Cikk oldal
2008. 11. 30

amuros: Kukachajsza

Kukachajsza

Nálunk demokrácia van, anyával mindent meg lehet beszélni, de mindig van „kizárólag egy feltétel”-e, amihez görcsösen ragaszkodik. A pecázás kapcsán például az, hogy mindent hagyjak kívül 54 négyzetméteres lakásunk ajtaján, mert a cumó nagy helyet foglal, és büdös is.
Én tekintettel vagyok rá, mindig úgy csempészem be a felszerelést, hogy ne vegye észre. Tudom persze, hogy nem ezt érdemli, mert jó fej, szinte a kezdetektől egyedül nevel, megtehetném hát a kedvéért, hogy használom a tárolót, ami a tízemeletes ház összes lakója közül éppen minket illet, de rendszerint nem találom a kulcsot. Ma egyébként is csak ideiglenesen helyezem a szobám szekrényébe a botot és a csalikat, mert úgyis megyek este éjszakai pecázni a haverokkal.
Anyának nincs kifogása, talán jól is jön neki, ha lelépek, ugyanis RANDEVÚJA van!
Megélt 15 esztendőm során nem nagyon láttam férfiakat körülötte, de most lázasan készülődik.
A lakásban minden ragyog, szinte természetellenes a rend. Leülök a géphez, nehogy elmozdítsak valamit, és felbillenjen az egyensúly.
Töltöm az időt, amíg megérkeznek a sporttársak.
Anya a fürdőben, majd törülközőbe és illatfelhőbe burkolózva kilép, térül-fordul, lehajol, felemel valami szöszt a földről, kidobja, majd újra elnyeli a fürdőszoba. Ismét kilép, megint sürög-forog , újabb szöszt emel fel és az előző sorsára juttatja. Búg a hajszárító, majd elhallgat, anya kilép, de megint megakad a szeme valami fehéren, kicsit odébb egy másikon.
Mi a csuda? Morog, nézelődik, nem érti. Mi lehet ez? Fél szemmel figyelek csak, nem vagyok sem kíváncsi, sem érintett.
Azért ő gyanakszik: -Mit csináltál? Elszórtál valamit?
-Ugyan!(Bántó még a feltételezés is.) Randevú előtt?! Dehogy!
De akkor már újra hajol, tapogatja a fehér kis valamit. Én alámerülök a billentyűk biztonságos ütögetésébe, ártatlan vagyok.
De mégsem tudok kívül maradni! Kétségbeesett, dobhártyaszakító sikoltás ránt ki a kényelmes közönyből.
-Mozognak! Ezek mozognak!
Vészjóslóan a szobámba lép. A kisimított ráncok felgyűrődnek, a besimított haj égnek mered.
Tekintete vonzza az enyémet le, egyenesen a szőnyegre, ahol a minta mintha megelevenedett volna. Tengernyi csonti masírozik jobbról balra és viszont.
Anyám tehetetlenül az ágyamra rogyik, és ekkor… megszólal a csengő.
-Ne!-leheli elhaló hangon, de én tudom a dolgom. Udvariasan kinyitom az ajtót, s miközben bemutatkozom, azon jár az agyam, hogy vajon megérte-e ekkora cirkuszt rendezni néhány ártatlan csonti miatt, csak mert Ő jött vendégségbe.
Bevezetem a még mindig alélt anyához a szobámba. Ő azonnal átlátja a helyzetet.
-Pecázol?-kérdezi.
Bólintok.
-Én is- mondja némi félelemmel a hangjában, és anyámra sandít, majd szó nélkül leereszkedik hozzám, hogy segítsen a szétszaladt csontik begyűjtésében.
Mindet persze nem tudtuk összeszedni. E tény egyik ékes bizonyítékaivá váltak a az elkövetkező néhány hét óriáslegyei. Másrészt akkor sikertelenül tértem haza az éjszakai pecázásból. Lehet, hogy az a néhány szekrény alá bújt csonti hiányzott?
Hozzászólás
Laciapu2008.12.12.Ez nagyon tetszett!
Gratulálok!
(-:
Ferike712008.12.09.:)
Gratulálok!
:)
 
A harcsázáshoz otthon tartott piócákat amennyiben rendszeresen csirkemáj darabokkal etetjük rövid időn belül jelentős testtömeg növekedést érhetünk el.