Cikk oldal
2010. 02. 16

Fiskare: Munka után

Ez a kis történet amit most elmesélek 2009 nyarán esett meg.Ehez tudni kell,hogy svédórszágba költöztem tavaly év áprilisában.Nővéremék alapítottak egy céget megkérdezték,hogy lenne e kedvem kint dolgozni.Meg kell jegyezzem koránt sem volt könnyű döntés.Neki az ismeretlennek,otthagyni mindent amit és akiket szeretek.De kicsit optimistábban kell álni a dolgokhoz és ahogy időm és pénzem van látogatok haza.De ez egy külön történet lenne.
Na de essünk neki a történetnek!Amikor megérkezdtem nem nem kezdtünk egyből dolgozni.Kicsit szezonális munka.Felméregetni jártunk és jomagam ismerkedtem a tereppel.
Egy ilyen felmérés alkalmával sikerült egy kis mellékes munkára szert tennem.Aminek azért is örültem mert meseszép környezet tárúlt elém amikor a kert végéhez értünk.Sziklás,a sziklák egy részét vastag moha és zozmótakaró borította,máshól kövirózsák díszítették.Ezekre vet árnyat egy hatalmas égbenyúló öreg nyárfa,és persze az itt elmaradhatatlan fenyők.Innen egy meredekebb szakasz folytatósik hasonló díszítéssel és ahonnan megpillantottam egy csodálatos,végtelenbe nyúló tavat.A tóparthoz egy kis ösvény vezet kövekből kirakott lépcsőn.A tóparton kis stég mellette csónak.Nem messze a parttól egy kis sziget amit sűrün fenyőfák borítanak.A tó partján végig amíg csak ellát az ember nádas néhól sziklás szakaszok.Sok helyen vizitök,szebb nevén tündérrózsa hófehér,széttárt szirmai viríttanak a sötét leveleken.
A fodtatás is említésre méltó.Egy külön élmény volt.Egy nagy igazi mennydörgéssel ért fel az a mély hang ami köszöntésképp elhagyta az öreg viking torkát."Tjenare grabbar!!!"(Sénare grabbar=szevasztok srácok).Már a megjelenése is "ősi" volt.Körülbelül két méter magas a hozzáillő átmérővel és nagy arcszörzet."Vikingünk" Göran(Jöran) és kedves felesége Helén mindjárt kávéval és kis süteményekkel kináltak közben ismerkedés stb.Itt napi négy kávészünet szinte kötelező.Na,gondóltam itt jó lesz dolgouni.De mint kiderült mindenütt így van ez itt.Mind erről az örömömről csak én tudtam persze.
A kávé és süti után megbeszéltük mint és hogyan fog kinézni a munkamenet és,hogy mikor tudunk és tudok jönni.Persze mindeközben folyamatosan szemeztem a tóval és annak "keretével".Majd elköszöntünk,és Göran még hozzátette,hogy horgászatból sem lesz hiány.Mert hát kérdezte,hogy szoktunk e?Kifigyelte,hogy szemezek a vízzel.(Biztos nem volt feltűnő).Rendeben és köszönjük mondtuk,....vagyis sógorom mondta.Lendültek a kezek még egyet köszönés képpen és tovagurúltunk.
Egy hónap elteltével sógorom szólt,hogy mehetek Hävla-ba(hevla).Ott laknak Göranék.Közben vettem egy kis pergető botot a benzinkúton de azt ott felejtettem nővéreméknél.Na ezt vártam,hogy mehessek.Meg a teljes horgászfelszerelésemet mert az még otthon volt Magyarórszágon és úgy lett volna,hogy a munka elött még megjön.Így aztán botok nélkül indúltam el.(Még jó hogy dolgozni mentem).Jobb szeretek saját felszereléssel horgászni.Más az élmény is.Másfél de inkább két óra kocsikázás után megint Hävlaba voltunk.A mélyen belémrögződött szívélyes fogadtatás várt megint.Hatalmas a vendégszeretete ennek a két embernek.Egy lakókocsit kaptam szállásúl,aminek örültem is mert ehez a környezethez nagyon is hangulatos volt.Meg már amúgy is ki akartam próbálni milyen egy ilyenben aludni.Több napos munkám volt így ott laktam náluk ez idő alatt.A távólság miatt nem érte volna meg.Késő délután értünk oda,így aznap már nem került sor a munkára.Kezembe adtak egy horgászbotot felszerelve egy kis körforgóval.És mondták,hogy használjak amit csak akarok,ott a láda.Na,gondoltam menjen csak el a sógorom és irány a part.
