Adatlap
horpett
Becenevem: horpett
Korom: 75 év
Lakhelyem: Budapest
Regisztráció dátuma:2007-11-08
Utolsó belépés dátuma:2009-06-02
Évente kb ennyi időt töltök horgászattal: 30-60
Több napos horgászataim általában így szervezem: Panzióban szállok meg
Ha társasággal megyek horgászni: Baráttal/barátokkal
A horgászvizet így közelítem meg: Autóval
Legfrissebb beszámolóm
Feleségem látva hogy kevés szabadidőmet legszívesebben horgászattal töltöm, egy okos asszony taktikusságával nagyon szivesen kisér el horgászni. Legfőképpen ezt akkor teszi, amikor megszabadul a munkájától és a tetejébe még hétágra is süt a nap, van lehetősége napozni (fanatikus napimádó) a víz mellett.
Igazándiból az egészből csak a napozási lehetőség érdekli, a horgászat számára egy kicsit lenézett de még elviselhető hobbi.
Éppen ezért elsősorban a nyári szabadságolások alkalmával hű kisérőm, ami nem kis megpróbáltatás idegrendszeremnek, hiszen már a bepakolásnál van okom zsörtölődni a napágy, a kenőcs, a napernyő, a hűtőtáska és hozzájuk hasonló komfortnövelő cuccok sokasága miatt.
Egy gyulai pihenésünk alkalmából történt meg velem - velünk - a következő sztori.
Az üdülő környezetében igen sok "kultúrgödör" csábítja a halfogásra kiéhezett horgászokat. Mivel a Kőrösökre nem megyek szívesen, hiszen nincs megbízható, helyismeretekkel rendelkező horgásztársam és még nem voltunk a Békéscsaba és Gyula között lévő ún. Néveri tavon horgászni, ezért kipróbálandó oda váltottunk napijegyet.
Első látásra nem keltett bennem nagy reményeket a tó, vize számomra egy nagyobb pocsolya benyomását keltette, és Nejem is igen berzenkedett a hely ellen a tavat szegélyező sűrű akácerdő miatt, mondván hogy itt nincs egy csöpp nap sem, mindent eltakar a rengeteg fa, hol fog Ő most napozni... A hely kiválasztásában is egyetlen szempont szerepelt: süssön oda helyünkre a nap... (Az aki meg-, és átélt hasonlókat az megérti idegállapotomat..)
Szóval elhelyezkedtünk, a fenekezőbot harmincas zsinórral, a szokásos etetőkosaras, kéthorgos szerelékkel, konzerv kukoricával csalizva a tó kőzepére, a vékonyabb, könnyű pálca úszósan, jókora gilisztacsokorral csalizva egy kicsit balra, közelebb a parthoz került bevetésre. A vékonyabb "No-name" bot vékony zsinórral, kis ólommal éppen hogy leért a fenékre, és igazándiból azt reméltem, hogy a kukoricással potykát, az úszóssal pedig afrikait fogok zsákmányolni, amiből a tógazda szerint rengeteg van tóban.
Az első órában csak az úszósat maszatolta valami, de mindannyiszor luftot ütöttem, a fenekezőn mozdítás sincs, aztán a szokásos variálgatások (lebegetett csali, nagyobb ólommal a fenékre letett stb.), nejem is megtalálta napfényes helyet - kellemesen telt az idő.
Egyszer csak a úszóm elkezdett bukdácsolni, liftezni - no ez biztosan afrikai lesz. Vártam hogy lenyelje és bevágtam. Úgy látszik a hal ezt nagyon nehezményezte, mert észtvesztő száguldásba kezdett, és erőteljes húzása is inkább egy torpedó benyomását keltette, érezhetően nem a kisebbik fajtából való volt. Nem tudtam megfékezni, egy kicsit lassítani húzását, tudván hogy vékony a zsinórom - egyszer csak a pálcám kiegyenesedett miután a 20-as damilomat eltépte a fenevad. Az ismeretlen tengeralattjáró, vagy Moby Dick elvitt vagy 30 méter zsinóromat, valószinűleg a tavan átívelő gyaloghíd cölöp-pillérének segítségével menekült meg.
Tehetetlen dühömet Nejem csak fokozta, amikor a napozást otthagyva már szákkal a kezében izgatottan toporgott a víz szélén és sikertelenségemett eképpen nyugtázta: "Béna vagy,engedted hogy elvigyen ennyi drága damilt, úszót, és egyébként szívesen ettem volna sülthalat.."
Láttam, hogy hal van, csak a finomkodásnak itt nincs helye, ezért lecseréltem az orsóm dobját egy 30-as damilt tartalmazó dobbal, és újraszerelve, csalizva ismét bevetettem a szereléket.
