Cikk oldal
2010. 12. 30

borzi1024: Kígyókaland


Kígyó kaland 2008. szeptember 14.

Tegnap délután a jól megérdemelt vasárnapi ebédet követően a képeken látható látvány fogadott a garázs előtt parkoló autót meglátva. Mellesleg az autó azért parkolt az utcán, mert pénteken sikerült az utánfutónak tönkremennie, úton Pécsről hazafelé 1 raklap térkővel megrakva. Ezt a 6-os út menti kerék és kerékagy csere témájú egész délutáni technikafoglalkozás követte. Az utánfutó e miatt nem került még haza.
A lényeg, hogy egy kígyó lógott ki a kocsiból lefelé nézelődve. Gyors fotó, gondoltam megpiszkálom, és jól kijön.
Hát nem ez történt, bebújt a kerékdobba, majd némi dörömbölés után eszembe jutott, jó lenne lezárni a szellőző külső csappantyúját, mert a közel mezítlábas „mi autónkban” nincs pollenszűrő, és a kígyó vidáman bemászhat.
A gondolatot tett követte azaz követte volna, ugyanis a csappantyút nem lehetett áthajtani, továbbá a szellőztető ventillátort is némi nyekergés után jobbnak láttam lekapcsolni.
Bekövetkezett, amitől tartottam, vendégem bemászott a nyíláson át a ventillátorházba.
Egész délután agyaltam, hogy most mit csináljak, ha elkezdem szétszedni tuti továbbmászik. Ha véletlenül bennragad, esetleg megsérült, vár rám némi „szagos” élmény, mire eltávolítom a tetemet. (Az előző járgánnyal a Tavriával ez megtörtént, ott egy egér csinált hasonló bújócskát, azzal nem számolva, hogy a kárpit alá nem jó bújni, mert azon néha emberek taposnak.)
Szellőztetést a szervizkönyv áttekintését követően ablakfúvásra állítottam, ha már benn van legalább ne másszon a lábamra menetközben. Beindítottam a motort, hogy majd jól megijed ill. próbáltam a fűtést is bekapcsolni.
Ez annyit eredményezett, hogy a csappantyút át tudtam hajtani. Tehát a kígyó már nem a csappantyúnál volt, de kérdés, hogy merre ment, kifelé, vagy befelé? Csappantyú maradt nyitva, hátha benn van és ki tudjon menni ha tudakar.
Egy kicsit nyugtalan éjszakám volt tegnap, állandóan a kígyót hajszoltam csalogattam a kocsiból.
Többször is kimászott, de mindig rájöttem, hogy ez csak álom, vendégem valószínűleg élvezi új lakóhelyének komfortját.
Reggel azért körbevizsgáltam az utasfülkét, nincs e az ülések alatt, és néhányszor a szellőzőlyukakra pillantva beautóztam a munkahelyemre.
Ott napközben ki-kinéztem hátha megpillantok egy kígyót, amint az esőben elhagyja a Suzukit, de nem volt kedve a hidegben útra kelni.
Majd a munkaidő végeztével mikor beszálltam a kocsiba eszembe jutott, hogy bezárom a szellőzőt, és benézek a motortérbe hátha ott van, és így legalább kizárom.
Motorházetetőt felnyitva újra szembe vigyorgott velem, most épp a légszűrő alatt pihent összetekeredve. Ekkor jutott eszembe, hogy nyílván a melegre jött ide. Visszarohantam az irodába valami szerszámért hogy kipiszkáljam.
Bevallom azon bátortalanok közé tartozom, aki nem szívesen tapogatnak kígyót. Csak egy felmosó nyelet sikerült szereznem ezzel mikor közelítettem felé elkezdett tekeregni, pont úgy mint a filmekben a csörgőkígyó támadás előtt, és többször ráharapott a nyélre.
Ekkor jött egyik kollégám Molnár Joe, hitetlenkedve, hogy ugye nem igaz, a kígyó a kocsiban amit a takarító néni mondott neki.
Miután meglátta, elhitte, közölte velem, hogy sikló, én meg vele, hogy én is úgy vélem, de ettől függetlenül nem merem megfogni, kérdeztem, hogy ő hogy áll ezzel.
Azt mondta ő megfogja. Végigfutott az agyamon, hogy ez mekkora égés lesz, ha majd a többieknek hetente 2x elmeséli, hogy miként is volt, amikor én betojtam a kígyótól és ő kiszedte, de ennek ellenére megörültem, hogy kiszedi.
Mielőtt hozzáfogott volna, oda dobott kígyónknak pár szemet a szőlőből, amit evett. Amire a kissé felidegesített jószág villámgyorsan röptében ráharapott. Ekkor neki is elment a kedve a kígyófogdosástól. Stratégiát váltottunk ő tartott egy botot én próbáltam másik oldalról noszogatni, hogy másszon rá. E helyett azonban lekúszott a motor alá, majd fel a jobb lámpához, onnét le a kerékhez, majd ismét be a kerékdobba és ugyanara, mint tegnap délután ma is eltűnt.
De most legalább a szellőző zárva volt, bíztam benne, most nem mászik be.
Rövid várakozás után hazajöttem a kocsival.
Lehet, hogy többet néztem a lábam alá, kormányra mint az utat, különösen ha valami hozzáért a lábamhoz.
Itt megjegyzem, hogy apu - miután előző este meséltem neki - rögtön tudott rá egy tsz-es sztorit, mikor az egyik sofőrrel a kormány mellől nézett szembe az Ifából a kígyó, szerencsére álló helyzetben. Azt sikerült csavarlazítóval lefújni, majd kirángatni.
Sikeresen, találkozás nélkül hazaértem, elterveztem módszeresen rákészülök a 3. találkozóra, így kinyitottam a motorháztető zárszerkezetét. Arra készülve, hogy pár óra múlva barátom újra fázni kezd és megint előmerészkedik a motortérbe.
Két óra múlva elkezdtem a felkészülést, készítettem egy kígyófogó szerszámot. Egy régi partvisnyélre fúrtam egy lyukat, melyen bálakötöző madzagot 2x átfűzve hurkot formáltam. Továbbá odakészítettem a vízpumpafogót egy fedeles műanya vödröt és egy lámpát.
Majd kezdetét vette az akció. Apu is épp nálunk volt így ketten kezdtünk a dologhoz.
A hűtő felől mielőtt benyúltam volna a biztonsági zár kallantyúját kiakasztani bekémleltem, nehogy rányúljak, és óvatosan kinyitottam a motorháztetőt.
Majd majdnem le is csaptam, mert a változatosság kedvéért most a hűtőn volt kifeküdve kedvencem pár centire onnét ahol az előbb benyúltam. Szerencsére apu ott volt, megfogta a motorháztetőt. Én a hurkos szerszámot óvatosan rádugtam a feje felől, amibe üdvözlésképp azért beleharapott. Majd hirtelen ráhúztam a hurkot és próbáltam kicibálni a kocsiból az állatot. Kb. 1m-e ki is nyúlt, de a farkával annyira erősen kapaszkodott, hogy nem tudtam kicibálni, még erőszakkal sem, félő volt, hogy szétszakítom. Meglepődtem, hogy milyen erő van egy ilyen kígyóban.
Ekkor került elő az odakészített vízpumpafogó mellyel apu megfogta a farkát, és egy szorító-húzó mozdulatot követően kikerült a kocsiból a hüllő.
Rögtön rátekeredett a nyélre annyira, hogy le sem jött róla.
Beleraktuk nyelestől az odakészített vödörbe. De mivel a nyélre rátekeredett nem tudtuk lezárni a vödröt. Először azt hittűk, kivégeztük, mert nagyon úgy tűnt, hogy a végét járja, de perc múlva kimászott a most már laza hurokból, és villámgyorsan menekülni próbált. Hirtelen felindulásból kapott egy pofont a nyéllel majd gyorsan bepiszkáltuk a vödörbe. Rövid tanakodás után kivittük a falu határában található patakpartra és elengedtük. Úgy tűnt nem történ komoly baja, szépen elkúszott a fűben.
Nagyon örültem, hogy nem kell másnap egész úton a lábam alá néznem vezetésközben, és végül a kígyó is megúszta a dolgot.

