Adatlap
Hubertusz
Becenevem: Hubertusz
Korom: 57 év
Lakhelyem: Veszprém
Regisztráció dátuma:2008-10-21
Utolsó belépés dátuma:2009-11-05
Hubertusz
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem: Sátorral
Ha társasággal megyek horgászni: Családdal
A horgászvizet így közelítem meg: Csónakkal
Kedvenc horgászmódszereim
Feeder-botos horgászat, Pergetés
Legfrissebb feltöltött fotóim
Legfrissebb beszámolóm
Halászlé

Furán áll valahogy a csónak, szokatlan neki is a terhelés. Pedig csak ketten ülünk benne, meg a rengeteg cucc. Barátom gyorsan megszokja a dolgokat, neki is lételeme a víz. A sok cucc meg azért van, mert most egy amolyan össznépi táborozás lesz. Baráti társaság, szeretett emberekkel, akiknek amúgy nem sok sejtelme van erről az egészről, amit röviden Gemencnek mondanak. Kicsúszunk a város alól, már csak a Duna marad, meg itt-ott pecások, hétvége van. Hosszan motorozunk, mire elérjük célunkat, a két település közti félúton, a lehető legtávolabb mindentől lévő öblöt. Kicsusszan a partra a csónak orra, elhallgat végre a motor és egyből megérint az, amiért jöttünk. Hiába délelőtt, fenséges hangon vágyakozik egy bika mellettünk és kettő is válaszol rá a túlpartról. Barátom megilletődötten álldogál, hiába a mesélések, más ezt megélni. Én is csak téblábolok, mire észbekapok, hogy nyugi. Hogy itt vagyok, most végre megint nem rohanni kell, hanem csak élvezni, ami van. Lerogyok a csónak szélére, lábamat beletúrom a víz alatt a homokba és bámulom az apró balinokat. Motorzúgás riaszt fel, jönnek a többiek. Pakolás, táborverés, áldomások és hátbaverések, lassan kialakul minden. Sátrak, bogrács, tárcsa bevetésre készen, most napokig nem eszünk, csak halat, bámuljuk a sasokat, hallgatjuk a bikákat és lógatjuk a lábunkat.
Egyedüli pecásként már indulás előtt pedzegettem, hogy ennyire apadó vízállásnál tanácsos lesz másféle élelemmel is felkészülni, de azért többen sandán néztek az első esti vd pörkölt mellől. Minden rendben, de a halak hol is vannak?
Nem tudom mi volt, de a Duna csak hallgatott. Nemhogy a megszokott rablásokat, de még halugrást se lehetett hallani. Mindenféle igyekezetem dacára csak néhány karikát tudtam a szákba juttatni. Jöttek az élcek Münnhausen báró igazáról az én horgászfogásaimmal ellentétben. Ilyen nincs, gondoltam és megszállottan pecáztam. Nem sokat, 24 órából úgy 20-at. Teljes csőd.
Másnap slambuc volt a menü és én mélyen hallgattam. Viszont hosszas gasztronómiai fejtegetésekkel támasztottam alá azon nézetek igazát, hogy vannak népcsoportok, akik a halászléből csak a levet eszik, ergo felesleges bele nagyobb hal. Mindezen nézeteimtől teljesen függetlenül igen igyekeztem fogni valami darabosabbat. Nem ment. Minden összeesküdött. A fánál az esti süllő úgy megtépett, hogy köszönni se maradt időm, a harcsák nyilván megutálták időközben a piócát, mert nekem úgy tűnt, hogy reggel több volt a horgon, mint amit este feltettem. Pontyot a helyi halász bevallása szerint utoljára a Tescoban látott.
Harmadnap döntött a haditanács, amennyiben másnap reggelre se lesz szeletelhető méretű hal, úgy összesütünk minden megmaradt élelmiszert és a továbbiakban semmit el nem hiszünk (nekem).
Nos, minden tudásomat összegyúrtam, beetettem és megbékélve sorsommal néztem a spicceket. Közben rájöttem, hogy lukas a szákom, de ez már nem érdekes, mert a legnagyobb karika épp eltorlaszolja. Komolyan szurkoltam az egyetlen jásznak, hogy sikerüljön kiugrania és egészen megkönnyebbültem, amikor végre kívül csobbant.
Közben besötétedett, fent a tábornál kártyacsata kezdődött, én meg magam maradtam a Dunával. Legalább tíz felől jött a bőgés, alig láttam meg a spicc rándulását. Azért bevágok, hagy gyűljön az alaplé. Megáll a bot a kezembe, elsőre lehúz 6-8 métert. Nagyon óvatos vagyok, el ne menjen. Lassan, de jön kifelé. Megindul felfelé, biztos márna. Egészen közel húzom, megrémül, messzire kihúz. Pont ilyen kell a becsületemhez, megmenteni a renomémat. Lassan elfárad, nincs nálam merítő, kihúzom a sekélyig. Kiveszem kézzel. A dobozom itt van, megmérem. 3,73 kg. Fent a tábornál rebetlit hallok. Nézzük egymást. Vagy csak gondolom. Én nézem. Gyönyörű. A bajszai, az izmos, harcos teste, csodálatos. Felnézek a táborra és sokáig tartom a kezemben a sekély vízben, mire erőre kap. Nagyon elfáradt, csak tétova farkcsapással kúszik a mélybe. Szemből felbődül egy bika.
Tudom, holnap rántotta lesz.
A süllő (Sander lucioperca) világrekordját Friedrich Kraus tartja 1990-ben fogott 116 cm hosszú, 18,70 kilogrammos zsákmányával. A fogás a Duna ausztriai szakaszán történt.