Európa egyik leghíresebb műlegyes pályája a lengyelországi San folyó. A tőlünk mintegy 300 kilométerre található, jobbára műlegyező horgászvíz kivételes pénzes pér állományáról híresült el, de a tudatos halgazdálkodásnak köszönhetően mára gyönyörű pisztrángállománnyal is rendelkezik. A folyóban e két fő halfaj mellett – a telepítésnek köszönhetően – fellelhető még a dunai galóca, bár ebből viszonylag kevés van.

Márciussal kezdetét veszi a legtöbb ragadozó hal horgászati tilalma, így a pergető módszer háttérbe szorul. A jászoknak még hideg van, a domolykós vizek már áradnak, az ébredező harcsák közül egész napos pecával (és nem kis szerencsével) lehet csak elcsípni egyet-egyet.

Szeretem a Tiszát. Ezen a vízen pergetni mindig különös érzés volt, valahogy jobban elhittem, hogy ez a hatalmas folyó bármelyik dobásra hatalmas halat adhat. Nem egyszer össze is hozott a sors név nélküli monstrumokkal, melyekhez horgász nyelven szólva, „közöm sem volt”.

A természet évente kétszer fordul a halak ellen. Egyszer a nyári kánikulában, egyszer pedig télen, amikor hosszú időre jégpáncéllal fedi el a vizeket. Az igazi veszély mindkét esetben az oxigén szintjének csökkenése, illetve egyes mérgező bomlástermékek feldúsulása. A folyók a folyamatos vízfrissülés miatt nincsenek kitéve ennek a veszélynek, de a tavakat csak a megfelelő emberi gondoskodás mentheti meg. Vagy éppen maga a természet…

Január közepe táján, az egyik hétfőn van az év legdepressziósabb napja – vallja egy angol kutató. Ilyenkor az emberre rászakad az évkezdés, a jó ideje tartó tél és a beváltandó ígéretek súlya, nem is beszélve az egyéni gondokról. Mi más lehet ez ellen gyógyír, mint egy kiadós, természetben eltöltött nap. Főként, ha horgászattal párosul…

Valamiféle gyermekkori rácsodálkozásból adódóan, számomra mindig különös nosztalgiával bírt a menyhal. E titokzatos „magyar tőkehalra” várni, mindezt a leghidegebb téli éjszakákban, nem kérdés; embert próbáló kihívás, de mégis van varázsa.

Az első komoly fagyok után a halak többsége elvonul a telelő helyek felé. A nyáron szép fogásokat adó részek megüresednek, a békés halak csapatokba verődve keresik fel a mélyebb, de legalábbis csendesebb szakaszokat.
Ékes példája ennek a téli-nyári rendeződésnek egy számomra nagy becsben tartott hal, a domolykó. Erre a kiváló sporthalra áprilistól novemberig csak műlegyes módszerrel horgászom, ám a tél nem kedvez e horgászstílusnak. A hidegek beálltával, mikor halaim a folyó mélyebb, nem gázolható részeire húzódnak, régi kedvencem, a könnyű pergetőbot kerül elő.