Cikk oldal
2008. 10. 20

mate: A nagy hal

Körülbelül 12 éves voltam mikor mint minden nyáron nagyapámmal kimentünk a Tiszai nyaralóba. Egyszer úgy 6 óra tájt kimentünk a vízre ladikkal a Szerbiai határ felé és ott telepedtünk le. Elég rossz volt az idő fújt a szél és hullámzott a víz. Én mint kezdő horgász nem tudtam, hogy a kapás miatt vagy csak mert mozog a hajó de amikor láttam, hogy a spicc megmozdult rögtön bevágtam. Persze semmi nem volt a horgon. A nagyapám mondta is, hogy majd szól ha kapás van én nem hallgattam rá és csak azért is csináltam tovább. Egy idő után meguntam, hogy csak rángatom a botot és nem fogok semmit ezért lenyugodtam és visszaültem a helyemre. Már nagyjából egy fél órája ültünk mikor elővettem az uzsonnámat. Pár perc múlva ismét elkezdett mozogni a spicc. Én pedig azt hittem, hogy még mindig csak a hullámzástól van mikor nagyapám szólt, hogy nem lenne rossz ha bevágnék mert ez biztos, hogy hal lesz én nem hittem neki és próbáltam meggyőzni, hogy csak a víz hullámzik. Mikor már szinte ordított velem, hogy higgyem már el, hogy az egy hal akkor ráhagytam a dolgot és bevágtam. Rögtön tudtam, hogy hal van rajta mert kb. egy 10 centit tudtam a boton mozdítani és már meg is indult. Nagyon húzott de én azért valahogy elvonszoltam a csónakig ekkor be akart úszni a ladik alá mikor szólt nagyapám, hogy agyam oda a botot mert el fog törni. Odaadtam a botot ő pedig kihozta a csónak alól. Nagyjából egy-két perc múlva megláttam a halat és rögtön jelezte, hogy a legnagyobb halam mindközül méghozzá úgy, hogy egy fél liter vizet fröcskölt az arcomba. Mikor vége lett a fárasztásnak megszákoltam és lemértük, 9 kiló körüli szürke harcsa volt. Mikor hazavittük nagymamám egy hatalmas halászlevet csinált belőle az egész család részére.
Hozzászólás
Még nincsenek hozzászólások.
Az első ragasztott nádbotot egy amerikai hegedűkészítő mester alkotta meg 1846-ban.