Cikk oldal
2010. 12. 22

Szabozee: Miért horgászunk?

Miért horgászunk?

Haza értem. Horgászni voltam. Megint. Nem fogtam semmit. Vagyis de. Egy apró jászkeszeget, Nem sokkal volt nagyobb wobleremnél. Sovány vigasz. A kanapén elterülve jegyzem be a fogást a horgásznaplómba. Lássuk csak, milyen hónap van? Július. Lapozok vissza, számolgatom a kifogott halakat: három domolykó, négy csuka, egy jász. Eltelt fél év és nyolc hallal volt dolgom, pedig heti egyszer kétszer a vízen vagyok, nem semmi! Nem haragszom a folyóra, idő kell neki míg minden visszaáll a régi kerékvágásba. A vízállás már alakul de még mindig nagyon zavaros, leginkább a kapucsínóhoz hasonlít, nem csoda hogy nem kap a hal. Felteszem hát magamnak a kérdést: akkor miért horgászok?? A válasz nagyon egyszerű: azért mert horgászni kell!! Lógatok akkor is, ha az esélyeim szinte egyenlőek a nullával, hátha szerencsém lesz. A szerencsét pedig provokálni kell! Ha sikerül kiprovokálni, és egy pár dolog egybevág akkor hatalmas élményben lehet részünk, ami kárpótol minket a sok üres pecáért! Azt hiszem ezért horgászok! Ilyen kárpótlást keresve gondoltam vissza, egy számomra nagyon kedves régi kalandra.
Egy nyári esős szombat délután bepakoltam a horgászmotyómat az autómba és elindultam az akkor még „friss” barátnőmhöz. Hivatalosak voltunk egy amolyan ismerkedős pecára, a húgával és a barátjával. A szomszéd faluban találkoztunk velük, bemutatkoztunk egymásnak, megbeszéltük az útirányt, és már robogtunk is, az általam ismeretlen tó felé. Hat óra körül érkeztünk meg, közben az eső is elállt. Kiváltottuk a jegyeket, és a víz csendes végében kerestünk magunknak helyet. Előkerültek a horgászbotok. Bedobtam az elsőt (etetőkosaras, fenekezős, pontyozós) és míg a másikkal bíbelődtem rögtön el is húzta egy éhes potyka, de úgy hogy alig bírtam elkapni a nyél végét! Gondoltam magamban, ez jól kezdődik! Hasonlóan folytatódott! Beszélgettünk, viccelődtünk, és a pontyok is étvágyuknál voltak, jutott akció bőven. A jóból is megárt a sok, szokták mondani, hajnaltájban talán már meg is untam. Fél hat volt, mikor a barátnőm szólt, hogy reggelizzünk és induljunk haza. Rápillantottam a kapásjelzőkre és láttam hogy az egyik boton aprókat rándul. Rátettem a kezem és válaszoltam: -ezt még kifogom és mehetünk! Mariann mellémkuporodott és közösen néztük a jelzőt. A rángások folyamatos húzásba váltottak, és a következő pillanatban bevágtam. A hal megakadt, de jóval kisebb volt társainál, alig tanúsított ellenállást, keszegnek gondoltam. Tekertem ki, és egyszer csak elakadt a szerelékem. Egy tuskó lehet, gondoltam magamban, a halat már nem éreztem. Próbáltam feszíteni, pöckölgetni, de az akadó csak nem adta ki a szerelékemet. Nincs mese, be kell szakítanom, és már nyúltam az orsó dobjához. Ahogy kimondtam, váratlan fordulat következett! Hatalmasat rúgott kezemben a bot, az orsó pedig elkezdte keservesen adagolni a zsinórt az „akadónak”. Mire ráébrdtem hogy mi történik hosszú másodpercek teltek el. Az orsóra pillantottam, és igencsak hiányzott róla pár méter zsinór, de a hal csak húzott mint egy gőzmozdony! Nem mertem szigorítani a féken, nehogy megtépjen. Már a tó közepén is túl járhatott, amikor csodával határos módon megállt, és elkezdett körözni. Gondoltam, na most jőtt el az én időm, és elkezdtem pumpálni. Tévedtem!
A komolytalan próbálkozásomra új erőre kapott, és kitört jobbra. Vészesen távolodott, kénytelen voltam kísérni a parton. A botomat a magasba tartvaépphogy a nádfal fölé tudtam emelni a damilt. Leginkább egy olyan kutya sétáltatásra hasonlított ahol az eb irányítja a gazdit, csak itt egy kicsit hosszabb és vékonyabb volt a póráz! Több álláson áthúzott, de szerencsére minden sporttárs segítőkész volt, kitekerték a szerelékeiket, látva hogy nem mindennapi hallal hozott össze a sors! Komoly szurkolótáborral a hátam mögött, egy jó 150-200 méter hajnali séta után ismét megállt, lehetőséget adva egy újabb próbálkozásra. Komótosan körözött, éreztem talán most sikerülhet egy pár méter zsinórt nyernem tőle, és a szerelék felső tűréshatárán kezdtem terhelni, egy másodperc nyugtot sem adva. Hosszas huzavona kezdődött, minden méter damilért küzdöttünk. Már húsz perce fárasztottam a hatalmas halat, és csak most éreztem először hogy sikerülhet kifogni. Eddig ő fárasztott engem. A közönség közül kérdezték hogy mi küzd a horgon? Hatalmas ponty, vágtam rá! A tapasztalt horgászok közül többen mondták hogy nagy harcsa lehet, amitől igen csak izgalomba jöttem! A hal közben fáradt, egyre közelebb tudtam csalogatni a parthoz. Húsz méterre lehetett amikor egy hatalmas burvánnyal árulta el kilétét. Két nagy bajúsz és egy másfél méternyi márványos test törte meg a víz tükrét. Harcsa, kiabálta a publikum. Magamon kívül fárasztottam tovább. Egy két erőtlen kitörést produkált még, de aztán kezes bárányként tűrte hogy magamhoz húzzam. Soha nem fogom elfelejteni barátnőm arcát, aki azóta a feleségem, ahogy kezében a kicsinek mondható merítővel, döbbenten figyelte a gigászi halat, ahogy mozdulatlanul feküdt előttünk a vízen. Valaki kerített egy hatalmas bojlis merítőt, amibe kakaós csiga módjára vezettem bele a harcsát, és kiemeltem a partra. A 8-as pontyozóhorgom masszívan ült az alsó fogsorában, megszabadítottam tőle, és egy kis szeretgetés után útjára engedtük. Felemelő érzés volt ahogy magához tért, és lomhán eltűnt a sötétben. Visszaballagtunk és beleültem a fotelembe, némán bambultam ki a fejemből. Mariann pár perc múltán megkérdezte hogy mi bajom van? Spontán csak annyit tudtam mondani: -nagyon boldog vagyok!
Az ilyen kalandok után nem marad kérdés hogy miért horgászunk. Horgászni kell….