Nem akartam addig lemenni mert még nem beszéltem a nyelevet és volt pár kérdésem.Most is nagyon csekély a svéd tudásom de ez a munkának köszönhető (szerencsére van) de alakúl.Megbeszéltünk mindent így aztán "érzékeny" búcsut vettem sógoromtól.Fogtam a kis botot és szedtem a lábam a part felé.Fel a kis stégre és már kavarta is a vizet a pici fémlap szétugrasztava olykor a kishalcsapatokat.Egyik betekerés alkalmával szintén megriadt az apróhalnépség.Ám nem lehetett a a kis "lékavaró" mert pont az ellenkező irányból csévéltem befelé.No ennek utánna nézünk mondtam magamban.És lám!Megtudtam vagyis megfogtam az okát.Egy gyönyörű csuka gyerek csillapította a nád előtt éhségét.A horogtól megszabadítva egy csókkal a homlokán mehetett vissza riogatni az apróságokat.Még párat dobtam,aztán mentem kipróbálni ideiglenes lakóhelyemet.
Másnap elkezdtem a munkát,és nem volt baj az a négy kávészünet,mert addig is kémlelhettem a vizet.A munkával jól haladtam,és ami a lényeg,hogy tetszett is nekik.Nagyon kedvesek voltak.Együtt vacsoráztunk,mindig kérdezték van e szükségem valamire.Már negyedik napja voltam náluk és már barátként laktam ott.Minden este és Hajnalban horgászat.Csukát azóta nem fogtam.Viszont szép kis sügéreket sikerült becsapnom a remek veretésű aprósággal.
Az ötödik napon nem folytattam a rámbízott munkát.Ugyanis elfelejtettem,hogy jön sógorom és hoza a nyílászárókat amivégett eredetileg mentünk oda.Az a nap meg is volt beszélve,hogy akkor az ablakokat szerelem.Ajtokkat meg ablakokat cserélünk itt.Ezért is jöttem,hogy ezzel fogok foglakozni.Magyarórszágról jönnek az ablakok.És ez a szállítmány kifejezetten fontos volt számomra.Ezzel a fuvarral megérkezett a rég várt felszerelésem.Végre megint magam mellett tudhattam.Alig fértem a bőrömbe amikor megtudtam,hogy úton van felém a már réglátott horgászfelszerelés.Sokkal másabb érzés volt,hogy tudtam végre a saját botjaimat használhatom.Aznap végeztünk is az üvegfal beépítésével.Azután folytattam munkámat.
A hetedik napon csütörtökön,festegettük a deszkákat.Délután négy óra tájéka lehetett.Volt még hátra néhány deszkánk.Göran bement a házba miután ránézett órájára.Felesége Helen közben kijött és Ő is beállt festeni.Az idő csodálatos volt.Néhány bárányfelhőt terelgetett a szél lasan,magasan.Lent teljes szélcsend,pont megfelelő a hőmérséklet,madárfütty és a távolból néha felsikóltó lumen (lúmen) hangja,ami olyan mintha a szomszédból füttyente át valaki hangosan.Ami viszont még nagyon jól esett füleinek,hogy csak nagy ritkán ment el egy-egy auto az utcában.Így szinte csak a természet nyugodsága vett körbe.
