Adatlap
molamobil
Becenevem: molamobil
Korom: 44 év
Lakhelyem: Budapest
Regisztráció dátuma:2007-10-31
Utolsó belépés dátuma:2018-06-18
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 60-nál több
Több napos horgászataim általában így szervezem: Sátorral
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Kedvenc horgászmódszereim
Legfrissebb beszámolóm
Minden évben nagyon várom már a téli hónapokat, mert december közepétől indul a számomra oly kedvelt horgászat szezonja, a gumihalazás az Élő-Tiszán! A 2008-2009-es tél nem indult kifejezetten jól, decemberben a sok áradás horgászhatatlanná tette a Tiszát és a hónap végére a -10 fokos hidegeknek köszönhetően ugyan a víz letisztult, de hamar be is állt, január végéig jégpáncél borította a legszőkébb folyónkat. Január közepétől az idő elkezdett enyhülni, telefonon folyamatosan érdeklődtem, hogy mikor mehetek már? Január 22.-én jó híreket kaptam, zajlik a folyó, de ha minden jól megy holnap már horgászható, de igemám az élet közbeszólt és a munkám végett nem jutottam le csak 25.-én. A két legjobb napról lecsúsztam, 23.-án és 24.-én barátaim számolatlanul fogták a kisebb-nagyobb süllőket, de a megenyhült időnek köszönhetően 25.-ére egy újabb árhullám érte el a füredi szakaszt. Evvel reggel a kikötőben szembesültem, hogy bizony a folyó gyorsul és kezd bezavarosodni. Kicsit kedveszegetten szálltam vízre barátommal, Attilával, de hát itt vagyunk, horgászni kell, 6 hete nem volt pecabot a kezembe, már elvonási tüneteim voltak, tehát irány a víz! Az áradásnak köszönhetően a folyó, ahogy mentünk bele a napba egyre gyorsabb lett, csak 20-30 g-os fejjel értem feneket. Kapástalanul teltek az órák, de hát szép volt az idő, élveztük a természetet és a napsütést. Számtalanszor álltunk tovább kerestük a tuti helyet, végig a part szélében próbálkoztunk, áradáskor a sodrás szinte mindig kinyomja a halat a szélvizekbe. A felszerelésemről egy kicsit bővebben: 3 m-es Balzer 80 g-os bot, 4000-es Shimano TwinPower orsó, 17-es FireLine zsinór. Szorgalmasan cserélgettem a felkínált gumicsodákat de lentről semmi érdeklődést nem kaptam. Elértünk egy újabb részt, Attila mondta, hogy álljunk beljebb, mert ez egy mártogatós pálya itt gumizni nem ajánlott, nagyon sok az akadó. A beállás kicsit túl be sikerült, de a súlyt már letettem, mondta Attila: -Nem baj, dobjunk itt is egy párat! A sodrás itt már annyira erős volt, hogy feltettem egy Manns gumihalat 40 g-os fejjel, vele bírtam csak feneket érni. Dobtam-emeltem-húztam-engedtem ahogyan azt kell, aztán sokadszorra feneket érve a gumival beleemeltem és csodák csodájára elemi erejű KAPÁS!- amit hasonló erejű bevágás követett. A fárasztás elején gyanúsnak tűnt a dolog, a hal még messze volt és folyamatosan húzott, már-már harcsára gondoltam. Jó 10 perc elteltével tudtam a csónak alá húzni és ekkor éreztem meg azt a tipikus süllős fejrázást, amikor a hal jobbra-balra, le és fel mozgatva a fejét esetenként még a torkában lévő horogtól megszabadulva hátrahagyja a még izgatott majd bosszankodó horgászt!- de ez most nem így történt a kontaktus megmaradt és néhány pillanat múlva megláttuk az elképesztő méretű süllőt. Halam elkészült erejével Attila alá tolta a nagyméretű merítőt, én pedig bele engedtem. Megvan a miénk! Mérlegünk nem volt, olyan 11-12 kg-osra saccoltuk. A halat beírtam a fogási naplóba, majd folytattuk a horgászatot. Jöttek a MOHOSZ halőrei ellenőrizni, mutattam az engedélyt, egyből kiszúrták a fogási naplóba beírt elképesztő számot, kérdezte is a kispisztoly (a háta mögött hívtuk kispisztolynak, mert két pisztollyal az oldalán járt, mint valami western hős): -Ez nem valami elírás? Válaszoltam: -Nem elírás! és büszkén mutattam neki a halat! A parton szembesültünk vele, hogy a süllő 12.1kg-ot nyom! Hihetetlen élmény volt, 10 évre visszanyúló gumis süllőhorgászatom megkoronázása!
A compó pikkelyeinek zselatintartalma olyan magas, hogy akár pucolás nélkül is bedobható a halászlébe, a hő hatására azok feloldódnak és még karakteresebbé, kihűlés után pedig kocsonyássá teszik a levest (lsd. Halkocsonya).