Adatlap
ti13i
Becenevem: ti13i
Korom: 35 év
Lakhelyem: Pest
Regisztráció dátuma:2008-08-06
Utolsó belépés dátuma:2011-08-08
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 10-30
Több napos horgászataim általában így szervezem: Autóban alszom
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Legfrissebb feltöltött fotóim
Legfrissebb beszámolóm
A kismáriai tő-cápa


Szép napnak néztem elébe. Több napos vihar, szélfúvás után kora hajnalban örömmel dugtam ki a fejem a faházikónkból. A családkám még javában durmolt. Kezemben a finom erős forró kávé, szemem alatt jókora táskákkal a több napon át tartó korai kelések, és a késői lefekvések miatt. A Balaton csodájának, és az általa nyújtott élmények minden egyes percét ki kell élvezni. Az alvás jelentéktelenné válik azon az egy-két csodálatos nyári napon.
Azon a bizonyos reggelen, kémlelve a dél irányába hátradőlt, limbózó fák kiismerhetetlen viselkedését, örömmel nyugtáztam, hogy most alig rezdülnek rajtuk a levelek.
- Ma enni fognak!
Hasított belém, és már kezemben is volt a „kevéske” felszerelés. Pont csak a legfontosabbak, no meg egy vödör, aminek a tartalma a kis víz alatti barátaimé lesz majd. Körülbelül 100 méter után már kezd leszakadni az ember keze a cipeléstől. Még szerencse, hogy 150 méter után már a parton találja magát. A víz tökéletesen tükör sima volt. A nád meg sem rezzent, a kikötött csónakok alját nem verte hullám, és még egyetlen fürdőző sem zavarta meg a csendet.
Papucs le, és irány a stég! Kezdtem szelni a vizet mint a badacsonyi Katamarán. A víz ilyenkor még igen hűvös. Attól szoktam csak igazán felkelni.
- Szuper! Meg van a helyem!
Mondtam egészen halkan, nehogy meghallja „bárki” is körülöttem. Igaz nem is az én helyem volt ez, hanem egy kedves öreg úré. A stégen lévő táblácska szerint valamilyen doktor lehetett. Mindig bosszankodni látom mikor kint ül, én meg épp valahol mellette állok a nádas szélén.
–Ezek a kis keszegek szórakoznak velem! Mindig csak megrántják egyszer és otthagyják mint valami darab kavicsot!
Egyszer még a szerelését is volt szerencsém meglesni, hogy hátha ragad rám valami, de elég gyorsan meg kellet jegyeznem magamban, más az elképzelésünk a horgászatról!
Olyan volt a damilja, mint a ruha-szárítókötelünk hátul a kertben, a horga, mint Hook kalózkapitány kézhelye. Mindehhez pedig egy jókora ólom, és egy olyan bot párosult, mint amilyen a nagypapám ásónyele, mogyoróból…
A stég közelébe érve igen halkan keverve a vizet és az iszapot, a meghorgászandó beugró előtt hirtelen egy örvény és némi buborék jött a felszínre. - Sziasztok! Gondoltam magamban és felosontam az építményre, kipakoltam mindent, és már a gombócokat gyúrtam mikor ici-pici csobogásokat hallottam a hátam mögül. Megfordultam és látom hogy egy egész sereg küsz épp a reggeli tornához készülődik. Kaptak egy csipet csontit. A tiszta vízben jól lehetett látni hogy elég éhesek.
Engem inkább az érkezésem előtti örvénykék csigáztak, ezért a két pálcámon lévő piciny de öblösebb horgomra, a csontkukacok mellé egy szem tengerit is húztam.
A két nádbeli benyúlóban, kis idő után, már egy-egy jól látható színes úszócska ágaskodott, pont a gombócokon. Egy kis pihenés, nyújtózkodás, a napfelkelte gyönyörködése után a teljes figyelmem a két rikító vesszőcskére összpontosult. Még jó is hogy figyeltem őket, mert abban a pillanatban el is indult az egyik. Bevágás után már repült is az első nagyobbacska vörösszárnyú a kezembe. Aztán egymás után vontattam kifelé a horgászbibliában szereplő összes keszegfélék egyedeit, egy-két kárásszal tűzdelve.
Már nyolc, fél kilenc óra felé járhatott a Nap mögöttem, amikor egy kis csönd közepette, lerakhattam a botot a kezemből és gondoltam én is eszek valami reggeli félét. Ekkor a part felöl valami lármát hallottam.
Mi lehet ez? – gondoltam – Remélem nem fürdőző!... Nem!
Egy sporttárs készült vízre szállni ladikjával. A bejáró végén pedig a „helyi szörfös fenegyerek” hunyorgott a nyílt víz felé. Úgy nézett ki mint az öreg Jock Ewing a Dallasból, de mikor a szél hátán lovagol, az arca úgy mosolyog mint egy kisgyereknek aki élete legnagyobb nyalókáját kapja a kezébe…
Nyugtalanított a csend. Ezért elhatároztam, hogy etetek egy kicsit és megnézem a horgomon táncoló lárvácskákat, táncolnak e még? Újra raktam a csalétket, de ezúttal még egy kukoricát raktam a horog szakállára. Mehet a szerelék a jobb oldali beugró belsejébe. Utána a két gombóc, és egy kis marék szemescsonti. - Jöhet a másik.
Egy csonti, meg még egy, egy pinki, még egy csonti, kukor….
Hangos toccsanás a vízben, előttem. Nézem a botom úszik a nádas felé. Ugrottam is egyből utána, fittyet hányva a magasságnak és a derékig sem érő víznek. Pont el tudtam kapni a pálcám még mielőtt eltűnt volna a szemem elől. Akasztás. A fék megszólalt, de kénytelen voltam rákeményíteni, mert már a nád kellős közepében lehetett. A szemem előtt hírtelen beugrottak a képek az előkém dobozáról, ahogy az adatai, a jobb alsó sarkában fel voltak tüntetve, csak azon tudtam aggódni, nehogy elvágja valami a zsinórt. Elment jobbra, a nád pedig szétnyílt előttem, mint Mózes előtt a tenger. Küzdtünk. Próbáltam nem felfelé húzni, hisz a víz elég alacsonyan állt és a mélyebb felé, no meg a legnagyobb bozótok felé igyekezett ellenfelem. Sikerült nyernem egy-két métert, és a főzsinórom átrakni egy-egy nádcsonk felett. Már-már kijött a sűrűből, de megint vissza akart menni. Nem engedhettem, hátraléptem párat és a nyílt víz felé próbáltam húzni. Gyorsszákolás kellett nehogy megint visszamenjen. Jött a pipálás, és mikor mál a merítőbe húztam már a bajszost, hirtelen kiugrott belőle és az előkémnek ez már sok volt.
Elszakadt.
Hiába dobtam el mindent már csak a hátát tudtam megsimítani. Soha nem láttam addig akkora, és olyan szép pontyokat a Balatonon, de persze azt is csak én láttam, fénykép nem készült róla, és állítólag, ahányszor mesélem el mindig nagyobb és nagyobb lesz.
Minden esetre rendesen görbült a bot akkor, és az adrenalin adag meg volt. Azóta is próbálok összetűzésbe kerülni a kismáriai óriás tő-cápával, de kisebb-nagyobb sikerrel, nem találkoztam vele azóta sem.
Majd talán jövőre!




Írta :

Bp.2008.11.30. Horváth Tibor
A süllő háromnyaras korában éri el a kifogható méretet, mely 30 cm.