Egyszer csak megjelent az "Öreg".A póló amiben festett,munkásnadrág,otthoni dolgózócipő.Ám egy kalap került a fejére (kerek karimájú,fehér,oldalt felhajtva) ami eddig nem volt rajta és egy fonott kosarat szorongatva akezében jött.Mély hangjával kiabálta már a háztól hátra (angolúl),"fhising time!!!"Mondtam,vagyis mutogattam,hogy ezt a pár darabot befejezem.De nemengedték.Majd Helen elintézi azt már,csak menjek nyugodtan.Abba hagytam a munkát és mentem a botomért meg a pár darab csalimért.Mire mentem vissza,Göran már cammogott lefelé a csónakhoz.Fogva teleszkóposbotját a kosarát meg narancssárga horgászládáját.És persze mint kiderült a kosár alján pár doboz jól behűtött sör foglalt helyet letakarva egy pulóverrel.Elóldottuk a csónak kötelét,meglöktem és én is beugrottam.Már siklottunk is befelé.Beljebb aztán berántotta a kis motorját és elindultunk szép lassan csak csorogva a széltől is háborítattlan vízen.Az öreg bevetette" horgos halát" vontatásra.Azuntán mutatva az én botomra mondta,vessem be én is.Mivel összesen volt talán hat darab csalim,amiből négy körforgóvolt és két kanál,így a kanalat tartottam alkalmasabbnak.De én inkább a dobálástól vártam valamit.Öreg barátom akart nekem kölcsönözni woblert amit még szokott vontani.De megköszönve visszautasítottam.Ha még nem is volt teljes felszerelésem erre a célra,végre a saját készletemet használhatom.És ha esetleg sikerül fogni valamit azt az enyémmel tegyem.Ezt a visszautasítást kedves mosollyal fogadta megértve érzésem.Ezután benyúlt kosarába és egy jó hideg sört nyújtott felém.Majd magának is kivett egyet.Ahogy nyitotta volna ki hirtelen meggörbült a botja.És láttam a háta mögött,vizből felugró,hosszúkás testet.Göran büszkén mutatott zsinórja végefelé megjegyezve.Rapala!Nagyon szereti azt a csaliját de valamiért megértem.Némi fárasztás után segítettem csónakba emelni a halat.Szép kettő és fél,három kiló körüli gyönyörű mintáns és színű csuka.Amíg a horgot szabadította lecseráltem a kanalat fórgóra.Dobtam egyet kettőt azon a részen.Akadt is egy számomra szép sügér.Meg is kértem a "fárasztást épp kipihenő" horgásztársam,hogy fényképezzen le vele legyen szíves.Azt a tekintetet érdemes lett volna látni ami egy pillanatra kiült az arcára.Aztán elkalimpáltam neki pár szóval keverve,hogy nem fogtam még ekkorát sügérből.Így már értette miért csodálom azt a kis halat ennyire.A fénykép és a "kishal" visszaengedése után folytattuk utunkat.Göran csukája a csónakban maradt,jött velünk.Siklottunk szép lassal előre.Most nem dobtam be felszerelésem hanem a sügérem egészségére elkortyólgattam maradék sörömet.Az idő még mindig csodálatos.Szikrázó napsütés,kifogástalan hőmérséklet,csend.A csendet csak a lumen töri meg néha,vagy az olykor szárnyukat hangosan suhogtató vadlibák,hattyúk.Egyik vadlúd csapattal se láttam Nills Holgersont repkedni.De eszembe jutott rolluk.No de egyszer csak Göran leállította a motort.Egy részhez értünk ahól nádszálak álltak ki a tó közepéből mint ha csak egy kis lápost lepett volna el a víz.Csöndesen és botját fogva mutatta hogy ezeket a részeket grundnak nevezik.Ő maga is fórgóra váltotta woblerét.Nekem sikerült még két hasonló zöld tüskéshátut a horogra csalnom.Göran itt is fogott csukát.Körülbelül másfél kilós lehetett.Mind három hal viszakapta szabadságát.Mutatta az öreghorgász,hogy áljunk tovább.Most Ő sem vetette be csaliját.Rántott egyet a motor zsinórján és már indultunk is.Most nem araszólgattunk."oda csapott a lovak közé".