Cikk oldal
2011. 01. 10

magister: Őrtilosi éjszaka

Őrtilos.
Sokaknak semmit sem mond ez a községnév. Aki hallott már róla az sem biztos, hogy tudja mit rejt -e táj.
E határszéli falu Nagykanizsától délre közvetlenül a Horvát határ mellett fekszik. Valaha (a monda szerint, de lehet, hogy tényleg) itt fordították vissza Josip Jelačić seregét (sajnos máshol azért bejött az országba).
Szóval írásom helyszíne Őrtilos. Annak is egy kis része, Szent Mihály-hegy. Valaha különálló drávai falu volt. A kommunizmus idejében először zsákfalu, majd Őrtilos „tanyája” lett -e gyönyörű vidék, azon területek egyike ahol áll még mamutfenyő.
Itt volt részem a nyáron egy pecázásban a helyi kavicsbánya tavánál.
Mihály-hegy alatt alatt a vasút túloldalán már csak az erdő és a Dráva van. No meg a határ.
Szóval 2010 nyarán ott voltam. A napijegy 04 órától érvényes. Persze kezdő horgászhoz híven már 3 órakor ott voltam. A hely, a kavicsbánya már évtizedek óta csak horgásztó. Már előző nap megvettem a napijegyet a helyi kocsmában. Sikerült a 026-os sorszámút kapnom. Igen kedves olvasó 2010-ben én voltam a 26-ik napijegyes horgász. Ebből is látszik, hogy ez nem egy műanyagtó, viszont sok ember nincs a közelben.
Szóval már éjszaka végigautóztam a falun, irány a földút a régi laktanya mellett lefelé. Döcögő, nem egy autóbarát megoldás. Majd duda a sorompókezelőnek aki azonnal fel is nyitja a sorompót. Tudni kell, hogy itt alapból lent van és csak akkor nyitják fel ha valaki át akar menni. Így kevesebbet kell nyitogatni. Vonat nem jön, így átérek a Dráva mellé. Innen még 1500 – 2000 méter autózás az erdőben, vaksötétben egysávos földúton. Az utolsó embert, a vasutast is rég magam mögött hagyom már mire leparkolok az erdőben. Tudom az utat gyalog is, pláne, hogy innen az autó nem jó közlekedési eszköz. Szóval szedem a cumóm, pontosabban szedném, de a fejlámpa hatására ezer meg ezer szúnyog támad. Gyújtok, nem bírják a szivart úgyhogy békén hagynak. Hármat kell fordulnom mire minden a helyére kerül.

Ez volt az a pillanat amikor elgondolkodtam az igazi természet erején. Én a pesti kölök kilométerekre élő embertől az erdőben egyedül a vaksötétben. Mondanom sem kell, hogy a terepviszonyok és a határ miatt nincs térerő. Horvát sem. Szóval bontok egy sört, és szívom a szivaromat. Ráérek, horgászni csak 04-től lehetséges. Most fél négy van és vaksötét. Elmélázom a nyugalmon és az „Őrtilosi hiedelmek” című könyvön ami a helyi szellemekről, boszorkányokról szól. Lassan előszedem a botokat. Van egy feeder meg egy teleszkóp. A teleszkóp most fenékre van belőve, a feeder meg úszós készség hajnalig. A víz egy méterre a megszokott alatt van ezért csak emlékezetből tudom mi hol van. Lassacskán összerakom a felszerelést ami pontban 4-kor csobban.

Ami ezután következik az leírhatatlan. Lassan kivilágosodik és a tó és környéke megelevenedik, jönnek az élőlények. Madarak, siklók, bogarak, ember meg délutánig sehol. Még a hangja sem.

Sajnos a levegő akkor nagyon meleg volt. Abszolút kánikula uralta a helyet, még így az erdő közepén is. Délelőtt jött néhány keszeg amiket visszaengedtem azonnal. A várt nagy kapás viszont nem jött sajnos.

Akkor délben azon gondolkodtam, hogy kell e ez nekem. Estére tudtam már, hogy olyan élményekkel ajándékozott meg a természet amit csak kevesek kapnak meg. Akkor megtanultam miről szól a horgászat. Aki volt már ott az tudja miről beszélek, aki még nem annak meg csak javasolni tudom, hogy ha egyszer Gyékényesre megy bojlizni akkor ugorjon át Mihály-hegyre.
Megéri.

A mellékelt kép a http://ongo.hu/kepek/136611 oldalon megtalálható.
Hozzászólás
magister2011.01.25.Valójában ez a kis irás csak kikívánkozott belőlem, és nem is gondoltam volna, hogy ennyien ismeritek.

Köszönöm a tó nevében is.
sudi38122011.01.25.Én szigetközi horgász vagyok, csend és nyugalom varázsát ismerem. Örtilosi horgászataim során ezt meg tapasztaltam. Igaz én a folyó Dráván horgásztam de ez a lényegen nem változtat. Jószivvel gondolok Örtilosra és az ottani horgászatokra. sudi
magister2011.01.13.Köszöm a hozzászólásokat.

Az külön jólesett, hogy van aki ismeri ezt a tájat és nem úgy kezdi a hozzászólását, hogy nézd a h..e pesti....

Most, hogy az írást felraktam és hozzászóltatok, úgy tűnik nem vagyok "egyedi jelenség".
Egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy idén megint ott érjen a napfelkete.

Görbüljön
Blero0012011.01.13.Az a sorompó, már 40 évvel ezelőtt is így müködött...útban a sódericák felé...emléxem, egyszer apámnak kellett visszagyalogolni, hogy feltekerje a sorompót..hiába dudáltunk..a bakter nagyon be volt zúzva...Viszont a hely,nos az maga volt a csoda..sokat voltam ott gyerekkoromban,főleg a balatoni általános tilalmi időkben jártunk oda,ill az őszi csuxozós időszakban..
Túl sok hal már akkor sem volt ezekben..inkább csux,keszeg,compó,sügér..
Örülök, hogy a jósorsod odavetett,nagyon szép a hely!
halboy2011.01.12.Én a Tiszán horgászom és megadatott,hogy a jó idő beköszöntével ,mondjuk március,a hét 2-3 napján a folyó partján ér a napfelkelte, tényleg nincs meg nyugtatóbb és gyönyörűbb az ébredő és megújuló természetnél csak vigyázzunk rá. És ha még halat is ad csak hab a tortán.
solyi2011.01.12.Tudtam azonosulni veled.Ezt ajándékba kaptad,kapjuk.Vigyázz rá.A "balul kisült pecára szoktam mondani:Olyat kaptam hal nélkül ami egy életen át csak az enyém marad.Még hogy a horiknak nincs lelke?!
molamobil2011.01.11.Hát igen egy ilyen helynek lehet egy hangulata! Én a Tisza-tóval vagyok ugyanígy, ott is vannak olyan részek ahol nem találkozol szinte senkivel, a kiálló fák, éjszakánként a nádasban csörtető vaddisznók, kellenek az embernek az ilyen helyek, még ha nem is fog semmit!
 
A compó a magyar vizek orvoshala. Onnan kapta ezt az elnevezést, hogy a bőrén lévő nyálkahártya más halak sérüléseit képes begyógyítani, amennyiben azok nekidörgölik testüket.