Cikk oldal
2013. 08. 30

csancsan: Harcsakaland

Augusztus 5-9. között horgásztáborban voltam a közeli tavon. Én és a két barátom, mint nagyok, éjszaka is horgászhattunk, de a kisebbeknek haza kellett menni délután. Nappal pontyoztunk, de éjszakára előkerültek a harcsázóbotok is. Nekem régi vágyam egy harcsa kifogása, de ezidáig próbálkozásaimat nem koronázta siker. Az első 3 éjszakán is csak 2 méret alatti harcsakölyköt fogtunk nadállyal, fenekezve. Utolsó előtti napon a barátaim harcsaforgásokat észleltek az egyik kisebb tóban (ott 3 tó van; egy nagyobb és 2 kisebb; mindenki a legnagyobban harcsázik, pedig a kisebbekben is vannak harcsák). Én, mivel nem láttam a forgásokat, nem nagyon hittem nekik, de utolsó éjszakára bekerült oda a legerősebb felszerelésem. Hajnali 4 óra 40-kor elektromos kapásjelzőm két kis csippanására ébredtem. Azt hittem, hogy kishal játszadozik a két szem nagy nadállyal, de mégis megnéztem a felszerelést. Jól tettem: a bottartók félig kidőlve, és a bot komótosan csúszna befele a vízbe, ha nem lett volna kikötve. Bevágtam neki egy hatalmasat, majd elhűlve néztem a botomra: nem hittem volna, hogy az a durung pálca így tud görbülni. A harcsa nem igazán realizálta, hogy veszélyben van, így a 60-as zsinórral el tudtam téríteni a nádastól. Ekkor jött az első probléma: A bot még mindig ki volt kötve, és a zsinór elvágására előkészített bicska elérhetetlen távolságban volt mögöttem. A barátom aludt a sátorban, akárhogy kiabáltam, és a hal is nehezítette a helyzetet a 10 méteres kirohanásaival. Gyorsan kellett döntenem: bot letámaszt, fék kinyit, rohanás a bicskáért, zsinór elvág. A műveletet siker koronázta. Így jobban tudtam tolerálni a harcsa mozdulatait. Ekkorra már a farkát is kidugta néhányszor. Úgy 8 kilósra saccoltam, de mikor már a fejét is láttam, 10-12 kilóra nőtt a súlya. Lassan előkészítettem a terepet a kiemeléshez. Leguggoltam a part mellé, és mikor már tűrte, hogy megpaskolom a fejét, akkor puszta kézzel ráfogtam az állára, gondolván, hogy simán ki tudom egy kézzel is emelni. A próbálkozás teljes kudarcba fulladt. A hal, megérezvén az érintésem, elkezdett tolatni és forogni. Én teljesen lefagytam, mivel akkor láttam meg először teljes hosszában. Akkor esett le, hogy ez nagyobb, mint 15 kiló.Csak akkor kezdtem el igazán izgulni, és ezt a hal is megérezte. A kezemből kicsavarta magát, és jól meg is harapott, mert a kesztyű hol is lett volna máshol, mint a sátorban! Ezután még hosszasan kellett küzdeni vele, mire újra esélyem lett kiemelni. Begázoltam a vízbe, a botot leszúrtam a parti iszapba, és két kézzel ráfogtam az állára. Sikerült kivonszolni a partra, de akkor meg azzal a problémával szembesültem, hogy hogyan fogom felhúzni a meredek partoldalon. Nagy nehezen sikerült ez is. Az órámra pillantottam: 5 óra 15. Ekkor ébredt fel a barátom, akinek csak ennyit üvöltöttem, miközben kikászálódott a sátorból:
- Ákos, gyere, ilyet még nem láttál!
Közös erővel felbilincseltük és lemértük: A mérleg 19 kilót mutatott. Ezután felébresztettük a tógazdát. Az egy órával későbbi mérésen már csak 18,5 kiló volt a súlya. Gondolom, a gyomrába akadt horog miatt kihányta beltartalmát. A fejét kipreparáltam, a húsa a tógazdáé lett. Ekkora harcsát még nem fogtak abból a tóból.
Ez volt hát az eddigi legnagyobb harcsám története. Szerintem nagy sportteljesítmény volt kifogni egy ilyen kicsi és akadós, nádasos tóból teljesen egyedül, főleg, hogy még csak most leszek 15 éves.
Hozzászólás
csancsan2013.09.06.Nem lehetett; a tógazda kifejezetten kérte a húsát, mivel másnap vendégek voltak a tónál, és így a menü éke lett a harcsámból készült sült. Amúgy is, szerintem egy ekkora harcsa egy ilyen kicsi tóban tud(na) kárt okozni. A korábbi napokban 2 harcsaharapásos pontyot is fogtunk. Pedig szívem szerint én is visszaengedtem volna.
Calibaby2013.09.06.Szerintem meg vissza kellett volna engedni!!!!
 
A süllő (Sander lucioperca) világrekordját Friedrich Kraus tartja 1990-ben fogott 116 cm hosszú, 18,70 kilogrammos zsákmányával. A fogás a Duna ausztriai szakaszán történt.