Cikk oldal
2009. 07. 02

4esazjo: Az első

2009. 06. 14.-én délelőtt, nem kapkodva nagyjából tíz óra magasságában indultunk el kedvelt csukás vizünkre. A cél nem volt titok, csak pergetés minden mennyiségben. Az utat már párszor megtettük Pécsről a tópartra és ez is olyan volt mint általában... Várakozva fogytak a kilóméterek, persze közben jól elszórakoztattunk egymást, mégis ott volt a levegőben az a bizonyos milyen is lesz a víz amikor odaállunk a napijegyet megváltani érzés. Számomra valahogyan mindig is fontos volt az első benyomás a parton! Az első aznapi pillantás a víztükörre, az illatok, van e rablás a közelben vagy keresgélni kell... Hála Istennek aznap valahogy szinte minden kellemesen jött össze. Nagyon szép időnk volt, a part csendes, nyugodt nem kapkodós kipakolás és szerelés. Még néhány vicces fotó is készült a házi fotóalbumba. Az egyetlen dolog ami kicsit "csorbította" az amúgy teljesen idili összképet, hogy jó darabig egy árva rablással sem találkoztunk a vizen. Persze ez sem szeghette kedvünket, Mohamed és a hegy példáját mindenki jól ismeri ugyebár, és persze próbáltuk annak is betudni a dolgot, talán a déli hőségben pihenőt fújtak a halak. Nem is szálltunk csónakba egyből, a partot végigpásztázva keresgéltük az első kapásokat, bízva a műcsalik és vezetési módok végtelen lehetőséget felsorakoztató tárházának eredményességében! Ami engem illet, szeretem cserélgetni és próbálgatni a rengeteg variációt ha már így adottak. Így is történt, alig dobtam vagy huszat, cseréltem is vagy a négy vagy ötödik csalimat. Mikor megláttam kis kedvencemet a dobozban sanda vigyorral akasztottam be mögötte a karabinert. Nem túl nagy, rombusz alakú egyszerű kanálról van szó, 390 ft volt, de neki köszönhetem eddigi legszebb csukámat! Bizakodva suhintottam vele az elsőt, de természetesen a többit is... Az ötödik dobásnál gondoltam kicsit vadabbul csalogatom vissza magamhoz. Aztán félúton(elég messze sikerült elhajítani)abbahagytam a csévélést és kis szünetekkel egymás után vagy feleket tekertem a hajtókaron. A harmadik ilyen ejtés utáni tekerésnél elnehezedett a szerelés, reflexből akasztottam is egyet, de hirtelen a végét visszafogtam, mert azt hittem elakadtam! Erre nagy meglepetésemre a következő néhány másodpercben már éles fejrázások meg hangoskodó fék dobogtatta egyre gyorsabban a szívemet! Annyira megilletődtem, hogy hirtelen még szólni sem tudtam a többieknek a megörökítés végett! Így a nem túl hosszú fársztásról le is maradtunk a kamerával(a visszaengedés azonban meg lett örökítve:), de szép képek készültek életem első süllőjéről! 55cm a farka nélkül, és gyönyörű egészséges példány! Ki tudtam volna ugrani a bőrömből ott a helyszínen... A kezdeti heves megindulás külön izgalmat adott a 20-as monofil zsinorral! Nagy élmény volt, örök emlék marad! Hőségben a kopasz iszapon egy egyszerű kanállal első süllőéletemben és még ha nem is kapitális, de a szebbek közül:)
Hozzászólás
4esazjo2009.07.04.köszönöm a hozzászólást, hasonló szép élményeket kivánok! üdv
tarpon12009.07.02.Szép fogás, szórakoztató írás, példás bánásmód! Mindenhez egy óriási Gratuláció!
 
A csuka szinte egész évben táplálkozik, kivétel ez alól az ívás illetve a fogváltás időszaka, mely a nyári hónapokban esedékes. Ez a fiziológiai folyamat egy hónapig tart és teljes böjtre kényszeríti ezt az egyébként falánk ragadozót. Ennek ellenére a csuka hazánk egyik leggyorsabban fejlődő hala, ideális esetben akár 200 nap alatt is elérheti a 45-50 cm-es hosszt.