Tanulságok:
- ha bemászik a kígyó a kocsiba, fűtés kikapcs, és pár óra múlva valamelyik meleg helyen meg lehet találni (legalább is ha kinn hideg van…)
- komoly erő van benne, mezei bottal csak megijeszteni lehet, de kipiszkálni nem
- fogalmam sincs hogy került a kígyó a kocsiba, és mikor, ha a legutóbbi drávai horgászat alkalmával, akkor közel 1 hete kocsikáztatom a nélkül, hogy tudtam volna róla …

Hozzászólás
abuhilo2013.09.21.Hívnotok kellett volna a Teknősembert:) Egyébként az erdei sikló, meg a rézsikló az megharap, ha megfogod kézzel.
SzMilan902013.09.20.Ez nagyon Komoly :)
adchef2011.01.13.Ez egy erdei sikló. Ártalmatlan, bár ha nincs hozzászokva az ember a látványához, persze, hogy megijed tőle. Főleg ha egy megtermett másfél méteres példányt lát.
magister2011.01.13.Hát tudod én lehet, hogy fotókészítés helyett azonnal rácsaptam volna az ajtót.
Ösztönösen írtózom a kígyóktól.

A beszámoló kitűnő, tanulságos és elgondolkodtató. Sokszor megfordulok erdőkben az autómmal. Szerintem a szívem hamarabb állna meg mint az autó, ha egyszer egy ilyen kidugná a fejét az ülések alól.

Köszi, hogy megosztottad velünk.
molamobil2011.01.10.Evvel az erővel lehett volna egy pápaszemes cobra is! (ha mondjuk mindez Indiában történik)
solyi2010.12.31.Nem irigyellek.Hasonlóképpen jártam sok éve a Ladámmal egy Drávai peca után.
 
A halak nem csak a kopoltyúkon keresztül beáramló vízből jutnak oxigénhez. A testüket fedő bőrön keresztül is jelentős mennyiségű oxigént választanak ki a vízből.