Cikk oldal
2013. 11. 21

Gunnerdave4: Orfű, a nyugalom völgye


Sziasztok, a szeptember végi pár napos horgászatom élményét szeretném veletek megosztani, előre bocsájtom, ne várjatok napi több száz kilogrammos fogást, esetleg minden nap egyéni rekorddöntést a 20+ kategóriában, számomra a horgászat nem erről szól.
Napjaink nagy problémája, hogy a természeti értékek nagymértékben torzulnak, a horgászipar rohamos fejlődésével egyre nagyobbak az elvárások, lassan már sajnos ki kell jelenteni, ha akkor sikeres egy-egy horgásztúra, ha a fent említett tényezőket mind mind teljesíted. Ha valaki ettől lesz elismert pontyhorgász, köszönöm, én nem kérek ebből. Maradok akkor egyedül, de kedvemre csinálhatok azt, és úgy, ahogy azt én elképzelem, eltűnhetek a rohanó világ gondjai elől, gyönyörködhetek a naplementében, a hajnali gőzölgő víztükörben, és szerves része lehetek a vízi világnak. Minden más mellékes. Számomra ezt jelenti a horgászat.

Célpontjaim kiválasztásánál fő szempont, hogy a lehető leg természetközelibb legyen, minél nagyobb területtel bírjon, és lehetőleg ne legyen nagyon felkapott.

Egy barátommal régóta terveztük a közös horgászatot, célpontunk pedig az Orfűn található Pécsi-tóra esett. Lakhelyünkhöz viszonylagosan közel található, és elmondható róla, hogy a beépítettsége ellenére, én ezt még a vadvíz kategóriába tudom sorolni. Itt semmi sem biztos, nem garantált a siker, nincs telepítve hatalmas pontyokkal, de sosem tudhatod, mekkora hallal hozhat össze a sors. A víznek kiváló adottságai vannak a kapitális méretű pontyok kineveléséhez, elég nagy felülettel rendelkezik - 69 ha -, sok helyen a mélység eléri a 6 métert, a vízminőség kiváló köszönhetően a hegyi forrásvíznek, mely táplálja a tavat, és páratlan a víz táplálékbázisa. A rengeteg vándorkagyló, vízicsiga, kisebb-nagyobb rákok mind mind megfelelő, egyben elengedhetetlen táplálék egy ponty számára. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a tározó már több mint 40 éves múltra tekint vissza.

Szóval az időpontot kitűztük, terveink szerint szeptember 19.-e reggeltől szeptember 22. délutánig maradunk. A csalikat frissen készítettem a túrára. Elképzeléseim szerint alapvetően 2 fajtát kívántam elkészíteni 20-24 mm-es méretben, valamint pár szemet azért kézzel kb. 30asra görgettem, a tó adottságaihoz igazítva, hozzáadva a saját elképzeléseim. Csak az általam összeállított mixekből készítek bojlit, nem vagyok híve a gyári dolgoknak. Az egyik egy erősen kagylós-algás ízvilágú bojli, mely már korábban is bizonyította itt a fogósságát. Tartalmazza a korábban a tóból gyűjtött kecskeköröm kagyló és vízicsiga ledarált húsát és természetesen a héját, ezen kívül spirulina, G.L.M. extract, és fokhagyma eszenciális olaj adja meg az íz és illatvilágát. A másik a Red Belachan névre keresztelt csalim, mely egy erősen garnélás, csípős ízvilágú bojli. Fogósságát a nagy mennyiségű garnélaliszt, Krill amino, Belachan extract, Chilli powder, és Robin Red adja.

A menüt kiegészítette még halas pellet, és némi magkeverék. A magokkal ésszerűen kell etetni, rengeteg a vízben a 6-12 kg közötti amur, ha ránk találnak, mindent felfalnak szeretett pontyjaink elől.
A vízhez egyedül érkeztem meg, mert barátom munkahelyi elfoglaltságai miatt csak késő délután tudott csatlakozni. A táborállítást megnehezítette a reggeli órákban folyamatosan zuhogó égi áldás, mely több mint másfél órás várakozó álláspontra kényszerített. Az eső elvonultával minden a helyére került, irány a víz, lássuk, mit rejteget előlünk a felszín. Helyemet úgy választottam ki, hogy találjunk kellően mély vizet, ahol szerencsével találkozhatunk pár uszonyossal, tekintettel arra, hogy a horgászatot megelőző napokon rossz idő volt, jelentősen visszahűlt a víz, és a továbbiakban is jósoltak hűvös időt, csapadékot.

