Cikk oldal
2016. 03. 17

Bocsa: botladozások az első cikk írásánál

Cikket írni bizony nem könnyű. Még tavaly el szerettem volna kezdeni az írást. Ki is gondoltam, hogy egy szép tavaszi napon az egyik dunai öbölhöz megyek és remélhetőleg sok-sok keszeget fogok majd, amik közt lehet kiló feletti is. Elmentem, de olyan szél fújt, hogy a mélységmérésig sem jutottam el, mert a vödröt kergettem a parton. Uccu neki továbbmentem egy közeli horgásztóhoz. Ott szépen kipakoltam egy padra, majd gondoltam készítek pár fotót. Az egy dolog, hogy úgy nézett ki a padon a kipakolt cucc, mint ha valami bazár volna, de nem maradt hely arra, hogy leüljek. Lepakoltam a pontymatracra, ami meg azért nem volt jó, mert nincs hova tenni a halat. Illetve van...bárhol a parton, de a C&R fanok kinyírnának. Még széjjelebb pakoltam, szerelés közben csináltam egy gubancot, elindultam egy ollóért a méterekkel arrébb lévő dobozhoz, de közben belerúgtam az etetővödörbe és kiömlött a csontisdoboz. Lehajoltam, a botot kiejtettem a kezemből, kifogtam a pulóverem és ijedtemben még egy galambot is elengedtem...Akkor mondtam magamban: ilyet se Walter Tamástól se Erdei Attilától nem láttam....nem ma fogok cikket írni. Azóta a tóparti logisztikára jobban odafigyelek. De mindig találkozok olyan problémával, amiről sose lehet olvasni. Pl mindenhonnan az folyik, hogy télen sem érdemes a sufniban hagyni botot. Igen ám, de arról már nem szól a fáma, hogy az első szép napos hétvégén az RSD-re nem lehet még sehol se napijegyet váltani vagy hogy nincsenek megnyitva a tavak nagy része. 4 tavat hívtam fel, mire az 5-dik nyitva volt. Ezek persze nem vették el a lelkesedésemet, hogy írjak, így elhatároztam, hogy ezeket a döcögös tapasztalataimat is megosztom. Valakinek lehet, hogy hasznos lesz. Az első próbálkozásom tanulsága pl, hogy túl sok felszerelést viszek és nem a megfelelő sorrendben és helyen teszem le magam köré. Első a merítő kinyitása és akkor biztos nem fogom elfelejteni. Elég kellemetlen fárasztás közben csinálni. Bár ha többen vannak a parton, akkor megfigyeltem, hogy valamelyik szomszéd mindig szákolni akar nekem. Utána jön az ülőhely kiválasztása. Az lesz a központ és köré rendezek el mindent. Azt még nem sikerült elérnem, hogy a versenyzőkhöz hasonlóan minden a székből intézzek, de ma már kevesebbet bosszankodom a logisztikán. Először is kell egy hely, ahol szerelek, ha valami gond van vagy változtatni akarok. A széktől egy kicsit távolabb helyezem el a dobozt, mellette meg egy botleszúrót. Így a botom nem dől el és nem kell a hónom alatt fogni szerelés közben és a csalis vödörbe sem fogok belerúgni. Ha ez kész, akkor jön az etetőkaja kikeverése (bár előző nap este szoktam). Ehhez egy helyre lepakolok minden alkotóelemet és kikészítek egy szemetes zacskót, hogy legyen hova gyűjteni pl a csontisdobozt vagy az etető zacskóját. A keverés után így csak a vödör maradt előttem és a szemetes. A horgászat további részében a szemetes zacskót közel a székhez helyezem el, mert ott lesz rá szükség. Jobbra magam előtt az etetős vödröt, balra a csalikat egy tálcán vagy hokedlin, jobb oldalamon meg a bot fog pihenni a bottartón. Mielőtt a kész cájgot bedobnám, kialakítok egy helyet a pontymatracnak és a merítőszáknak és mehet is a peca. Tehát a sorrend nálam: szák kinyitása, szék elhelyezése, szerelés, etetőanyag, szék köré rendezés, szákolóhely kialakítása (matrac+merítő) és mehet a peca. Talán triviális, de aki már járt úgy, hogy minden útba volt, ami nem kellett és minden messze, amire szükség volt, annak remélem hasznára vált az én baklövésem. Jó horgászatot kívánok!
Hozzászólás
Még nincsenek hozzászólások.
A pikkelyek alatt található halbőr két rétegből áll. Az egyik a hámréteg, mely tartalmazza azokat az apró nyálkasejteket, melyek a halnyálkát termelik és a bőr felszínére juttatják (ez a nyálka egyrészt védi a halat a kórokozóktól, másrészt sikamlóssá teszi a testét). A másik az irharéteg, mely vérerekkel, színsejtekkel és idegsejtekkel teli kötőszöveti rostokból áll.