Cikk oldal
2010. 03. 07

4esazjo: Rablóból pandúrhalászlé

Fél hatkor keltem, mire összeszedtem a cimbiket és kiértünk a vízre már majdnem hét felé jártunk. A parton csak a halőr és a tó kezelője vártak, de ők is csak a munka kötelékei miatt voltak ott, főleg ilyen cudar hidegben egy kis völgy zugában, más normális ember vasárnap reggel ilyenkor talán fordul még egyet és élvezi a hét utolsó napjának nyugalmát...

Igazán hangulatos és rendezett kis magántó fogadott minket és nem kevésbé kedves házigazdák. Első látogatásunk volt ez de nem az utolsó! Általában természetes vizeket látogatunk és preferálunk jobban, de néha napján elcsábul az ember a könnyedebb jó fogás reményében, főleg így a télből kifelé jövet, felocsúdva a pergetetlenségből! Azért a hallottak alapján rejtett a botzsák finomszerelékes-békéshalas készségeket is...

Az első pár óra a pergetésé volt, mindhárman meglehetősen lendület túltengésben szenvedve próbálgattuk a különféle csalikat. Még fagytak a gyürük a kora délelőtti parádén. Természetesen kesztyű véletlenül sem volt senkinél így nem csak a zsinorvezetőket kellett időnként fagytalanítani...

Ennek a fejezetnek két fő momentuma volt. Az egyik, hogy ketten is megtaláltuk a tóban lévő egyetlen jelentősebb akadót(amit fejenként két igen jó plasztikkal díszítettünk fel), a másik, hogy Bandinak sikerült akasztani egy gyönyörű 1,9es nyurgát faroktőbe. A fárasztás gyönyörű volt, a prímán összehangolt szerelés makulátlanul dolgozott a hozzáértő kezekben! Félretéve a viccet ahogy megláttuk szegényt, gyorsan partrasegítettük és megszabadítottunk a jighorogtól...

Olyan kitartóak voltunk majdnem fél kettőig, hogy az bárkinek becsületére válhatna. Ennek ellenére semmi sem jött! Se csuka, se süllő, se harcsa... Akkora szél vágott be néha a kis völgybe, hogy még egy vadkacsát is sikerült akasztanom!
Elküldtem egy kedvenc kanalamat, remélve a csukás viszontlátását és cserébe összedolgozva egy F1es kisebb szellővel befontak egy riadt szárnyast aki épp felszállni készült... Lett is nagy riadalom, egyre jobban próbált kiúszni a damilból de éreztem csak egyre jobban húzza magára a kanalat. Hirtelen nem tudtam jobbat, megpróbáltam kipöccinteni a szárnyába akadt monofilt mire ő felröppenési szándékkal válaszolt. Természetesen a lendület hamar elfogyott és a csúzliként felspanolt szerelés szépen visszalőtte a kacsahölgyet a vízre vagyis inkább a vízbe mert szépen loccsanva megmerült. Cserébe azonnal kicsusszant a hóna alól a zsinór és már mehetett is dolgára... Gondolom nem kell részleteznem miket láttam már lelki szemeim előtt és mennyire könnyebültem meg hirtelen!

Annyira kiborítóan hideg és szél és semmi rablómozgás szaladgált az acélsodrony kötélből félig bevágott cérnává redukálódott idegeinken, hogy előkerült a feeder és a matchbot... A hurrikánokra való tekintettel a matchbot is feederre lett szerelve( köszönjük az ötletet Gábor, Halveszély is lett belőle:)!

És a következő másfél órában minden megváltozott! Többnyire napsütés még ha hidegben is, és kapások kapásra! Ponty, kárász, vigasztalódás... Evés, nevetgélés, játék a kutyával és bucsu után haza a halászléalapanyaggal!

A kecske megmaradt a káposzta jollakott és nem a tuskóbol jött a hallé haza!
Szinte idili hangulatba tértünk haza:D
Meg is beszéltük hogy ezt ujra jáccuk de pár láda sörrel és egy bográccsal jóidöben...
A napomat 90dekás harcos kis kárászom koronázta!
Hozzászólás
4esazjo2010.03.08.köszi, sztem sincs ezzel semmi gond, legalábbis aki szereti a jó halászlét a megérti! :)
herrwolf2010.03.08.Jóaz! Gratula!Ja és egészségetekre...
 
A hang a vízben 1400-1500 métert tesz meg másodpercenként.