A meghorgászható vízterületet jelentősen lecsökkenti az a tény, hogy a helyi szabályok a dobós pecát engedélyezik csak. A parttól 100-110 méterre a fenéken találtam egy kisebb akadót, mely ígéretesnek tűnt annak tudatában, hogy a környéken nincs semmi említésre méltó mélységváltozás, egyéb lehetséges pont, ahol a pontyok megfordulhatnak ill. táplálkozhatnak. A víz itt egyenletesen 5,8-5,9 méter mély volt, a feneket viszonylag kemény, sötétszürke agyagos réteg borította.

Etetésemet a folyamatos É-i szélhez igazodva sávszerűen igyekeztem kialakítani, hogy lehetőleg keresztezzem az előttem elvonuló halak útját, ennek a belső végpontja volt a már említett akadó.
Végszerelékem a dobósokhoz igazítva alakítottam ki, 80 cm-es leadcore-ra építettem egy helikopter szereléket, 100 gr-os ólommal, a módszer pedig egy Combi-Rig, 15cm hosszú merev fluorocarbon, ehez csatlakoztatva 3-4 cm-es lágy fonott zsinóron a 2es méretű horog, blow-back rigként kötve, kiegészítve zsugorcsővel.
Hamar eljött az este, mikor megérkezett társam, majd gyors bepakolás, szerelés, és a szerelékek is a helyükre kerültek. A túra első 2 kapása az övé volt. Az első hajnali 2kor egy kb. 8-10 kg-osra saccolt amur volt, mely a merítés előtti pillanatokban sajnos leakadt. Szomorúan vettük tudomásul, de bízva az éjszaka hátralévő részében, bizakodba tértünk ismét nyugovóra. Éppenhogy elaludtunk, 4 óra körül erős húzós kapásra keltünk fel. Csónakba be, és irány a hal, mely bő fél órás fárasztás után egy hibátlan, egészséges tövest helyeztünk bölcsőbe, melynek súlya 15,02 kg, és társam új egyéni rekorja, ezennel is gratulálok hozzá.

A belachan bojlira csábult el. Gyors fertőtlenítés, és a reggeli fotózás céljából pontyzsákba került.
A szokásos gratulációs házi párlat elfogyasztása után visszabújtunk a sátorba, úgy gondolom, első éjszaka egy ilyen gyönyörű hal, egy ekkora vízen, ajándék. Az éjszaka további része csendesen telt.
Reggel a a gyönyörű ponty fotózás után természetesen visszatért oda, ahová tartozik, ahol felnevelkedett, oda, ami neki az otthona, ami számára a minden. Reggel gondolkodóba estem, nem értettem az éjszakai kapástalanságom, arra az elhatározásra jutottam, hogy kevesebbet etetek, és azt is igyekszem minél kisebb helyre koncentrálni. Az egyik szerelékemen változtatás nélkül visszakerült a 30 mm-es kagylós bojli, G.L.M. extract-ba forgatva, a másikon annyi változtatást eszközöltem, hogy a 20 mm-es belachan golyót kikönnyítettem egy fél 16-os squid-octopus pop-uppal, és elláttam a saját pasztájával, melyre locsoltam egy kevés krill aminot. Néhány óra múlva megkaptam a pozitív visszajelzést, utóbbi csalimat dél körül egy egészséges, szűz szájú 12,21kg-os tükrös kívánta meg.

Alig telt el egy óra, kapás a 30mm-es csalira, melyet még a vízen visszaeresztettem, egy 5 kg körüli, harcos nyurga volt a tettes. Ennyit a szelektív nagy csalikról.
Nappal már nem volt több kapás, az éjjelt ismét bizakodva vártuk, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, a nagyobb testű halak elkerültek minket, és csak pár kisebb, 5-6 kg körüli pikkelyesek tették nálunk tiszteletüket. A helyzet az ezt követő nappal sem változott, de továbbra is bíztunk a helyben. A hosszú csendes nappalt igyekeztünk szomszédolással, fotózgatással eltölteni.Késő délután aztán a semmiből jött a kapás, a jutalmam egy 8,35 kg-os egészséges nyurgaponty volt.

