Cikk oldal
2009. 10. 26

4esazjo: Végre!

Az elmúlt pár hétben nem mindig sikerült kihozni horgászataimból a várt eredményt, vagyis halat fogni... Ennek ellenére minden adandó alkalommal lelkesen keltem útra cimboráimmal újra és újra! Tegnap olyan délután négy óra magasságában indultunk el le a Drávára megnézni esznek e a süllők kora este:) A hely ahová már nem először érkeztünk, szinte tökéletesnek mondható! Vérbeli hallal kecsegtető kövezés, minden adottsággal a jó fogás reményét erősítve bennünk. Amint sikerült elfoglalni helyeinket, nem kezdtem el egyből dobálni, csendben kémlelni kezdetem a vizet, tanakodva mivel is kezdjem meg az újfent izgalmasnak ígérkező horgászatot ezen az igazi vad vízen! Bár rablásnak nyoma sem volt, ez nem szeghette kedvem! Ezen a helyen lennie kell halnak- biztattam magam... A messze benyúló kövezés legvégén állva az azon megtörő víz vonalát kezdtem dobálni. Megvártam míg Woblerem leért a törésig, aztán mikor meg meg akadni éreztem kicsi zsinór engedése után fölfelé emelgettem épp csak veretve, teljesen óvatosan tapogatózva a mélyben! Nem is kellett sokat várnom az első kapásokra, jöttek szépen sorjában! Mindig oda- oda koppintott valaki de újra meg újra lemaradt a bevágást követően. Cimborám kérdezte is, minden második dobásra kapásod van? Válaszom egy felcsigázott majdnem volt, persze tele reménnyel, talán végre lesz aki úgy Istenesebben oda is vág végre! Második dobásom után vezetgettem csalimat amikor éreztem a megakadást a kemény aljzaton. Ahogyan előtte is, kis zsinórt adtam és emeltem felfelé óvatosan, mint előtte is, készen állva a határozott bevágásra, most kell jönnie a támadásnak! És jött is! De most nem csak úgy megcsípve, igazi ösztönös odavágás formájában. A bevágás szintén reflexből, mondhatni azonnal válaszolt. Utólag nézegetve jobban nem is akadhatott volna! Szájszélbe az erős csontokba alul- fölül egy- egy ág tartotta a halat. A heves kezdéshez képest lágyan húzhattam egészen a partig, de mikor megpillantottuk egymást, elszabadult a pokol! Egyik fejrázás a másik után, hatalmas csobogás, cimborám is egyből letette a botot, látnia kellett a dolgot!
Persze ez nem tartott soká de az a néhány perc feledhetetlen marad számomra! Gyönyörű, egészséges drávai 1,8 kg-os süllőt tarthattam a kezeimben a fárasztást követően! Annyira boldog voltam, hogy a horgászatot egy jó darabig nem is folytattam csak ültem a siker mámorában és hallgattam a hömpölygő víz néha felzengő csobbanását. Ezekért a pillanatokért szeretek horgászni! Elfeledtet minden hal és árva kapás nélkül átdobált percet! Sőt, teljesen új értelmet ad minden pillanatnak amikor csak erre tudok koncentrálni! Igazából egy másik dimenzió az egész. Ez az egyik és talán legfontosabb dolog ami miatt soha nem hagyom abba a horgászatot ameddig csak lesz lehetőségem ilyen gyönyörű vizek partjára tévedni!
Hozzászólás
Még nincsenek hozzászólások.
A csukaivadék, amikor eléri a 20 mm-es hosszt az addig kerekesférgekből és planktonszervezetekből álló étrendje jelentősen megváltozik. Átvált ragadozó életmódra. Amennyiben nem elég sikeres az erre az időszakra eső pontyfélék ívása, a csukák közti kannibalizmus jelentős méreteket ölthet.