Cikk oldal
2008. 12. 02

Doktorur: Csuka betli a Duna-deltában


Már nem tudni kik terjesztették el a hírt április közepe táján. Esetleg a bohókás bodorkák, vagy a mohó piros szárnyú keszegek, netán a szemtelen sügerek, hogy befellegzett a tavak urainak a nagyképű csukáknak, mert jönnek a magyari horgászok. Mindenféle fondorlattal és helyben telepített vezetőjük a híres és hírhedt Zabpehely Gyurma vezérletével kipusztítják míg a csukák írmagját is. Lett is nagy riadalom a csukák nemzetsége körében. Össze is sereglettek nagytanácsot tartani. Ott voltak mind a Babina, Ördög, Matica és Csoda tavi csukák. Nagyon nem volt ínyükre a dolog. Pláne még foguk sem volt. Az ínyük bedagadva, a fogzás fájdalmai és a rettegés az elszánt magyari horgászoktól csak növelte az elkeseredésüket.

- Tiltsuk ki a tavakról a rémhír terjesztőit. Vesszenek a bodorkák, keszegek, kárászok, sügerek és mind ki elhiszi a mesét a csavaros eszű magyari horgászokról – emígyen vélekedtek a tüzes és hirtelen fiatalok. Rátátották fogatlan szájukat az öregek.
- Tényleg, ha nincs hír, nincsenek magyari horgászok sem.
És kihirdették, hogy megevés terhe mellett hagyják el a tavakat a rémhírek terjesztői.
- Mars legelni nyavalyás banda a kiöntésekbe! Aztán ha megjön a fogunk, még jól jöhet a kövér falat.
Így is történt. A kishalak mind elmentek. Az egyik süvölvény csuka azt hitte valami lázadó egyedet lát a tóban és még fogatlanul is érvényt akart szerezni a rendeletnek.
- Na ezt elkapom! - Túl könnyen ment a dolog. A horog még a fogatlan ínyénél is fájóbb sebet ütött.
- Ne legyen Juh Zoltán a nevem, ha ez nem egy fogatlan csuka végre – rikkantotta foglyul ejtője.
- Látszik birka türelmed van haver. Három nap alatt egy fogatlan bugyli. Gratulálok – volt némi keserűség társa szavaiban.
- Na küldjed a felmenőidet – biztatta Zoltán a kis csukát.
A bugyli repült vissza a vízbe. Ez hiba volt.
- Itt vannak már a rettenetes magyari horgászok előőrsei! Végünk van! Most ejtettek vissza a vízbe, de kérték küldjem az összes felmenő rokonomat, hogy leszámoljanak velük.

A hírre összesereglettek mind újra a tavak csukái.
- Már húsz fogváltást értem meg, de ilyen rosszul még év nem indult – kezdte a helyzet felmérését az Öreg csuka. - Kinőtt ugyan újra a fogam, de éhes vagyok, a kishalak elmentek és jönnek a magyari legyőzhetetlen pecások. Mit tegyünk? – közben kicsit vigyázva lenyelte a rossz hír hozóját.
- Az íze legalább jó – közölte. – Így jobban tudok gondolkodni. Menjünk a kishalak után a kiöntésekbe. Eszünk. Elkerüljük a vészhozó magyariakat és ha lemegy a víz, elmúlik a veszély, visszajövünk kedves tavainkba a keszegekkel együtt. Amúgy is túl állott már ez a posvány.
Aztán elhúzták a csíkot. A tavak ott maradtak tök üresen.

Zabpehely Gyurma összevonta a szemöldökét és szigorúan dörrent rá az elszánt magyari pergetőkre:
- Márpedig a csukák itt vannak a tavak közepében és kész. Még az egyik közeli kiöntéses csatorna részen kárászokat űző öreg csuka is hallotta.
- Te jó ég még is a tavakban lennénk? – merült fel benne a kétség. A friss Duna víz azonban eloszlatta aggodalmait. Megkönnyebbülten nyelt egyet a kövér kárászon. – Már megijedtem. Ez a Zabpehely nagyon meggyőző tud lenni.

A rettenthetetlen magyari horgászok fegyelmezetten dobták és húzták a különböző csalhatatlan csoda csalikat. Ronggyá áztak, kicserezte a bőrüket a szél, leégtek a napon és ismét megáztak. Aztán meg esténként bánatukban eláztak.
- Ó csukák nagy és könyörületes istene! Engedd, hogy legalább ősszel elkapjuk őket! - szállt a fohász a magyari pecások szájából.
Majd harcsát, pontyot és süllőt áldoztak a nagy csukaisten oltárán és rengeteg medve (ursus sör) ital is lefolyt a torkukon. A nagy csukaisten csak rejtélyesen mosolygott.
Hozzászólás
Még nincsenek hozzászólások.
A compó a magyar vizek orvoshala. Onnan kapta ezt az elnevezést, hogy a bőrén lévő nyálkahártya más halak sérüléseit képes begyógyítani, amennyiben azok nekidörgölik testüket.