Éppenhogy ránksötétedett, ismét kapás, és az előzővel közel azonos súlyú, 8,85 kg-os tövest fotózhattunk.

Bizakodtunk, hogy az éjjel ismét mozgalmas lesz, ennek ellenére a jóízű forraltborozás után egész jól sikerült kipihennünk magunkat.
Reggel 6 órakor kapásra riadtunk, társamnak egy 11,21 kg-os gyönyörű tövest sikerült átmeneti fogságba ejteni. Reggeli közben szomorúan konstatáltuk, hogy sajnos ez az utolsó nap, s eljön minden horgászat legnehezebb, legszomorúbb része, hamarosan pakolni kell. A délelőtt azonban egy meglepetést még tartogatott számomra, 11 óra magasságában őrült húzós kapásra emeltem rá, és nyomban mentem is felé a csónakkal. Kicsit több mint fél órás – a hallal valamint az erős széllel való – küzdelem után egy gyönyörű, duci tükrös feküdt fel előttem, majd kicsattant az egészségtől. A mérlegelésnél örömünk határtalan volt, majdnem sikerült átlépni ismét a 15 kg-os határt, a hal pontos súlya 14,06 kg.

Azt hiszem, nem kell ennél szebb befejezés egy horgásztúrának. Délutánig minden csendes volt, eljött a pakolás ideje. Összefoglalva, szép eredmény, hogy szűk 4 nap alatt a sok kisebb mellett megajándékozott minket a tározó 2 db 8 kg feletti, és 4 darab 10 kg feletti ponttyal, melyek közül az egyik még meg is haladta a 15 kg-os határt.
Fejben természetesen ismét itt járunk, és már tervezgetjük a következő, november elejei túrát, mely ismét sok felkészültséget, nehézséget, gondolkodást fog igényelni, küzdve az elemekkel, az időjárási tényezőkkel. Mert számomra ez is a horgászat része. A sok sok belefektetett munka, a kitartás, küzdelem. Ha a szerencse mellénk áll, talán életünk halával hoz össze a sors minket. Ezért érdemes csinálni, időt, fáradtságot, anyagiakat nem sajnálni, menni, csinálni, szembeszállni az ismeretlennel, lehetetlent nem ismerve. Remélem, a közeljövőben további sok szép élményt fognak nyújtani számomra a vizek partjai, sok új barátság köttetik majd. Kívánok mindenkinek hasonló élményeket, és a legfontosabb, óvjuk, védjük, tiszteljük a minket körülvevő természetet, élővilágot.
Béke!

Kismárton Dávid
Hozzászólás
solyi2014.01.22.Kedves Dávid!
Nemcsak a cím hanem maga az írás is nagyon tetszett!Előre bocsájtom,nem vagyok" Bojlis" horgász.A bevezetőben írt dolgok fogtak meg igazán!
Na és a lényeg:- A Pécsi tavon horgászom ...sok sok éve.Beleestem a tóba mint ló
a gödörbe!:)
Van egy kikötőm és csónakhelyem és egyre kevesebb titkos helyem...ahol pecázhatok.
Miért mondom mindezt?Mert a 80-as években még szabad volt a reptér a Panoráma környék,és nem zárták le a partszakaszokat zárható stégekkel
és a tehetősebb elit nem vette birtokba a mindenki partját!
Egyedüli lehetőségként a csónakos horgászat mellett dönthettem ,ha maradni szerettem volna szeretett vizemen.Spontán reakcióként írok most mert ezt így szoktam.Nincs mesterkélt elgondolás, és logika, csupán megértés és egy adag szimpátia a pecátokat illetően.
Nemrégen olvastam egy igazi horgász gondolatait a Sikeres Sporthorgász oldalain..Bundik Zsolt-ról van szó.Az Ő gondolatai és életformája áll közel hozzám. Bár anyagi tehetségem nincs már ehhez!
A term vizekről ír és gondolatait erősen megfontolásra ajánlhatom a bojlis pecásoknak.
A Ti mutatványotok ehhez hasonlított és ezért is tetszett az írás oly nagyon!
 
A jól bevált harcsázó technika a kuttyogatás ősi magyar horgászmódszer!