Én csak gyönyörködtem a tájban és azon járt közben az eszem,hogy ezt a barátaimnak is meg kell mutatnom.Kis idő múlva megint leált a motor,már csak a lendület vitt minket.Majd amikor teljesen lelassúlt a csónak mondta az "öreg",hogy hajrá.Kézbe kerültek a pálcák és már repültek is a csalik befelé.A harmadik bevontatásnál viszont mintha leakadtam volna.De nem!?Visszarántott!?Azt hittem kőbe akadtam és csak ugrott egyet a kis forgó följeb.Ahogy eme gondolat átfutott az agyamon ez a "kő" megindúlt.Na akkor már tudtam,hogy nem akadó.A zsinór feszült,a bot meggörbűlt és az orsón a fék megszólalt.Göran is odakapta fejét és miután kihúzta szerelését már visza se dobta.Izgatottan figyelt Ő is.Azt már nem részletezem én mit éreztem,amikor az az ősi erő elindúlt.Hihetetlen érzés és csodálat lett rajtam urrá.Az érzés,hogy horgászok egy remek ember társaságában,kint a vad természetben "harcolva" egy gyönyörű álattal.És csodálat,hal ereje iránt amit bizony kifejtett.Kis idő elteltével sikerült felszínre hozni.Az csak ráadás volt eddigi izgatotségomra amikor meg is láttam.Hatalmas "krokodolfej" és az arányosan azt követő test.Ahogy megláttuk egymást abban a pillanatban fordúlt és tört vissza a mélybe.Felfoghatatlan mennyi erő rejlik egy ilyen halban.Öreg barátom mutatta a kezével,hogy csk nyugalom.Koránt sem idegeskedtem.Kicsit talán a kisméretű forgó miatt.Göran mint egy izgatott gyerek,velem együtt várta az ujabb febukkanást.Néhány erösebb kirohanás és egy csónak alól vissza fordítás után sikerült felszínre keríteni.Már látszott rajta,hogy kifáradt.Szépen a csónakhoz közel vezettem.Majd óvatos szákolás után a csónakba került.Mondanom sem kell a lábam remegett az izgalomtól.Göran nyújtotta kezét kézfogásra és gratulált.A csónakba még csak tippelgettünk a súlyára.Majd a háznál lemérjük mondta az "öreg".Csodás érzés volt ezt a halat megfogni.Egy kicsit leültünk a nagy izgalmak után.Göran benyúlt megint a kosarába és odanyújtott még egy sört.Ezt most ott helyben elkortyolgattuk.Közben csodálva a fogásom és a tájat.Alig hittem el,hogy én fogtam.És hálát adtam az égnek,hogy időben megjöttek a botjaim.Lassan elindúltunk visszafelé.Más vonalon mentünk mint odafele.Meg meg megálltunk egy kisebb grundnál.És dobáltunk önfeledten.Sikerült még pár szép sügért a csónakhoz vezetni.Kicsit beleszaladtunk az időbe.Azt vettük csak észre,hogy a nap jóval alrébb és lejjebb van már.Elkezdett lemenni.Bár félni akkor se kellet volna mert nyáron nincs teljes sötétség éjszaka sem.Inkább azért kellet menni mert másnap munka és már a vacsora is várt.De az idő még mindig kifogástalan.Elindúltunk vissza a házhoz.Még út közben csináltam egy két képet.Nem tudtam betelni azzal a délutánnal.Majd a partra szállás után Göran felment a mérlegért.Sajnos csak egy szobamérkegük volt de több mint a semmi.Rááltam a mérlegre egyedül majd a csukával."Szorzás,osztás" után az eredmény,hat kiló,és a hossza 95cm.Görannak megköszöntem ezt kis de annál nagyobb élményű horgásztúrát.Megvacsoráztunk,elkortyólgattunk egy sört majd megtisztítottam a halat.Ittam még egy teát az udvar végében a tavat pásztázva.A tea után élménnyel tele feküdtem be a lakókocsi kényelmes kis ágyába.De mint kiderült egy alkalommal nekem is sikerült egy kellemes kis élményt nyújtanom nekik amire nagyon szívesen emlékeznek vissza.De ezt a következő beszámolóra hagyom.Remélem aki elúlvasta ezt a kis cikket nem mondja,hogy hiába.És,hogy egy kis jóérzés tölti el ahogy engem is amikor egy kelemes horgásztörténetet ólvasok.

Élményben gazdag hórgászatokat mindenkinek!!!
Fiskare
Hozzászólás
Fiskare2010.02.19.Bocsánat a néhai elírásokért de nem magyar billentyűzet és néha-néha mellényomok.

Üdv.:Fiskare
 
A süllő ívása márciusban, áprilisban történik. Ikráit a fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja le, és a hím kikelésig őrzi őket. Gyakran előfordul, hogy ívása a kedvezőtlen víz- és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik. Ez jelentős kárt okozhat a leendő állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai „kinőnek” a süllő szájából, vagyis nincs mivel táplálkoznia.