Hozzászólás
Szabozee2010.12.27.Köszi!
brotherzsolt2010.12.27.Na szóval! Még néhány ilyen beszámoló és talán helyrebillen a mérleg. Mármint a színvonal tekintetében. Szabozee! Ez is nagyon egyben volt! Ha van még ilyened, jöhet!
Z2010.12.27.Ez így kerek.
Gratulálok az íráshoz, na meg a fogáshoz!

Üdv.: Z.
Szabozee2010.12.26.Köszönöm!
RAGARDA662010.12.22.Üdv Szabozee!
Gratulálok, jó kis történet!
Kicsidevla2010.12.22.Gratulálok az íráshoz,és az önzetlen cselekedetért!
Őszintén szólva legalább annyira szép élmény az eleresztés,mint a fogása!
Amikor otthon panírozom,vagy főzöm a halat,valahogy nem jövök lázba,és nem remeg a kezem....
Még egyszer Grat! :)
Szabozee2010.12.22.Helló!

Azért engedtük el, mert a feleségem nem tud halászlét főzni! :)))
Amúgy komolyra fordítva a szót, köszönöm szépen!!

Üdv.:Zéé
herrwolf2010.12.22.Elengedtétek? Megdöbbentő! Vigyázz , ez itt már nem menő..Ha nem halászlé a történet vége, itt nem leszel menő....:-(((

Egyébként szép történet és gratulálok, Sporttárs!További sok sikert!
 
Mivel a halak szájában nyelv helyett csak egy nyelvcsonk található, csak nagyon kevés ízlelőbimbó helyezkedik el. Ezzel szemben bizonyos halfajoknál az ízek észlelésére a bajuszszálakon található számos receptor felel. Ilyen például a ponty is, melynek bajuszszálai mellett a hasán is találhatók ízlelőbimbók. A legtöbb hal így a ponty is, különbséget tud tenni a sós, édes, savanyú és keserű ízek között.