A téli időszak nem kifejezetten a finomszerelékes horgászok ideje. Hideg van, kényes a felszerelés, és általában helyet sem találunk, ahol hódolhatnánk a rakósbotos horgászat örömeinek. Ilyenkor az ember jobb híján műtóra kényszerül, amit – ha néhány dologra odafigyel – nem is biztos, hogy megbán...

Tetszik, nem tetszik, egyre jobban közeledik a tél. Bár a - sokak által vitatott -, globális felmelegedés kitolja a horgász szezont, azért most már egyre nehezebb eredménnyel kecsegtető vizet találni. Ilyentájt minden évben leülök, és átgondolom az évközi horgászatokat, eredményeket, illetve összegzem ezeket.
Idén nem is nagyon foglalkoztam mással, csak a mindig megújuló régi-új szerelmemmel, a Dunával.

Még a vízben állós, magányos pecákról álmodom, ahol a halbőség gyakorlatilag felülmúlhatatlan, de a víz hőfoka, és a halak összebandázása miatt sajnos ezt már nem tehetem meg.

Több éve már, hogy egy hazai etetőanyag-gyártón keresztül, - mivel ő szponzorálja a svéd válogatottat - rendszeres segítőjük vagyok én is a nemzetközi versenyeken. Többször „megkaptam” tőlük, hogy higgyem el, náluk másképp kell horgászni! Menjek el egyszer, és próbáljam ki magam náluk, egy svéd versenyen. Ez az egyszer, most jött el.

Akiknek az elmúlt néhány évben nézőként vagy versenyzőként volt szerencséjük részt venni nemzetközi horgászversenyeken, esetleg feltűnhetett, hogy gyakran fordulok meg segítőként a svéd válogatott csapat háta mögött, így most a meghívásukra utaztam el hazájukba.

Egy hosszú hétvégére készültünk Szlovákiába, a siravai híres nagydévéres pályán megrendezésre kerülő versenyre, ahol úgy gondoltuk Gyula Gáborral, hogy mi is szerepet kaphatunk. De ez az anyagunk, mégsem erről fog szólni. Csupán csak bevezető, hogy hogyan kerültünk Szlovákiába.

Nyomy barátomról köztudomású, hogy szereti az egyszerű, jó megoldásokat. Számára egyszerű és jó megoldás, ha velem jön horgászni, legalábbis ezt szokta mondani. Akkor csak oda kell menni, jól érezzük magunkat, halat is fogunk. Az egész nap, úgy ahogy van, sikeresnek minősíthető. Ha mindezt összepárosítjuk azzal, hogy kipróbálhat közben valami olyant, ami igazán az ő kezébe való, az csak hab a tortán.

Közeledik az ősz, ami számomra az igazi pecák ideje. Lehet, ez kicsit furcsán hangzik, hiszen köztudott, hogy én meglehetősen sokat horgászom, ámde igazi halfogásra mégis ilyenkor van időm, energiám. Az őszi, vízben állós horgászat az, ami a szívemnek igazán kedves.