Talán a nagy izgalmak meg a "betli" miatt éreztem, hogy a "szükség" sürgősen elszólít a vízpartról, ezért a Nejemre bíztam a felszerelésem őrzését, kioktatva előtte természetesen. És hogy Számára is érthető legyen a lecke, ezért kénytelen voltam "lefordítani" a feladatot valahogy eképpen: "A karpereces (itt a fenekező kapásjelző karikájára mutattam) ha leeseik, vagy rányúlik hirtelen, akkor gyengéden beemelsz, és tekered az orsó karját. A dugó (horgászoknak az úszó) ha elsűllyed, vagy felfekszik a vízre, akkor kis szünet után szintén beemelsz, és tekersz. De inkább visíts, vagy sikolts, és én vágtatok a WC-ről akár letolt nadrággal is."
Mint tudvalévő, az élet nagy rendező, mire megkönnyebbülten ráérősen ballagok vissza az igazán kultúrált mosdóból, hát az én nejem áll a tópartján, az úszós botom orsóját kétségbeesve tekerve sziszegi, hogy "Gyere már, valamit fogtam!"
Átvéve a botot és a jó családfőhöz méltóan azonnal bekapcsolódtam a küzdelembe, éreztem, hogy ez aztán hal, és valószinűleg harcsa az illető, mert a fenéken marad, és viszi - illetve vinné! - a zsinórt rendesen. Hol Ő lopott tőlem zsinórt, hol én nyertem vissza valamennyit - szóval az a csoda-csata volt, amit egy horgászt a vízpartra csábít. A küzdelem hol heves, hol meg visszafogott volt - nem akartam hogy ez is megszökjön tőlem, ne kelljen már pironkodnom a Nejem előtt.
A harc közben Nejem egyszer csak megszólal: " Te a karperecessel is történt valami ", látom ám, hogy azon meg a kapásjelző rendesen liftezik, majd mielőtt végleg felcsapódott volna (Istenem milyen mennyei hang, amikor a kapásjelző csattan a boton !) Nejem felkapja a botom és a tanultakat, illetve a tapasztaltakat felhasználva beemel a halnak, és tekeri az orsókart. Szerencsém volt, hogy a fékem (valószinúleg véletlenül) jól volt beállítva, igy csak tekert, tekert megtapasztalva zsákmányszerzés kimondhatatlan örömét.
A kettős küzdelemben elsőnek az én afrikaim adta meg magát - nem könnyen -, és került a szákba, illetve a haltartóba. Addigra már a Nejem potykája is megadta magát, pihegve feküdt föl a vízre.
A sokat tapasztalt öreg harcos stílusában hagytam, hogy Nejem befejezze a küzdelmet, és én szákoltam ki az Ő halát is, és tettem a harcsa mellé a haltartóba.
Kicsit remegő térdekkel, az adrenalin által okozott pirosló fülekkel és arccal néztünk egymásra: Győztünk !
A "kettős rangadót " a többi spori irigységgel vegyes gratuláló figyelme kisérte, és mi a győztesek, a sikeres harcosok büszkeségével mentünk mérlegelni. A mérleg nyelve tovább növelte dicsőségünket, ugyanis az afrikai harcsám 7 és fél kiló volt, a ponty pedig 3 és fél.
Örömünkbe csak egy csöpp üröm vegyült, amikor ott kellett hogy hagyjunk a tógazdánál vagy tizezer forintot....
Gyulára autózván Feleségem összegezte az asszonyokra és családi pénzügyminiszterre egyáltalán nem jellemző tömörséggel a történteket: "Még egy ilyen sikeres nap, és mehetünk haza az üdülésből előbb mint terveztük..."
Csak hümmögni tudtam, mert voltaképpen igaza volt.
De lelkesedésemet még tovább tudta hűteni, hiszen horgász-szenvedélyemet és ls aznapi horgász-tudásomat mintegy minősítve kijelentette, hogy
"Van, aki horgászik, és van, aki halat fog".

A halakat aztán ehhez mérten csendben pucoltam fel, lelki békém csak a sült hal fogyasztása közben állt helyre, hiszen látható volt hogy fertőzöttségem Rá is átragadt egy csöppet, még ha tagadta is.
Azóta örülök, ha jön velem horgászni, és babonából sokszor hagyom a botok mellett, hátha megint bejön, hogy én horgászok, Ő meg fogja a halat...





A hím kecsege 4-5 évesen, míg a nőstények csak 5-6 éves korukban érik el az ivarérettséget. Mivel az első években ez a faj igen gyorsan fejlődik, gyakran előfordul, hogy hamarabb eléri a kifogható legkisebb méretet (45 cm), mint a szaporodóképes állapotot. Így számos esetben előfordul, hogy még az első ívása előtt kifogják vizeinkből.