Cikk oldal
2008. 11. 18

horog: Huzsvár József: Utálok lóg(at)ni


Munkahelyemen azt mondtam, fogorvoshoz megyek, a feleségemnek azt, hogy túlórázok (a szomszéd csininek meg azt, hogy kezét csókolom), én meg itt vagyok, ahol a horgász is gyalog jár (mert feneketlen sár van), a tó partján.

Felhúztam a műút mellett a nyakig érő csizmámat, vállamra vettem a nyaláb horgászbotomat, jobb kezemben húszkilós horgászdobozom, bal kezemben a kisszék, az elemózsiástáska, a haltartózsákom (előzetes bizalmam jeléül), számban a csalihalas vödörrel baktatok a huzatos parton. Célom: a lehető legtávolabbi „csodás” horgászhely. Húsz lépés után rám melegszik a bekecs meg a bunda, a botok húzzák a vállamat, ezért átrakom őket a másik felemre, jobb kezem tartalmát a bal kezemnek adom, hogy igazságos legyen, de így még nehezebb.

Ekkor jutott először eszembe, hogy most jobb lenne a fogorvosnál lenni, vagy otthon ebéd utáni kávémat szürcsölni (hogy a szomszéd csinit ne is említsem, mert ő mindig eszembe jut).

Másfél óra erőltetett menet után (az utolsó métereket kúszva tettem meg, nehogy elriasszam a halakat) megérkeztem a „helyre”. A múlt szombat óta jó fél métert feljött a víz, és elöntötte a lapos partot. Kedvenc süllőtartásom elérhetetlen távolban ringatózott. Némiképp csak az vigasztalt, hogy úgysem tudnám kihúzni a halat, mert a parttól tíz méterig félcentis jég borítja a vizet.

Ekkor jutott másodszor eszembe, hogy ezekhez a kínokhoz képest gyönyör, amikor az ember fogát fúrják, mámor az iroda cigarettafüstjében lebegni (kéjelgés a csini kutyáját sétáltatni). Még szerencse, hogy nem fogok halat, mert utálom órákig vakarászni azokat a nyálkás vackokat, amikor este fáradtan, megfagyva hazaérek.

Azonnal fogadalmat tettem, hogy ezentúl még a szultán háremének szökőkútjában levő aranyhalakra sem megyek horgászni.

Azután megkezdődött a heti robot.

Hétfőn havas eső esett (biztosan elolvadt a jég a tavon), kedden kisütött a nap (mi lenne, ha oldalról közelíteném meg a bozótot?), szerdán 11 órakor szólok a főnökömnek, hogy sürgősen a fogorvoshoz kell mennem. Felhívom a feleségemet a munkahelyén, és elmondom neki, hogy halaszthatatlan ügyben vidékre kell utaznom, majd hazaszáguldom a cuccért (a szomszéd csini utcát söpör, és feketére invitál).

Én meg csak rohanok, Hogy hova, azt nem tudom megmondani (mint ahogy a csininek sem tudtam felelni), mert a számba van a csalisvödör.
Hozzászólás
Doktorur2008.11.18.Szia! Jó írás. Nem szűkölködik a humorban. Doki
 
A harcsázáshoz otthon tartott piócákat amennyiben rendszeresen csirkemáj darabokkal etetjük rövid időn belül jelentős testtömeg növekedést érhetünk el.