnem, és láthatom a tarra vágott túloldalt. Régen egyformán sorjáztak a parti fűzfák, láttunk csemetémmel őzet átkelni a folyón, sőt a jégmadarat is gyakran figyeltük, ahogy halászott egy közeli bokor ágáról. Már nem hozom magammal ide, nehéz elmagyarázni, mire kellett a hely a víz fölött… talán parkolónak? Miért kellett kivágni a víz fölé lógó bokrocska utolsó ágát is, amiről a mi madarunk halászott? Nem tudom.

Kesergésemben tolok még néhány gombócot az etetésre, nehogy odébbálljanak halaim. Igyekezetemet azonban lassan hálálják meg, ismét nyugalom ül az úszóra, és rám is. Ezért járok mégis ide. Üldögélek zöld ruhámmal belesimulva a tájba, semmin nem jár az agyam. Nincs meeting, határidő, ostoba kérdésekre sem kell felelnem. A csendesen tovaúszó faleveleket figyelem, szép színes is akad köztük. Fűz, nyár, és recés szélű mogyoró követik egymást. Jó elfoglaltság, nem is túl megerőltető, egyszerűen élvezem az időközben előbukkanó nap melegét. Úszómat egy nagyobb laposra cserélem, hátha egy jobb hal is akadna megállítva. Talán a 6-os torpedó elég, igen, áll is a sodrásban mint a cövek. Tartóba teszem a botot, és visszatérek a levélkékhez. Öt perc sem telik el, mikor már a gumi nyúlására vágok be. Kapás nem is volt. Nagyon a fenékhez ragadva úszik. Lassan fölfelé halad, nem kapkod. Ez nem is tudja, hogy megakasztottam. Ráemelek, a 2,5-ös csőgumival a 18/16 elég önbizalmat ad. Ezt nem kellett volna. Elindul felfelé, inkább erőből, mint lendületből húz. Sok ilyen halam volt már, márna. Nagy. Túl nagy. Próbálom feléje fordítani a botot, hogy a háromméternyi gumi könnyedén fusson, és legyen esélyem. Nem rohan el, mint az aprók, csak megy fölfelé. Már vagy húsz méterre van. Minden mindegy alapon fölfelé emelném, nehogy kőhöz nyomja az előkémet, de csak rosszabb lesz, már nem csak fölfelé, hanem a túlpart felé is igyekszik. Fehéredik a gumi, nem fogja bírni az előkém. Még rajta van, mozog is, de nem megy tovább. Leakadt, vagy beúszott valami alá. Látom az úszót, sajna hosszú V alakot húzva vágtat felém. Legyőzött az öreg márna, biztos, hogy az volt. Elment. Elment, és vele együtt elment a mai reggel varázsa is. Csendesen összepakolok, szöszmötölök még kicsit, aztán beindítom a kocsit. Nem kapcsolok rádiót, őrzöm ameddig lehet az ajándék óra nyugalmát.
A feketesügér (Micropterus salmoides) világrekordot egy bizonyos George Perry tartja 10,09 kg-os (83 cm hosszú) fogásával. A hatalmas zsákmányt az USA Georgia államában található Montgomery tóból emelte ki 1932-ben.