A fogassüllő (Sander lucioperca) Eurázsia édes- és brakk vizeinek fontos csúcs ragadozó halfaja, amely gazdasági szempontból is jelentős értékkel bír. Korábbi kutatások rámutattak, hogy a Balatonban élő süllőállomány egészen különleges, európai szinten is jól elkülönülő genetikai állománnyal rendelkezik. Ugyanakkor ezidáig nem álltak rendelkezésre információk az itteni süllőállományok populációs szerkezetéről és genetikai sokféleségéről.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói mikroszatellit markereket felhasználva vizsgálták meg a Balaton süllőállományának genetikai állapotát. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az 1960-as és 70-es évek halpusztulásai és a populáció megújulását támogató telepítések (a tóból nyert ikra keltetése, felnevelése és visszahelyezése) nem befolyásolták jelentős mértékben az állomány genetikai sokféleségét.

A vizsgálatok eredményei alapján a fogassüllő balatoni állományai metapopulációs rendszert alkotnak, amelyben csak a Keszthelyi-medencében élő állomány mutat bizonyos mértékű elkülönülést. A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait, miszerint az állományon belül egy kelet-nyugati irányú migráció mutatható ki.

A mezotróf Keszthelyi- és Szigligeti medencékbe telepített halak kevesebbé vándorolnak, mint a keletebbre eső, oligotróf területen telepítettek. Úgy tűnik tehát, hogy a süllő mozgása és elterjedése szorosan összefügg a tóban megfigyelhető trofikus grádiensel. A nyugati állomány elkülönülése a jobb táplálék ellátottsággal, valamint a tó egyedi szerkezetével is magyarázható. A kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá a balatoni süllőállomány hosszú távú fentarthatóságát megalapozó menedzsment kidolgozásához. 

Az eredményeket bemutató tanulmány a Hydrobiológia folyóiratban jelent meg (Bánó és mtsai, 2023).

Forrás & fotók: Balatoni Limnológiai Kutatóintézet